Az európai egység atyja volt...

Ötven éve hunyt el Alcide De Gasperi

Akárcsak Robert Schuman,Alcide De Gasperi is különböző kultúrák határán, kisebbségi sorsban született, és hívő katolikusként nevelkedett. Ez szerepet játszott abban, hogy mindketten munkálják az európai népek kiengesztelődését, a béke és az egység ügyét. Schuman Elzász-Lotaringia szülötte volt, De Gasperi Dél-Tirolban látta meg a napvilágot 1881-ben.

Dél-Tirol akkor Ausztriához tartozott. De Gasperi a bécsi egyetemen végzett olasz és német irodalom szakot, és újságíróként kezdte pályáját. Csakhamar politikussá lett, dél-tiroli képviselőként a bécsi birodalmi tanácsban.

Az első világháború után, immár olasz állampolgárként Don Luigi Sturzo katolikus pap néppártjában folytatta pályáját az olasz parlamentben. Akkor ugyan az egyház még nem tiltotta papjai pártpolitikai tevékenységét, és Sturzo kiegyensúlyozott politikai nézeteket vallott, a Vatikán kezdetben mégis fenntartásokkal fogadta pártalakítási terveit. Keresztény elvekre épülő társadalomképét megismerve aztán 1919-ben új korszak nyílt Itália közéletében: fél évszázados bojkott után a katolikusok újból bekapcsolódhattak az új olasz állam politikai életébe.

Mussolini hatalomra kerülése után feloszlatták a néppártot, De Gasperi börtönbe került. Két év múlva azzal a feltétellel szabadulhatott, hogy többé nem politizál. Ekkor barátja, Giovanni Battista Montini, a pápai diplomatákat képző egyházi akadémia professzora, a későbbi VI. Pál pápa a vatikáni könyvtárban helyezte el. Ez védelmet nyújtott számára ahhoz, hogy egy kibontakozó kereszténydemokrata programmal vegyen részt az ellenállási mozgalomban, és megvesse a Democrazia Cristiana alapjait.

1942-ben Milánóban titkos megbeszélésre jöttek össze az illegalitásban lévő kereszténydemokrata vezetők, és De Gasperit választották a párt főtitkárává. 1944-ben a már felszabadult Nápolyban kongresszust tartott a párt. "A kereszténydemokrácia az alapvető reformok pártja, mondhatni forradalmi párt. Olyan párt azonban, melynek a szabadságot sohasem szabad szem elől tévesztenie." E demokratikus hangvétellel lépett a diktatúra utáni közéletbe De Gasperi. A programadó nyilatkozat kijelentette: "Az újjáépítés a látszat ellenére lényegében erkölcsi kérdés. Az olasz társadalom minden rétege erkölcsi tudatának megerősödése nélkül a polgári és anyagi újjáépítés lehetetlen." Ez a ma nálunk is nagyon időszerű megállapítás jelzi, hogy az új olasz államrend erkölcsi értékekre és a lelkiismereti szabadság tiszteletére épült. Ehhez XI. Piusz pápa Quadragesimo anno kezdetű szociális enciklikája (1931) jelentette az elvi alapot.

Bár az olasz társadalomban a katolikusoknak meghatározó szerepük volt a demokrácia megteremtésében, De Gasperi fel akarta számolni a katolikusok és kívülállók közötti "történelmi szakadást", létre kívánta hozni a nemzeti egységet. 1945-től 1953-ig miniszterelnökként küzdött ezért. Első reformlépései bátor politikai tettek voltak. Az 1949-es agrárreform során több mint kétmillió hektár termőföld került a parasztok és nincstelenek tulajdonába. Később létrehozta a "déli kasszát", mely az elmaradott déli területek modernizálását szolgálta.

De Gasperi csatlakozott a NATO-hoz, és elkötelezetten dolgozott az európai egységért. Nagy erkölcsi súlyt adott az európai egyesülésnek, mely "minél hamarabb valósul meg, annál jobb mindenkinek". Nagy energiával küzdött 1952-ben az Európai Védelmi Közösség létrehozásáért. Amikor az akkori francia politika ezt megakadályozta, a kereszténydemokraták - és mások - megtanulták, hogy az európai egység felé csak fokozatosan és következetesen lehet előrehaladni. Így van ez az Európai Unió jelenlegi bővítése után is, a felzárkózás folyamatában.

Alcide De Gasperi 1954. augusztus 19-én hunyt el. Mellszobra méltán áll Strasbourgban, az Európai Parlament épületének főbejáratánál.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu