Debrecen, az otthonos nagyváros

"...ki nem mindig az vagy, aki vagy" - Kiss Tamás verse járt a fejemben, amikor két év után először újra hazatértem a cívisvárosba. 1992-őt írtunk, amikor dunántúli lányként az Alföldre, annak legellentmondásosabb városába kerültem. Babits kék dombjai közt nőttem fel, és évekbe telt, míg a Hortobágy vidéke szívembe lopta magát. Gyakran jutott eszembe Karinthy, aki a tőle ismert élccel csak így fogalmazott: Szép vagy Alföld, legalább Petőfinek szép.

Egy téli napon azonban megláttam a hóborította Alföldet. Emlékszem, olyan volt, mintha a tengert látnám. Azóta tudom, ezzel a tájjal a végtelenségből kaptam egy darabot ajándékba.

Debrecen sokáig csakugyan ellentmondásos és nehezen megismerhető arcát mutatta felém. Nem lehetett nem szeretni egy olyan várost, amelynek neve összeforrt a magyar költészettel, ahol a kövek Kölcsey lépteit őrizték, a Nagyerdő fái Tóth Árpád verseit susogták. De nem lehetett nem elvágyni onnan, ahol csendes és vonzó városrészeket alig talált az ember, és ahol a valaha szép házak szomorú álomba merülve szürkén álldogáltak. Ez utóbbit azonban valóban csak múlt időben írhatom. Debrecen alig négy éve új ruhába öltözött, és a régi házak ablakai ma már mosolyogva fogadják az érkezőket.

A város hosszú és különös múltra tekint vissza. Már a XII. században templomos falvak voltak a helyén. Nagy Lajos király 1364-ben emelte városi rangra. Földesurai, a Dózsák és Hunyadiak hosszú ideig az ország legbefolyásosabb emberei voltak.

Talán kevesen tudják, hogy a mai református Nagytemplom helyén az 1300-as években az Alföld legnagyobb gótikus istenháza állt, a Szent András-templom, amely 1564-ben leégett. Csak hatvannégy év után építtette újjá Bethlen Gábor, de ekkor már a reformátusok számára. Debrecenben gyakran pusztított tűzvész. Címerében a hamvából újjáéledő főnixmadár ennek a sorsnak az allegóriája. 1802-ben a templom ismét tűz áldozata lett. Ezután épült a mostani Nagytemplom, melynek két tornya óvón tekint le a városra.

De mit is lát maga előtt mostanában ez a méltóságteljes klasszicista épület, amely Móricz Zsigmond szerint "magával az idővel néz szembe"? Nyugodt derűvel szemlél egy szökőkutakkal, virágokkal díszített főteret. Gyönyörködik régi szomszédaiban, a felújított XVIII. és XIX. századi erkélyes házakban, és bizonyára ámulva nézi a tér egyetlen közlekedési eszközét: a csilingelő kék villamost.

Nem volt ez mindig így. A XIX. és XX. század fordulóján Debrecen ugyan szépülni és nagyvárosiasodni kezdett,ezt híven őrzik a múltidéző képeslapok, ám a második világháború után elveszítette báját. Az amerikaiak lebombázták a vasútállomást, és helyére később a szocreál jegyében egy kubista remekműépült. A szovjetek utcai harcok árán tudták csak elfoglalni a központi Piac utcát, mely Vörös Hadsereg útjaként ezt követően sokáig magán viselte az erőszakos hódítás nyomait. A klasszicista és szecessziós házak a hosszú évtizedek alatt omladozni és szürkülni kezdtek. Debrecen kezdett elveszni a puszta ködében. A hatalmas, épülő lakótelepek súlyosan magasodtak a cívis polgárházak fölé, Lenin elvtárs szobra pedig a református kollégium mellett őrizte a békét és a rendet.

Belvárosi hangulat a Csonka-templommal

Már derűvel mosolygunk az ironikus megfogalmazáson, mely nem is olyan régen valóság volt, miszerint Debrecen az a hely, ahol a Vörös Hadsereg útja a Nagytemplomhoz, a Béke útja a vágóhídhoz, a Szabadság útja a temetőhöz visz, és ahol Lenin Nyugatra néz.Csokonai városa az elmúlt évtizedekben is az ellentmondások városa volt, csak éppen egy másik kor szellemének tükrében.

De kanyarodjunk csak vissza a Nagytemplomhoz! Ez az épület a város szimbóluma. Akár ismerjük Debrecent, akár nem, neve hallatán elsőként talán mindannyiunk szeme előtt a templom képe jelenik meg. Falaiból tisztaság és méltóság árad, de nemcsak szépsége tette híressé, hanem történelmi szerepe is. 1849 januárjában az ország fővárosát fenyegető osztrák csapatok előnyomulása miatt a kormány és az országgyűlés székhelyét Debrecenbe helyezte. Az ország ideiglenes fővárosa Debrecen lett, amikor Kossuth 1849. április 14-én felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot, mely a Habsburg-ház trónfosztását is tartalmazta. Az államférfit itt választották meg az ország kormányzójának.

Sok mindenről tudna még mesélni ez az épület, mely több sebesüléssel ugyan, de kiállta az előző évtizedek próbáit is. Az előtte lévő többsávos úton napról napra autók és buszok áradata hömpölygött keresztül, ezért falai repedezni kezdtek. Így a tér mostani átépítésével és a forgalom elterelésével a derék cívisektől nemcsak szép látnivalót, hanem új életet is kapott.

Először nézzünk körbe innen!

"Tüdőt, szívet kitágító füttyös tereidet" - Talán az első és legmaradandóbb benyomás Debrecenről a tér. Nem csupán a főtér, hanem egyáltalán: "a tér". Azok, akik a velencei szűk sikátorokat kedvelik, eleinte valószínűleg nehezenbarátkoznak meg a széles utcákkal, a beláthatatlan Kossuth térrel, a mellékutcákkal, amelyek dunántúli viszonylatban főutcának is beillenének. Én azonban, ha megállok a Főtéren, arra gondolok: szabad vagyok.

Az átépített belváros szépsége rabul ejt. Emlékszem, itt éltem még, amikor elkezdődtek a munkálatok. Kételkedve figyeltem a merész beavatkozást a megszokott városképbe. Sokan pedig támadták Kósa Lajos polgármestert, aki átgondolt koncepció alapján mert nagyot lépni.A Széchenyi-terv mintájára elkészült a Főnix-terv, melynek jelmondata találóan ez lett: Európa a jövőnk, Magyarország a hazánk, Debrecen az otthonunk.

Ha nyári estéken a főtér felé járunk, tanúja lehetünk annak: létezik otthonos nagyváros. Apró gyerekekkel sétáló szülők és nagyszülők elegyednek egymással beszélgetésbe, fiatal párok üldögélnek a padokon, randevúra váró, virágot szorongató fiatalemberek állnak a szökőkutak mellett. A Cívis korzón antikváriusok és kézművesek kínálják portékáikat. Esténként pedig színes kulturális rendezvények várják az érdeklődőket.

A templom előtt áll az 1914-ben készült Kossuth-szobor. A tér közepén díszkő burkolatba ágyazva a város olasz üvegmozaikból kirakott címere látható. Közelében merengve Szabó Lőrinc szobra áll, lámpaoszlopnak dőlve szemléli az új Debrecent.

A térről elindulva az első figyelemre méltó épület az Aranybika Szálló. Már 1699-ben a Bika család fogadója állt a helyén. 1810-ben került az öklelő bikát ábrázoló cégér a homlokzatra. A koncerteknek helyet adó Bartók-terem Debrecen komolyzenei életének egyik fő színtere.

A szálloda közelében bástyaként emelkedik ki a Piac utcai házak közül a gyakori tűzvészek és heves viharok tanúja: a Csonka-templom. Különös tornyát is "viharos" múltjának köszönheti. Eredetileg hagymaszerű toronysisak zárta, amelyet 1907-ben megrongált egy nagy zivatar. Megjavították, ám később a szél egészében ledöntötte a toronytetőt. Az építészek belenyugodtak az égiek akaratába, és bástyaszerűvé alakították át a tornyot.

A Nagytemplom "magával az idővel néz szembe" - írja Móricz Zsigmond

A Piac utca másik oldalán a klasszicista Városháza áll a maga puritán egyszerűségében. A timpanon egyetlen dísze: a város címere. 1849-ben családjával itt lakott Kossuth Lajos. A Városháza adott helyet a Honvédelmi Bizottmánynak, és itt őrizték a Szent Koronát is.

"...tűnődni se rest, de gondon is mulat" - A belváros házait nézve az ember egy időutazás részesévé is válik. Nemcsak stílusuk repíti vissza a járókelőket a múltba, hanem a falukra függesztett táblák is. A neveket olvasom: Petőfi, Arany, Ady, Krúdy, Csokonai, Kölcsey, Fazekas, Méliusz, Gulyás Pál, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Móricz, Jókai. Költők, írók, akiket ezer szál fűzött Debrecenhez. A Szent Anna-plébánia falán fehér márvány őrzi annak a napnak az emlékét, amelyen Petőfi Zoltán a keresztségben részesült. A két feltüntetett keresztszülő: Arany János és neje, Ercsey Julianna. Nézem az ismerős utcát, a nyomukban lépkedek. Debrecen akár egy élő irodalomkönyv. Utcáit járom: lapozom.

Költők, gondolkodók, tudósok. A műveltség és az oktatás szintén olyan fogalmak, amelyek összeforrtak Debrecen nevével. Amióta az 1530-as években megkezdte működését a református kollégium, azóta érvényes ez a mondat: Mi nem fegyvert készítünk, hanem iskolát építünk. Az 1500-as évek harcokkal és vereségekkel teletűzdelt évtizedeiben Debrecen az örök értékek mellett döntött, s azokat most is híven őrzi. A város a kollégium révén az ország iskolája, Huszár Gál szavaival "Magyarország és Erdély világító lámpása" lett. Napjainkban a diákok oktatása mellett a szélesebb körben történő értékközvetítést szintén vállalja. A Kollégiumi esték keretében színvonalas előadások hangzanak el, a meghívott vendégek gyakran az ország határain kívül élő magyar művészek. Debrecen régóta híd a határon túliak felé. Az Ady- és Kölcsey-akadémia nyaranta itt ad otthont a határon túli tanárok és tanítók továbbképzéséhez.

A merengő Szabó Lőrinc a Főtéren

A kollégiumtól villamossal juthatunk a Debreceni Egyetemhez, mely szintén számos tudóst adott az országnak. Jelenleg több mint húszezer hallgatója van. Központi épülete, ahol a bölcsészkar működik, az ország legszebb egyetemi épülete. Előtte virágok, szökőkút.

Néhány hete a parkjában tűnődtem. Egy pad őrzi még emlékét annak a szeptemberi délelőttnek, amikor életem első egyetemi jegyzetét fellapoztam. Akkor még nem sejtettem: az igazi egyetem öt év múlva kezdődik. S hogy meddig tart? A park örök-bölcs pózban álló prédikátorait faggattam. Néztem nemes alakjukat, a Nagyerdőből leveleket küldött a szél. Egy pillanatra talán értettem mindent.

A belvárosba visszatérve nem szabad megfeledkeznünk a Csokonai Színházról, melynek a romantika jegyeit viselő épületében hosszú évtizedek óta sokrétű művészeti tevékenység folyik. Vidéki színházként több kihívással kell megbirkóznia. A drámai előadások mellett operatársulata is jelentős. Sőt, ma már balett-társulata is van. A színházi élet azonban nem csak itt zajlik. Néhány évvel ezelőtt méltó helyet kapott a Vojtina Bábszínház, melynek előadásai közt minden korosztály megtalálhatja a neki megfelelőt. Működik az Egyetemi Színpad, illetve a Stúdiószínház is, és a táncképzés szintén jelentős. A pezsgő zenei élet pedig külföldről is sok vendéget csábít a városba. A nyár rendezvényei közül kiemelkedik a virágkarnevál. 1967 óta Szent István ünnepének reggelén színpompás menet indul végig a városon a Nagyerdőig.

Prózai művek, operák és balettek otthona - a Csokonai Színház

"...de a szárnyai összekötnek földet és eget" - S hogy mégis mit keres és mit szeret egy dunántúli katolikus Debrecenben? Az igazi választ sosem tudnám megfogalmazni. Azt tudom csupán, otthon vagyok a kálvinista Rómában. És sosem okozott gondot a felekezeti különbség. Debrecen öszszekötő szerepe a vallás területén lényeges. Mivel napjainkban a katolikusok száma is jelentős a városban, a vegyes házasságok igen gyakoriak. Ebből is fakad, hogy a vallási tolerancia szintje magas. A két történelmi egyház a békesség közös ösvényén jár. A Szentatya látogatása a gályarabok emlékművénél szintén a kölcsönös megbékélésre és kiengesztelődésre adott szép példát a város polgárainak.

Emellett - ha nem is olyan nagy múlttal, mint a református kollégium, de - több mint százéves hagyománnyal rendelkezik a Svetits Gimnázium. Falai közt a Boldog Gerhardinger Karolina által alapított rend iskolanővérei civil tanárokkal együtt tanítanak.Az intézmény keretei közt óvoda, általános iskola, gimnázium és egyetemi kollégium is működik. Az oktatás mellett a keresztény értékek átadása és a közösségi összetartozásra való nevelés a cél. A gimnázium egyike annak a nyolc katolikus középiskolának, amely a kommunizmus évtizedei alatt is működhetett.

Néhány évvel ezelőtt a református egyház visszakapta a Dóczy Gedeon nevét viselő iskolát, a katolikus egyház pedig a Szent József Gimnáziumot. A város 1993-tól az új, Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye székhelye lett, Bosák Nándor püspök vezetésével. A Szent Annáról nevezett hajdani piarista templom - az ország talán legszebb fehérbarokk istenháza - pedig székesegyházi rangra emelkedett. Oltárképén Szent Anna, Joachim és a gyermek Mária. Család és otthon. Most fogom fel igazán az értelmét. És megnyugszom: címbéli jelzőm nem túlzás.

Szöveg és fotó: Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu