Homíliavázlat

Üdvösségünk nem majd, hanem most

Jézus félúton van Jeruzsálem felé, ahol halála lesz az üdvösség kapuja. Az üdvösségbe, az atyai ház örömébe, az örök élet tágasságába, Isten királyságába ez a kapu vezet, ez a királyi kapu. Az Atya akaratából, a Szentlélek közreműködésével, halálod által életre keltetted a világot - imádkozza a szentmisében áldozása előtt csöndesen a pap. Ha csak valamelyest is megnyílna számára e szavak értelme, úgysem tudná őket hangosan mondani.

Az Úrfelmutatás után, amikor már kész és vár ránk a Bárány lakomája, hirdetjük Isten halált vállaló szeretetét, és valljuk (confitemur), hogy egyedül e szeretetből fakad élet, életünk.

De ahhoz, hogy az Úr föltámadását, mint a mi föltámadásunk reményét vallhassuk, tartozunk még egy vallomással. Meg kell vallanunk, hogy bűnösségünk miatt méltatlanok vagyunk Istennek erre az értünk, üdvösségünkért mindent odaadó szeretetére. A magyar szövegből sajnos nem derül ki, hogy a szentmisében kétszer mondjuk ki a vallani igét. E két vallomás egymásban él. Egyszer többes szám első személyben, az Úrfelmutatás után, másodszor pedig a szentmise kezdetén egyes szám első személyben: Vallom - confiteor (gyónom) a mindenható Istennek... Az ima folytatása túlzásnak tűnhet. Mindannyian (a szent életű pápa is és e sorok szerzője is) ugyanúgy valljuk, hogy igen nagy vétket követtünk el, a latin szöveg a felsőfokot használja: mea maxima culpa, vagyis hogy a legnagyobb bűnt. De ez csak addig tűnik túlzásnak, míg kicsinyesen ítélkezve egymáshoz méricskéljük magunkat, ha az értem meghalt és e halálból föltámadt Úrhoz mérem magam, az ő jóságához, tudván, hogy minden vétkemmel egyedül őellene vétkeztem (Zsolt. 51,6), akkor ez a felette nagy vétek a realitás, az igazság. Ennek belátása kell az Úr irgalmának befogadásához, ennek belátása az üdvösség kezdete. Erre nem tudok magamtól eljutni, ezért szükséges mozgósítani Szűz Máriától kezdve minden szentet és miden testvéremet, hogy imádkozzanak érettem Urunkhoz, Istenünkhöz. Mert csak ha teljes szívemből ki tudom mondani, hogy Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz, egyesülhetek, nemcsak a szavak szintjén, az angyalok énekével: Dicsőség a magasságban Istennek..., és zenghetem az egész mennyországgal a háromszor szent Isten dicséretét a kenyér és bor átváltoztatása előtt.

A bűnbánó élet a már most megkezdett üdvösség: Isten meg nem érdemelt, minden értelmet meghaladó szeretetének befogadása, dicsőítése. Bocsánatából élve képes vagyok a megbocsátásra, irgalmas jóságának továbbadására.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu