A nemzetért érzett felelősséggel

Interjú Boross Péter volt miniszterelnökkel

Tizenöt évvel ezelőtt omlott le a vasfüggöny. A rendszerváltás utáni első, szabadon választott kormány miniszterelnöke a nyugaton rendkívül nagy közmegbecsülésnek örvendő Antall József volt. Halála után Boross Péter, akkori belügyminiszter került a miniszterelnöki posztra. Tizenöt év távlatából hogyan értékeli, mi az, amit másként lehetett volna tenni, és egyáltalán lehetett volna másként tenni?

- Négy évtizedes diktatúra alatt az emberekbe beidegződnek a tiltások. Megszokják a kialakult viszonyokat, és belenyugodnak azok tartósságába. Így a rendszerváltás idején az emberek többsége "otthon ült" és várta, hogy mi fog történni.

Az MDF programjában jelentős helyet kaptak a nemzeti értékek. Az SZDSZ-nél pedig a radikalizmus tetszett az embereknek. Antall József emberi és politikusi adottságai Kis Jánossal szemben az MDF irányába billentették a mérleg nyelvét. Az SZDSZ már akkoriban is azzal vádolta az MDF-et, hogy kollaborál a kommunistákkal, majd a választásokat követően ő kötött szövetséget a szocialistákkal. Tizenöt év után most ez újra előjön, mint a liberális szellemi műhely terméke.

Mit kellett volna másként tenni? Egy kormány kényszerek világában működik. Olyan Európával találtuk magunkat szemben, amely nem helyezett nagy hangsúlyt arra, hogy országaink azért kerültek a vasfüggönyön túlra, mert fehér asztal mögötti paktumok odalökték. Még annyi nagyvonalúság sem volt tapasztalható, mint amellyel a második világháború után Amerika gazdasági segélyekkel fellendítette Nyugat-Európát. Ráadásul valamennyi ország közül a legjobban hazánk volt eladósodva, és nem állami, hanem magán-bankoknál. Nyugat-európai vezetők többször arra intettek, nehogy az adósság részbeni elengedésének kérdését előhozzuk, mert abban a pillanatban megdermednek a nyugati és főleg a japán bankok, még rosszabb lesz hazánk gazdasági helyzete.

Eközben megpróbáltuk kiépíteni a demokratikus intézményrendszert, és megtettük a szükséges lépéseket a magántulajdon kialakulása felé. Mindehhez a válságkezelés kényszere is párosult, hiszen gyárakat kellett bezárni, emberek váltak munkanélkülivé, ugyanis lényegében leállt a keleti, főleg orosz export. Ne feledjük, hogy 1991 júniusáig még a szovjet csapatok is Damoklész kardjaként itt tartózkodtak az országban. Óriási médiaellenszéllel küzdöttünk, amelyben bármit tettünk is, az a kritika célkeresztjébe került. A lakosság részéről talán nagyobb türelmet vártunk volna. Olyan kényszerpálya volt ez, ahol Antall József és az akkori kormánytagok a nemzetért érzett felelősséggel nekiláttak valami újnak.

A demokráciákban ciklusok szabályozzák az országok életét. Váltakoznak, mint az évszakok. Miért fontos mégis egy nemzet életében a stabilitás?

- Annak ellenére, hogy az elmúlt tizenöt évben libikókaszerűen váltakoztak a kormányok, az ország működőképes. Ez egyfajta stabilitás. Ugyanakkor csökken a társadalmat összekovácsoló eszményekhez való ragaszkodás, pedig ezekre nagy szükség lenne. Eszmények és elvek nélkül eltűnnek a vasárnapok és az ünnepnapok, a beszélgetés hamar az anyagiakra terelődik, és könnyű az embereket az érzelmeik mentén befolyásolni. Én hetvenhat éves vagyok, sok mindent átéltem már, de arra jól emlékszem, hogy amikor fiatalember voltam, vasárnap nem dolgoztak az emberek. A falunkban minden második héten az iskolában tartották a szentmisét. Az ifjúság a KALOT-ba és a KALÁSZ-ba szerveződött. Vasárnap a lányok, a legények ünneplőbe öltöztek, a parasztlányok kezében ott volt az imakönyv, a virág és a rózsafüzér. Az egész falu elment a templomba. Nem azt mondom, hogy mindenki vallásos volt, de a konvenciók ereje mégis hatott. Más volt a társadalom alapképzése. A hittan átjárta a gyermekek érzelmi világát és erkölcseit. Elvek és eszmények rendíthetetlen világa alakult ki az emberekben. Az ilyen szellemmel telített generációk mindig mozdíthatók nemes célokra. Mindennek letéteményesei pedig az egyházak voltak, elsősorban a legnagyobb szellemi, anyagi és oktatási bázissal rendelkező római katolikus egyház. Nem csoda, hogy a második világháború után a legerősebb támadás éppen a katolikus egyház ellen indult meg: püspökök, papok, szerzetesek, hívek ezrei kerültek börtönbe vagy internáló táborokba.

Május óta az Európai Unió tagjai vagyunk. Sok kitűnő politikus nyugaton és keleten inkább az európai nemzetek uniójáról tesz említést, jelezve ezzel, hogy az EU önálló nyelvvel, kultúrával, hagyományokkal rendelkező nemzetek közössége. Miért fontos, hogy a nemzettudatot ápoljuk, és megfelelően ápoljuk-e napjainkban?

- Egészen addig, amíg az emberek nemzetek szerint különülnek el Európában, vad gondolat egy olyan unióban gondolkodni, amely nem a nemzetek Európája. Az itt élő embereknek - ha eszményekről beszélünk - van vagy volt egy egyetemes eszmerendszerük - amelyet pont most súlyos sérelem ért -, ez pedig a keresztény szellemiség. Európa ebből született. Én mélységesen elítélem azt a francia jakobinus szellemet, amely a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy az unió alkotmányának előszavából kimaradjon az utalás a keresztény gyökerekre. Európa formálásában, kulturális kiteljesedésében a római katolikus egyháznak a kezdetektől meghatározó szerepe volt. Ez a keresztény szellemiség kellene, hogy Európa összetartó ereje legyen, ha nem rongálnák kóbor ateista, liberális eszmék. Nagyon bízom abban, hogy jönnek majd olyan korok, amikor ez a szellemi, spirituális hajlam jobban előtérbe kerül; az emberek rádöbbennek arra, hogy a társadalmi együttéléshez hozzátartozik a tízparancsolat, a megváltás misztériuma, a kereszténységnek az a csodája, melyben Isten felkínálja az újrakezdést, a bűnbocsánatot. Más retrográd társadalmakhoz képest Európa szüntelen újrakezdés. A nemzeti kultúrák sok évszázados, évezredes öröksége is ebből táplálkozik. Lehetetlen az embertől elvenni ezt a kincset.

Ezért is kellene a középpontban lennie ennek a keresztény világképnek. Persze ehhez megfelelő iskolai oktatás szükségeltetne. Ezzel szemben a hazai oktatáspolitika teljes csődben van: például abszolút nem törekednek a humán ismeretek bővítésére, amelyek életörömöt adnak. Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi humán generációnál sokkal több Arany János-idézetet tudok. Egyáltalán, én még tudok versidézeteket, amit nem tapasztalok a mai fiataloknál. A magyar irodalom és történelem - okosan oktatva - a szellemet nemzeti közegben termékenyítő tényező lenne. Ezzel szemben azt látom, hogy még a jogi karokon sem tanítják például a magyar közjogot, amely egyedülálló szellemi termék, gondoljunk csak arra, hogy a főhatalom miért lett a Szent Koronáé és nem a királyé. A politika világában is számos olyan személyiség van, aki döbbenetesen műveletlen a nemzeti hagyományok szempontjából, azzal a roppant veszéllyel, hogy vagy lenézően nyilatkozik róla, vagy pedig megelégszik szólamokkal. Az a fajta Deák Ferenc-i magyarságtudat hiányzik, amely nem hőzöng, hanem napról napra türelemmel, okossággal, kivárással teszi a feladatát.

Szent István ünnepéhez közeledve gyakran idézzük az Intelmeket. Politikusi szónoklatok homlokterében áll az ő befogadó magatartása az idegenek felé. Mit tanulhatunk még az Intelmekből?

- Szent István Intelmeiből ne csak bekezdéseket ragadjunk ki, hanem az egészet olvassuk el. Ne csak azt idézzük, hogy az egynyelvű ország gyenge, és aztán ezen a címen teremtsünk alapot az idegenkultusznak. Ez mind nagyon fontos, de az Intelmekben van más is. Például: Fiam, becsüld meg az egyházakat, és teremts velük jó viszonyt. Továbbá, hogy kiket vegyél be a tanácsba, és kiket küldj a csatába. Egy mai politikusnak otthon, a könyvtárában ott kellene lennie az Intelmek, sőt az Aranybulla teljes szövegének is.

Magyarország történelmének meghatározó jellemzője, hogy nagyhatalmak között helyezkedik el. Az itt élők hajlamosak tömbökben gondolkodni. A választásoknál is a nagy pártokat részesítik előnyben. Milyen lehetőségeket lát az olyan kis pártok előtt, mint az MDF? Várható-e, hogy árnyaltabb lesz a magyar lakosság politikai érdekérvényesítő gondolkodása?

- Szomorú helyzet van Magyarországon. Szinte az egész kontinensen a pártok, a későbbi koalíciós kormányzás jegyében a párbeszédet, az együttműködést keresik a jó szándékú szövetségessel. Többnyire hármas, négyes, ötös koalíció működik. Nálunk alakult ki az az erőszakolt szemlélet, hogy nagy pártokra érdemes szavazni. Ez talán abból a szellemi szegénylegénykedésből ered, amikor még egy párt volt. Józanul nehéz feltételezni, hogy éppen a múltbéli negatív tapasztalatok miatt az emberekben ne legyen annyi óvatosság, hogy egy pártra ne bízzák az ország szekerét. A párt önérdeke elhatalmasodhat a nemzetérdek fölött. Arról nem beszélve, hogy nehéz kérdéseket tanácskozással kell eldönteni - ez is az Intelmekben szerepel. Én tehát végtelenül sajnálnám, ha a magyar közvélemény nem lenne nyitott arra a felfogásra, hogy sokszínűség kell, mert kompromisszumban születhetnek csak jó döntések. Az MDF szellemi és morális arculata folytán nem tud koalícióba lépni vagy szorosabb kapcsolatot kiépíteni a jelenlegi baloldali pártokkal. Nem szánkázott a magyar politikai mezőben balról jobbra, és fordítva. Ez a liberális hagyományú pártok természete. Kötelessége Antall József szellemiségéhez híven megmaradni. Célkitűzése, mint keresztény nemzeti elkötelezettségű pártnak, hogy ezen eszmények jegyében maga köré gyűjtse azokat, akik konzervatív módon gondolkodnak. Ebben a keresztény etika teljes egészében benne van, hiszen a magyar nemzetépítő hagyományok ebből táplálkoztak évszázadokon át.

Papp Tamás

"Nagyon bízom abban, hogy jönnek majd olyan korok, amikor ... a szellemi, spirituális hajlam jobban előtérbe kerül; az emberek rádöbbennek arra, hogy a társadalmi együttéléshez hozzátartozik a tízparancsolat, a megváltás misztériuma, a kereszténységnek az a csodája, melyben Isten felkínálja az újrakezdést, a bűnbocsánatot."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu