Jegyzetlap

Régi és új

Bármi "régi"-ben kitartani, csak azért, mert nem mai, nagy balgaság. Miért? Mert az, hogy valami régi-e vagy új, nem föltétele az értéknek. A régi nem okvetlenül értékes, az új vagy újszerű nem okvetlenül értéktelen. Megújulni lélekben és érzületben (Ef 5,23) azért kell, hogy teljesedjék keresztény létünk egyik alapföltétele: Istent szentségben és igazságban imádjuk. A bennünk folyton önmagát bizonyítgató önzés, a kényelmesség fortélyai, a testi-lelki-szellemi renyheség, a világiassághoz, a hatalomhoz való kétértelmű s elszánt ragaszkodásunk igenis egyik legfőbb hátráltatónk ebben. Mindig találunk ürügyet arra, hogy jól elmagyarázzuk, mit miért nem teszünk meg, miért halogatunk, kímélve magunkat a megértés erőfeszítéseitől. Inkább az "ó"-t, azt legalább ismerjük. Csakhogy eléggé azt sem ismerjük, sőt ismerhetjük. Az viszont - mint tudjuk - bizonyos, hogy az új bor új tömlőbe való.

És sem az Atya, sem a Fiú, sem a Szentlélek nem "régi". Nem "volt", hanem van. Lelki-szellemi látó- és létterünkben pedig egyenesen "lesz". Vagy úgy holnapi, hogy örök. Úgy "sosem-volt", hogy ősrégi. Úgy Születendő, hogy az egyetlen Ősünk. Úgy Atya, hogy a kisgyermekünk. És úgy Kisgyermek, hogy örök Atya. És mivel az, Isten az Abszolút Jövőnk. A keresztény ember létének ezeken a misztériumokon kell megfordulnia, sőt forognia a hit lassú, liturgikus táncában. Ezért "szüntelen", abbahagyhatatlan. Nincs itt sem megállás, sem egyensúly, sem megállapodottság. Isten csodája napról napra újra és újonnan kezdődik bennünk, mivel mindig éppen ma, amikor "új szívet adok nektek, új lelket öntök belétek"; így mondja Isten Ezékielnél, s ő maga az "örök mai nap", lévén "igaz világosság". Ez azt jelenti, mintha a sötétségben eltöltött idő nem is létezne, csak látszólag folyik, még múlni sem tud; kárba vész. Átjáróház legyünk inkább, mint vonatfütty-emlékezetű, de üres végállomás. Jákob lajtorjája, hadd masírozzanak rajtunk a kürtös angyalok, s ne az unalom, a közhelyes érdektelenség lakhatatlan ketrece.

Az "őrző-védő" típusú ember a hagyományokra szokott hivatkozni. De ki mondta, hogy azokat neki őriznie kell? Vagy hogy éppen neki kell őriznie? Ossza szét, élje, hirdesse, s ha szétosztotta, ossza szét újra, hisz forrásból ömlik s ért ide hozzánk. Mi más volna a hagyomány, mint a múlt időket fönntartó, lecsupaszodott isteni igazság, szó, szertartás és szerkezet, érvényesség, mely megállíthatatlanul hatol át minden időn, míg ember él a földön? De akkor ne ismételgessük agyonhasznált kifejezéseinket, hanem gondoljuk át, imádságban fürdessük meg, elmélkedjük át azt a hagyományt, s találjunk hozzáillő tiszta, magyar, érzékletes, "tüzes", új, pünkösdi nyelvet (és gondolkodást, gondolkodásmódot). Nem azért, mert ez némely meghibbant neológnak rögeszméje, hanem azért, mert az új tömlőt nem kapjuk ajándékba, azt nekünk kell meg- s előteremtenünk. Mit tegyen tehát az az "őrző-védő" típusú ember az evangélium ellenállhatatlan vonzásában? A kötelességét: vállalva a folyamatos szülés kínjait, szülje meg lankadó szívéből a mai nap követelte prófétaságot, nem, hogy kérkedjék vele, hanem mert a kihűlő világnak a prófétai szó erejére s hitelére van szüksége; a világ élete múlhat ezen.

Jézus szava: "Ne féljetek!", nemcsak azt jelenti: Bízzatok, én legyőztem a világot. Azt is (tehát), hogy nem szabad megijedni az új világnak újszerű széljárásától. Ne féljetek, vagyis vetkőzzétek le a mindenfajta elöregedett lelki-szellemi magatartás régies szabású gúnyáját, s az új ember ruhájába öltözzetek. Vagyis "Mindenki, aki Krisztusban van", legyen - ha nem volna -"új teremtmény". Megújuló teremtmény. Megújulásra képes és kész, hisz ez reményének a magva: "A régi megszűnt, valami új valósult meg" - írja Pál apostol (2Kor 5,14-17). Ezért Krisztus egyháza ugyanúgy örök, mint az ő igéi.

Vasadi Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu