A nemzet "rabszolgái"

Egy gyermekkori álom vált valóra, amikor Loborik Attila a polgári szolgálat során a tűzoltósághoz került. A huszonnyolc éves pásztói tűzoltó és hitoktató most öt éve dolgozik "Szent Flórián lovagjaként". Már alig tízéves korában, a szomszédságukban gyakorlatozó tűzoltók készültsége és gyakorlatai rendkívül lekötötték a figyelmét. De családi hagyomány is kötötte őt a tűzoltó hivatáshoz. Az egyik nagyszülő keresztapja az 1920-as években volt önkéntes tűzoltó Pásztón, s életét vesztette munka közben. Egyben ő volt a sípos, akinek tűz esetén riadóztatnia kellett az önkénteseket a városban. Édesapja szintén létesítményi tűzoltó Nagybátonyban.

- Ehhez a munkához is igazi elhivatottság szükséges, a másik emberen segíteni akarás vágya. Hiszen minden eset veszélyt hordoz magában. De nem volt kérdés előttem, akarom-e csinálni. A félelem helyett a szolgálat hatja át az életemet. Tudom, hogy az Úr mindig vigyáz ránk. Uram, legyen meg a Te akaratod! - mindig ezzel a rövid fohásszal indulok el otthonról, mert nem biztos, hogy vissza is térek. A feleségem viszont nagyon aggódik, de ez így természetes. Sokszor közösen imádkozunk.

Több országban a tűzoltókat a nemzet hőseinek tekintik. Mit tapasztal, itthon mennyire övezi megbecsülés ezt a hivatást?

- Mi, tűzoltók oda megyünk, ahonnan a többiek már elrohannak. Azt mondják, a tűzoltó a nemzet rabszolgája, hiszen baleset, tűz, víz, állatokkal kapcsolatos veszélyhelyzetek esetén is a helyszínre kell mennünk. Sokan tisztelik a tűzoltókat, de vannak, akik csak vízpocsékolónak neveznek bennünket. Ennek ellenére mi annak örülnénk, ha senki nem tapasztalná meg a saját bőrén, mekkora segítséget jelentünk baj esetén.

Hitoktatói segédeszközök, tanterv hevernek az asztalán - a nyár kellős közepén...

- Általános iskolások és fiatalok hitre nevelésében is részt veszek. Katolikus családban nőttem fel, de gyermekként nem jártam gyakran a vasárnapi misére. Később azonban rendszeresen ministráltam. Az évfolyamunkból versenyszerűen űztük az oltárszolgálatot, pontrendszer volt, nyaranta jutalomüdüléssel. Természetesen egy gyerek számára ez motivációként hatott, de egyben lelki életem fejlődésének kiindulópontjaként tartom számon azokat az éveket. Majd jött egy hullámvölgy, éltem tovább az életem, de nem sokáig hagyott a Szentlélek. Mielőtt beköltöztem volna a Szécsényi Középiskolai Kollégiumba, édesanyám ajánlotta, hogy mintegy útravalóként vegyek részt szentgyónáson, szentáldozáson. Ez szintén mérföldkő volt az életemben, ettől kezdve soha nem maradtam el a szentmiséről. Érettségi után eljutottam a szeminárium gondolatáig is, de másként döntöttem. Autószerelőnek tanultam, és közben Egerben elvégeztem a Hajszolót, az ifjúsági vezetőképzőt, majd egy ideig cserkészparancsnok voltam. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának levelező tagozatára felvételiztem, és akkor kezdődött el a hitoktatói tevékenységem általános iskolás, illetve ifjúsági hittanosokkal Pásztón és a szomszéd településen, Palotáson. Az abszolutóriumot most szereztem meg, a szakdolgozatom elkészítése - az erkölcsteológia témakörében - a hosszú téli esték programja lesz.

Tűzoltó és hitoktató. Nem túl gyakori párosítás...

- Mindkét hivatás nagyon fontos számomra, szerencsére egyik sem zárja ki a másikat. A szolgálat utáni időbe belefér a hittanóra, csak jól meg kell szervezni. A táborozások, kirándulások sem maradnak el, sőt, van két métacsapatunk (a méta a baseballhoz, illetve a kriketthez hasonló játék) amellyel az országos bajnokságon bajnoki címet is kaptunk.

Ha az ember szereti azt, amit csinál, akkor mindenre jut idő. Ezért lehetséges az, hogy mindemellett a pásztói Szent Lőrinc-plébánián képviselő-testületi tagok vagyunk a feleségemmel együtt. Ezt a feladatot is szívvel-lélekkel végezzük. Számomra nincs különbség a munka és a szabadidő között, mert minden feladatot szeretek elvégezni. Hétvégenként billentyűs hangszeren játszom egy együttesben, lakodalmakban szolgáltatjuk a zenét. Még ez is belefér. Persze a feleségemnek, akivel az ifjúsági hittanon ismerkedtem meg, sokat köszönhetek, mindenben mellettem van és segít. Ami a legfontosabb, együtt örül velem és együtt imádkozunk, mert a munkánkat, hivatásunkat mindketten Isten kezébe helyezzük.

Kovács Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu