Európa hivatása és a Biblia

Carlo Maria Martini bíboros gondolatai közös jövőnkről

A milánói érseki székből néhány éve visszavonult Carlo Maria Martini bíboros az olasz Jesus című folyóirat júliusi számában terjedelmes cikkben foglalta össze gondolatait Európa jövőjéről, amely - és ez cikkének fő következtetése - a kontinensnek a Bibliához, a Szentíráshoz való viszonyán múlik. Ugyanis - mint állítja a neves biblikus teológus - a Szentírás nem pusztán Európa múltjához és jelenéhez kötődik, hanem Európa jövőjének is a könyve. Az alábbiakban ismertetjük a jezsuita bíboros gondolatait.

A tíz új ország Európai Unióhoz való csatlakozásakor a pápa ismét rámutatott, hogy Európának újra fel kell fedeznie keresztény gyökereit, ha saját jövőt akar: Európa lelke máig egységes maradt, mert közös emberi és keresztény értékekből táplálkozik. Az evangéliumhoz való hűség biztosíthatja továbbra is Európának identitását, fejlődését szabadságban és szolidaritásban, igazságban és békében. Csak a keresztény gyökereit újra fölfedező Európa lesz képes felnőni a harmadik évezred nagy kihívásaihoz, melyek a béke, a kultúrák és a vallások közti párbeszéd és a teremtés megőrzése - mondja a pápa.

E keresztény gyökerek és értékek - különösen hangsúlyos módon - jutnak kifejezésre a Szentírás könyveiben. A Biblia tehát az európai gyökerek könyve és Európa jövőjének is a könyve - szögezi le cikke elején Martini bíboros. Majd felvázolja azt a társadalmi közeget, melyekre észrevételei vonatkoznak.

Európa most nagyobb és erősebb lett, de a világ békéjéért való felelőssége is növekedett. A bővülés fájdalmas és veszélyes pillanatban történt, növekszik bennünk a félelem a nemzetközi szintű terrorista cselekedetek szaporodása miatt. Az új nemzetközi viszonyrendszerben új bizonytalansági tényezők és drámai kihívások jelentkeznek, melyek az egyház és Európa számára fontos kérdéseket vetnek fel.

Hatással tud-e lenni az egyház a ma emberére? Mit kell tennie, hogy ismét a társadalom kovásza lehessen a most születő új Európában? Sikerül-e (nem csak Európában) megvalósítania az együttélést különbözőségeink ellenére, nehogy elpusztítsuk egymást? Képesek vagyunk-e egymás tiszteletére: "Becsülöm az értékeidet, és te becsülöd az enyéimet." Fel tudunk-e hagyni az "azt kell hinned, amit nekem" magatartással, s helyet tudunk-e adni a "következetesen ragaszkodnod kell a saját lelkiismeretedhez, és segítened kell nekem, hogy én is a lelkiismeretem szerint éljek" szemléletnek? Sikerül-e felülemelkednünk azokon az akadályokon és feszültségeken, amelyeket a médiabirodalmak, a politika, a nemzetközi pénzvilág érdekkonfliktusai támasztanak elénk? A társadalmi igazságosság követelményeinek szem előtt tartása fontos, de önmagában kevés. Világviszonylatban megtaláljuk-e a módját a közös életnek és együttműködésnek, hogy gyarapodhassék a köz java, és egyre nehezebb legyen a nemzetek és csoportok, gazdasági és magánérdekek egymás elleni kijátszása?

E kérdések vizsgálata - Martini szerint - közelebb visz azokhoz az összefüggésekhez, amelyek közepette a mai ember Isten szavát, a Biblia üzenetét keresi önmaga és Európa jövője számára.

Kétségbevonhatatlan, hogy a Biblia nem csupán a zsidó nép és a keresztények eredetének hagyományait tartalmazza, hanem az egész európai történelmi múlt könyve, amit valamennyi nagy európai gondolkodó elismert.

Már Goethe állította: "Európa anyanyelve a kereszténység", Kant véleménye pedig a következő: "az Evangélium az a forrás, amelyből a mi civilizációnk ered". Nietzsche szerint "Ábrahám számunkra több mint bármely görög vagy német történelmi személyiség". Paul Claudel francia költő úgy beszél a Bibliáról, mint "nagy lexikonról", amelyből az európai irodalmak sarjadtak, míg Marc Chagall meg volt győződve, hogy a nagy festőket évszázadokon át a "remény színes ábécéje" inspirálta, ami nem más, mint a Szentírás.

A Biblia tehát Európa múltjának könyve, de a jelenéé is. A II. vatikáni zsinat felismerte, hogy a Bibliát ismét közel kell hozni a keresztény néphez, és azt ajánlotta, hogy a Biblia váljék imádságunk és egész életünk vezérfonalává. Ezt nyomatékosította II. János Pál pápa a harmadik évezredet előkészítő levelében: "Különösen fontos, hogy az Ige hallgatása eleven találkozásra adjon alkalmat, amelynek segítségével megtalálhatjuk a bibliai szövegben azt az eleven igét, mely cselekvésre szólít, irányt jelöl ki és életet alakít."

Martini bíboros személyes tapasztalata, hogy sokakat, még a kevéssé hívőket vagy a vallásukat ritkán gyakorlókat is megérintik a Szentírás szavai, és mindennapi életükhöz iránymutatásra lelnek, erőt merítenek belőle a nehézségeiken való felülemelkedéshez.

Ebből a tényből következik a cikk vezérgondolata, miszerint a Biblia nemcsak Európa múltjának és jelenének a könyve, de a jövőjéé is. Azért is, mert oldalain gyökereinket és közös utunk értelmét, a nagy európai nép hivatását is egyaránt fel-, illetve megismerhetjük.

Egyre fontosabb, hogy mi, európaiak olyan emberek legyünk, akik tanúságot tesznek az ingyenességről, önmagunk odaajándékozásáról, az önös érdek nélküli szolgálatról, az egyéni és a csoportérdekek felett álló közjó szeretetéről, a megbocsátás szükségességéről, akár a viszonzás reménye nélkül is. Valójában e pilléreken nyugszik az igazságos társadalom, amely képes segíteni a gyengéken, amely lehetővé teszi az igazi baráti viszonyokat, amelyek meghaladják az érdekeken és számításokon alapuló kapcsolatokat. Olyan társadalom ez, amely legyőzi a gyűlölködést, jóval küzdi le a rosszat, és mindig újra tudja kezdeni a béke építését. Ez a béke bizonyosan törékeny lesz, állandó újrakezdést, állandó finomítást igényel, de ez az egyetlen lehetséges út ezen a világon - társadalmi és politikai szinten egyaránt.

A ma emberéhez világos és érthető nyelven kell szólni Istenről, amely érthetővé teszi transzcendenciáját, az emberiség iránti szeretetét, és az ember azon mindenkori igényét, hogy megpihenhessen nála. A Biblia tartalmazza ezeket a szavakat. Mégpedig az ember iránti feltétlen elkötelezettségről tanúskodó szövegkörnyezetben. Ádám fiainak esendősége iránti nagy megértéssel, a világot pusztító gyűlölet misztériumának mély ismeretével, erős érzelmekkel és gyengéd törődéssel. A Biblia nem égből potytyant könyv, hanem olyan alkotás, amelyben mindenki magára ismerhet, amelyben a teremtett ember szenvedésének és örömének minden lehetséges változata fellelhető. Ezért állítja Martini bíboros, hogy ez a könyv meg tudja szólítani a következő nemzedékeket is.

Azonban ahhoz, hogy a Biblia a jövő Európájának hatékony könyve legyen, néhány feltételnek teljesülnie kell.

Mindenekelőtt kötelességünk Európában a testvéri és meggyőződésből fakadó ökumenikus együttműködés valamennyi keresztény felekezet között. Az egyházak közötti egység útja Európában a Szentírásra támaszkodva és mind mélyebb tudatossággal tehető csak meg.

Európa jövője szempontjából igazán fontos egyre erősebbre fűzni a kapcsolatokat a keresztény egyházak és a zsidó nép között, és mindinkább tudatosítani Izrael egyedülálló szerepét az üdvösség történetében, amely minden népet érint. A judaizmussal való párbeszéd tehát alapvető fontosságú a keresztény lelkiismeret számára, de az egyházak közötti megosztottságon való felülemelkedés szempontjából is.

Európa jövőjének építése megköveteli továbbá az iszlám világgal való bátor és mély vallásközi párbeszédet is. Ezt a kapcsolatot körültekintően, a lehetőségek és a korlátok ismeretében és Isten valamennyi gyermekére vonatkozó üdvözítői tervében bízva kell folytatni. Tisztában kell lennünk az európai és az arab kultúra különbségeivel, de nem azért, hogy bezárkózzunk valamiféle európai erődbe, hanem hogy őszinte közeledés kezdődhessék, mely megteremtheti a kölcsönös bizalmat és a párbeszédre kész iszlám erők megerősödését.

Az egyháznak az evangéliumos könyvvel a kezében kell belépnie a harmadik évezredbe - írta a pápa az európai püspöki szinódus munkáját összefoglaló dokumentumban. - Bárcsak valamennyi hívő megfogadná ezt a tanácsot, és rendszeresen, gyakran olvasná a sugalmazott könyveket, Jézus Krisztus tanítását, bárcsak továbbra is az egyház és valamennyi keresztény féltett kincse lenne a Szent Biblia, s nemcsak az övék, hanem valamennyi jó szándékú emberé. Mert a Biblia olyan könyv, mely mindenkihez szól. A Szentírásból életünkhöz, feladataink, küldetésünk teljesítéséhez mindennapi táplálékot és erőt meríthetünk. Vegyük tehát kezünkbe ezt a könyvet - ajánlja befejezésül a pápát idézve a Jeruzsálemben élő jezsuita bíboros, Carlo Maria Martini érsek.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu