|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Szólj hozzá! Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is. A hónap témája: Megtanulni a türelmet életben és munkában annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát. Ezt írja Márai a Füveskönyvben. Szép és pontos. A mester most sem téved. Szinte látom, amint a negyvenes éveiben járó író, míg dühöng a világháború, papírra veti e sorokat. De a másik pillanatban egy öregember áll előttem. "Túl jón és rosszon", kilencvenévesen. Fegyverét halántékához tartja. Nem tudom, mit gondol. Nem tudom, mit érez. Csak azt tudom, nem várja meg, míg a Teremtő sorsa felől dönt. Ezután egy kiszáradt fát látok. A két szereplő, apa és fiú nap mint nap öntözi. Közben egy történet hangzik el a szerzetesről, aki így keltett életre egy halott fát. Türelem, hit, bizalom. Talán ezek nem lépcsőfokok. / Talán egy, ugyanaz a dolog. / Talán egy fa bennem is halott. / Mi lesz, ha csak ennyi adatott? / Nem öntözöm, minden hiába. / Belébotlom, földön az ága./ Öntözöm, a világ kinevet. / Reményként az eső elered. / Csak nézem a teleírt lapot. / A hajnal ráhint egy csillagot. / Az első sort újraolvasom, / S Márait csendben feloldozom. Koncz Veronika
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|