A hét szentje

Limai Szent Róza

(augusztus 23.)

"Bárcsak megismernék a halandó emberek, milyen nagy valami az isteni kegyelem; milyen szép, milyen nemes, milyen értékes; mennyi gazdagságot rejteget magában, mennyi kincset, mennyi ujjongó örömet! Akkor aztán egész biztosan minden igyekezetükkel és gondjukkal arra törekednének, hogy szenvedéseket és gyötrelmeket vállaljanak magukra. A föld minden lakója arra törekednék, hogy jó sors helyett kellemetlenségeket, betegségeket és gyötrelmeket keressen, csak azért, hogy a kegyelem felbecsülhetetlen kincsét megszerezze magának. Ilyen a szenvedés ára és legfőbb haszna. Senki sem panaszkodnék keresztje miatt, sem az esetleges szenvedések miatt, ha megismerné azt a mérleget, amelyen lemérik, hogy ki mit kapjon."

(Limai Szent Róza szűz írásaiból)

Kalazanci Szent József

(augusztus 25.)

Ha a gyermekeknek, főleg a szegényeknek kellő nevelést adunk, ez nemcsak emberi méltóságukat gyarapítja, hanem az emberi és a keresztény társadalomban is általános tetszést arat, mert nagyon örülnek majd egyrészt a szülők, hogy fiaikat ily módon a helyes útra vezettük, másrészt az államok vezetői is, mert derék alattvalókra és jó polgárokra tesznek szert, de legesleginkább az egyház, mert érettebben és eredményesebben iktatódnak be az ő sokágú életébe és tevékenységébe mint Krisztus szerető hívei és az Evangélium megvallói.

(Kalazanci Szent József áldozópap írásaiból)

Szent Lajos

(augusztus 25.)

Kedves fiam, mindenekelőtt arra buzdítlak, hogy szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és minden erődből; enélkül ugyanis nincs üdvösség.

Fiam, tartózkodnod kell mindattól, amiről tudod, hogy nem tetszik az Úrnak, vagyis minden halálos bűntől. Inkább vállald a vértanúság valamennyi kínját, mint hogy egyetlen halálos bűnt is elkövess.

Együttérző szívvel fordulj a szegények, szerencsétlenek és elnyomottak felé. Amennyire tőled telik, támogasd és vigasztald őket. Minden kapott jótéteményért adj hálát Istennek, hogy méltó lehess még nagyobb javak elnyerésére.

Legyen odaadó és engedelmes lelkületed anyánk, a római egyház iránt, és a pápa iránt, aki lélekben atyánk. Azon fáradozzál, hogy távol maradjon országodtól mindenféle bűn, különösen az istenkáromlás és az eretnek tanítás.

Végezetül, kedves fiam, megáldalak mindazzal az áldással, amellyel egy istenfélő édesapa megáldhatja a fiát.

(Szent Lajos édesapjának leveléből)

Szent Mónika

(augusztus 27.)

Már küszöbön leselkedett a nap, amelyen anyámnak távoznia kellett földi életéből. Meghitten, édesen beszélgettünk, csupán egymással. Elfelejtettük, ami mögöttünk volt, és nekifeszültünk az előttünk levőknek (vö. Fil 3,13).

Így szólott anyám: "Ami engem illet, fiam, nem találom én már örömömet e földi élet során semmiben. Mit keressek, miért éljek itt, nem tudom. E világban való minden reménységem szertefoszlott. Csupán egy dolog volt, amiért ideig-óráig még szívesen maradtam e földi téreken, hogy téged halálom előtt katolikus kereszténynek lássalak. Tetézetten teljesítette kérésemet az Isten, hiszen megveted immár a földi boldogságot, sőt, az Úr szolgájaképpen látlak.

(Szent Ágoston püspök Vallomások című könyvéből)

Szent Ágoston püspök

(augusztus 28.)

Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetre méltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom.

Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme, belül voltál, én pedig kívül, és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned. Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is. Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Érintettelek, és fölgyulladt a vágyam, hogy békédet elnyerjem.

(Szent Ágoston püspök Vallomások című könyvéből )

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu