Seregély István egri érsek

Szent István király lelkületével Európában

Az egész világon egységesítő korban élünk. Az emberek és népek kapcsolatai kiszélesednek, nemcsak közvetlen környezetünket érjük el, hanem átlátjuk az egész világot. Átalakul az élet irányítása. Ma már nem kiemelkedő egyéniségek határozzák meg sokak sorsát, hanem a büszke, nagykorúvá vált ember a többség képzelt jogán dönt sorsa felől. Hogyan vállalhatjuk ezt a mai kihívást?

Vélasquez (1599-1660): A Szűz megkoronázása

Úgy kell döntenünk, hogy azt ne kelljen sem az időben, sem az örökkévalóságban megbánnunk, mert az emberi életről van szó, melyet csak egyszer lehet megjárni. Zarándokutunk végén nem kezdhetünk újra.

Ha hívő szemmel nézzük a világot, van válaszunk a mai kihívásra. Isten, aki elküldte egyszülött Fiát a világba, hogy meg nem bánt "út, igazság és élet" legyen minden nemzedék számára. Ő kiüresítve önmagát fölvette a szolga alakját. Eligazítást és erőt adott egy meg nem bánt életre minden idők minden emberének. Ő az, aki tovább élve immár tanítványai népében minden kor és táj körülményei közt ugyanezt az eligazítást és erőforrást tartja fönn és illusztrálja választottaiban, a szentekben. Egyháza által gondoskodott arról, hogy új útvesztőkhöz érve is megmaradjunk az igazság és az élet útján.

Ma, a harmadik évezred küszöbén a világ népeket egymáshoz kényszerítő globalizációja idején mi, magyarok is tagjai lettünk egy európai közösségnek, az Európai Uniónak. Válaszút elé kerültünk. Nem tudjuk, miként alakul a jövőnk. Tartogat-e számunkra jobb és üdvösséget építő emberöltőket a Gondviselés, illetve a Gondviseléssel mindig együttműködésre képes emberi iparkodásunk?

Álltak már elődeink hasonló döntés előtt. Akkor honfoglalók voltunk földrészünk országai közt fiatalnak számító hazánkban. Mindegyikünk tudja ezt, sőt, az ígéretes Európai Unióba való kikerülhetetlen belépésünkkor sokan szóvá is tették az uniós ünnepségeken. "Nem kell félni - mondták -, mert ezer évvel ezelőtt is megtettük ezt a lépést. Bár nem volt könnyű a történelmünk, senkitől le nem maradtunk." Kisfaludy Károly szavai ma is érvényesek: "Él a magyar és áll Buda még". Szeretnénk, ha ezek a szavak századok múltán is érvényesnek bizonyulnának.

Annak idején, az ezer évvel ezelőtti Európába való tagozódásunkkor történelmünket megalapozóan valóban képesek voltunk erre a döntésre. A mai azonban más döntésnek bizonyul. A ma öregnek nevezett kontinens akkor alakuló új népeinek fejlettségi szintjén a megélhetés körülményei egyszerűbbek voltak. A letűnt hellén-római örökséget átmentő és új adottságokat ötvöző korban, amikor az írni-olvasni tudás kevesek kincse volt, annak a közösségnek sorsa alakult kedvezően, az a közösség és nép volt szerencsés, amelynek érdemtelenül vagy megérdemelten igaz utat fölismerő vezetője adódott.

A mi sorsunk azért alakult millenniumot megélő módon, mert akkor egy olyan ritka tehetséggel, családi és történelmi háttérrel rendelkező vezetőt adott a Gondviselés, aki meg tudott felelni rábízott népe jövője megalapozásának. Szent István király alapozta meg ezer esztendőnket.

Ma más idők járnak. Nagykorúvá lettünk, főleg mi, európai népek fiai és leányai. Megfogyatkozva, de megőriztük anyagi és szellemi örökségünket. A jelentős általános világműveltséget adó közoktatás nyomán ismerjük múltunkat, lehetőségeinket, és mindannyian szeretnénk beleszólni sorsunk alakításába. Ezt senki nem vitathatja el tőlünk. Mégis: akkor leszünk képesek jövőt építeni, ha legalább többségünkben országalapítónk előrelátásával és zsenialitásával vállaljuk a helyes döntést. Képesek leszünk, ha nemcsak tanulmányozzuk lelkületét, hanem hozzá hasonlóvá is válunk. Magyarul mondva: képesek leszünk, és csak akkor leszünk képesek, ha szert tudunk tenni a Szent István-i lelkületre.

Valóban nem kell félni! Isten minden embernek, népnek ma is megadja ezt a világot, és benne az emberi, az emberhez méltó és üdvösséget érlelő élet föltételeit. Ajándékait mindenkinek osztja, életben, tehetségben, hitben és szeretetkészségben. Viszont minden népnek a minden néppel egyformán törődő Gondviseléssel kell együttmunkálkodnia.

Isten földi népe, a világban letagadhatatlanul jelen lévő keresztény egyház, amely ma már világméretű, ma is meri hirdetni, hogy a teremtett világban csak a Teremtő szándékaival egyetértve van értelme és eredménye az ember saját sorsát munkáló igyekezetének.

A népünk sorsát meghatározó hivatása magaslatán álló első királyunk, Szent István ezt ismerte föl. Ő az egyházban látta népe jövőjének megteremtését. Ezzel bölcs embernek bizonyult, aki sziklára, Krisztus sziklájára merte építeni házát.

Szent István mai népe a harmadik évezred küszöbén, a globalizációtól hajtva az európai népekkel vállal szolidaritást, s ezt akkor teszi jól, ha nem keres más alapot európai tagállamként földi és örök boldogulására, mint a követ, melyet az építők a történelemben annyiszor elvetettek, de mindig szegletkőnek bizonyult: Jézus Krisztust.

Ehhez a lelkülethez Szent István természetes adottságai, neveltetése, Isten adta hite és tevékeny, Krisztust követő élete kellettek. Emiatt emelte őt az egyház a Krisztust hitelesen követő szentek közé. Ezért lett minden kor minden emberének példaképe, és pártfogóként áll azok mellett, akik a földi honban és odaát élni szeretnének.

Így, amikor az esztendő elhozza számunkra augusztus huszadikát, és meggyőződésből vagy szokásból nemzeti ünnepet tartunk, Szent István akarva-akaratlan szemünk elé kerül. A magyar egyház pedig - mint Isten embert üdvözítő ügyének képviselője a magyarok számára - Szent István szellemét követendő példaként ajánlja és pártfogását kéri.

Elérkezett a harmadik keresztény évezred. Mindenki hivatalos benne saját boldogulását és üdvösségét megszerezni. A minden embernek és népnek hazát adó világban az emberi haladás közös sors építésére késztet bennünket. Ma is vannak, akik félre akarják dobni az alapkövet, amelyet a teremtő és üdvözítő Isten tett le a világban. Azoknak volt ezer éve, a keletkező Európában is maradása, és azoknak lesz az Európai Unióban reményteljes jövője, akik tudomásul veszik, hogy nincs másban élet és üdvösség, csak Jézus Krisztusban.

Hol kell ezt a szellemiséget elkezdeni? Nemcsak nálunk, hanem egész Európában, de mindenekelőtt saját magyar életünkben. Ha élni akarunk, keresztény meggyőződésre van szükségünk, és meggyőződésből fakadó, elkötelezett életre. S mivel egyedül ehhez kevesek vagyunk, ezért kell fáradozni az emberi természetre épülő legkisebb közösségben, az embernek otthont és jövőt jelentő magyar családban. És mivel nem az uralkodó dönt az ország sorsáról, nekünk kell Szent István-i szívvel és ésszel kezünkbe venni - tanulópénzt is megfizetve - az egész magyarság sorsának alakítását, amint ezt más népek leányai és fiai is teszik saját földjükön.

Szent István, odaát emelj szót értünk, hogy Isten minden népet vezérlő Lelke itt élő népét világosítsa meg, és adjon Szent István-i lelkületet a múlthoz méltó jövendő élethez! Szent István által pártfogónkul fölkért Nagyasszonyunk, könyörögj értünk!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu