Liturgia

A megváltás szentsége (9.)

A szentáldozás

A Redemptionis sacramentum kezdetű liturgikus utasítás 117. pontjából való a meghökkentő tartalmi idézet. Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció dokumentuma óv attól, hogy a hívek szemében le ne értékelődjék "a tanítás Krisztusnak az eucharisztikus színek alatti valóságos jelenlétéről". Ez a figyelmeztetés pedig nem egy dogmatikai értekezésben hangzik el, hanem a szent edényekről szóló részben (117-120). A kehelynek, cibóriumnak, áldoztató pixisnek nem azért kell nemes, méltó, tartós anyagból lennie, hogy kellő eleganciát adjon összejöveteleinkhez. Ha így állna, akkor a mi egyszerűség utáni vágyunkban mondhatnánk, hogy elég nekünk az üveg vizespohár, a kistányér a misézéshez. Azonban a szent edények kivitelezésében nem a mi igényünk, "puritánságunk" a mérce. Bennük a Legszentebbet, a Legfontosabbat látjuk vendégül, őrizzük. Ezért már anyagánál, kiképzésénél fogva beszélnie kell arról, akit rejt. És itt vagyunk mi is benne, hiszen arról is tanúskodik, hogy mi hogyan gondolkodunk az eucharisztiáról. Ha csak kenyér és bor - elég egy egyszerű edény. Ha Krisztus teste és vére, akkor a világ legnemesebb anyaga sem elég elegáns hozzá. Az edény pedig a szenttel érintkezik, ezért legyen tartós anyagból, ne kelljen egy évtized múlva kivonni a liturgikus használatból. A szenttel való érintkezés miatt figyelmeztet a purifikatórium (kehelytörlő kendő), korporále és egyéb, a szentségekkel érintkező kendők tiszteletteljes mosására, tanácsként felelevenítve a régi előírást, hogy a kendők első öblítővizét szakráriumba (az oltár mögött található földdel teli üreg) vagy virágra öntsék, ne a mosógép ürítse a csatornába.

A liturgikus ruhákról szóló rész (121-128) már a megjelenéskor nagy vihart kavart, pedig szinte semmi újdonság nincsen benne. Csupán megismétli a római rítus hatályos előírásait (a Misekönyvből): a pap liturgikus öltözete az alba, stóla, miseruha. A zsinat utáni kor dokumentumaiból és tanúit hallgatva úgy tűnik, hogy a kísérletezések, engedmények nyomán bizonytalanság alakult ki a papság körében. Nem a ruha a fontos, hát el is hagyhatjuk. A katolikus egyház azonban továbbra is kitart ősi hagyományai mellett, az isteni liturgiát nem polgári ruhában, nem csupán a pap kényelmét figyelembe véve, hanem a szent és emberfölötti Titokhoz méltó módon akarja ünnepeltetni. Nem engedi, hogy külső nemtörődömségünk leértékelje a legfontosabb tartalmat. Szabad-e megvetnünk érte?

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu