Kárpátaljáról, édes hazánkról...

Így éneklik Kárpátalján az ősi magyar himnuszt, a "Boldogasszony anyánk"-at.

Kárpátalja XX. századi történelme, a terület ide-odacsatolása ismert tény. Ám ezt átélni, túlélni merőben más. A leghosszabb és legkíméletlenebb a szovjet elnyomás volt, a többszörös kisebbségi lét. Az önazonosságuktól, hitüktől megfosztott magyarok különösen nehéz helyzetbe kerültek. Pontosabban hitük gyakorlásától fosztották meg drasztikusan a pravoszláv híveket is. A Kárpátaljai Ferences Misszió első lelkipásztorai leírhatatlan szegénységet, ám hitüket megőrzött embereket találtak. Lelkipásztori teendőik mellett meg kellett szervezniük a karitatív feladatok kezelését is. Ez utóbbihoz szerencsére találtak segítőkész munkatársakat, létrejöttek a karitászok.

Azóta eltelt tizenöt év. Újjászerveződött a görög katolikus egyház, amely kétségtelenül a legnagyobb vérveszteséget könyvelheti el. Templomaikat elorozták vagy bezárták, papjaikat kíméletlen terror alatt tartották, esetenként internálták. A római katolikusok templomai többségükben átvészelték az ateista bombázást, ám állagmegóvásuk az esetek nagy többségében nem történt meg. Önerőből reménytelen vállalkozás lenne ez ma is.

Kárpátalja gazdasági helyzete katasztrofális. A dicsőséges szovjet hatalom gigantikus beruházási programjai messze elkerülték a Kárpátokon túli területeket. Ez az ökológiailag szerencsés helyzet ma a kilátástalan munkanélküliség melegágya lett. A hajdan veszteséggel működő üzemek, gyárak bezártak, gazdátlanul maradt lakótelepeiken közművek nélkül vegetálnak családok.

Aki olyan szerencsés, hogy dolgozhat, az néha hónapokig nem kap fizetést. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ilyen áldatlan helyzet a volt szocialista országokat tekintve sehol sincs. A családfők kénytelenek valahol külföldön munkát vállalni, ami magában hordja a családok szétszakadásának veszélyét. Ám ma ettől jobbat senki nem tud. Szerencsére megtorpanni látszik a kivándorlás. Egyetlen biztos jövedelem a nyomorúságos nyugdíj, arnely öt-hatezer forintnak felel meg.

Mi lesz veled, Kárpátalja? - tesszük fel önmagunknak a kérdést, de ők így válaszolnak: majd csak megsegít a Jóisten! Őszinte, mély hitük ad erőt a naponta megoldásra váró feladatokhoz. A feladatokat pedig úgy tudjuk megoldani, hogy áldozatkész, jó emberek támogatnak minket. A szegényasszony fillérei... Intézményeink működnek, szintén segítséggel.

A soknemzetiségű Kárpátalján nincsenek nemzetiségi ellentétek. Régen élnek itt már együtt a különböző nemzetek szülöttei, provokálni sem hagyják magukat, hiszen egy nagycsaládban szinte minden nemzetiség tagjai megtalálhatók. Ugyanez elmondható a vallási térképről is. Természetesen néha előfordulnak vitás kérdések, de ezek nem nagy horderejűek. Az ellentmondások világa ez!

Megyek az úton, gyönyörködöm a hármas hegyvonulatban, amely páratlan szépségű, de ha nem figyelek a kátyúkra, kitörik a nyakam. Az erdők táplálják az embereket, bőven adnak gombát, gyümölcsöt, de valahol fejsze csattog, irtják az erdőt. Mesés paloták épülnek, ám a kis házakban a nyomor tanyázik.

Mégis. Mise után a templomajtóban állnak az emberek. Rám várnak. Megosztják velem örömüket, bánatukat. A gyerekek körülvesznek, én pedig megsimogatom őket. Mindig várnak...

Reggel korán megtervezem a napot. Huszton várnak az árvaházban, Visken renoválják a templomot, Técsőn megbeszélés vár, Bustyaházán a táborozókat szeretném megnézni, alkalmanként keresztelés, temetés, esküvő. Magyarországra is menni kell, onnan csomagokat áthozni. Késő este érek haza Nagyszőlősre, a kolostorba. Rendtársaimmal megbeszéljük a napi eseményeket, megtervezzük a másnapot. Zsolozsmázunk és készülünk a másnapra.

Csepp a tengerben, amit végzünk, de hát cseppekből lesz a tenger. A nagyszőlősi ferences kolostorban négy szerzetes szolgál. Karitatív tevékenységünket külső munkatársak segítik. Magyarországi és külföldi jótevőink adományaikkal járulnak hozzá, hogy segíteni tudjunk, ahol kell. Kimondhatatlanul hálásak vagyunk azok nevében is, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Kérjük, imádkozzanak értünk, értük, hogy ne csüggedjünk és ne csüggedjenek el ők sem, a szegényeink.

Őszinte hittel mondjuk velük mi is: majd csak megsegít a Jóisten. Az adakozót pedig százszorosan megsegíti.

Kárpátaljáról, édes hazánkról, / Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!

És ne feledkezzél meg, Boldogasszony anyánk a többiekről sem: a ruszinokról, a lengyelekről, a románokról, a szlovákokról, az ukránokról. Egy a sorsunk és egy a hitünk. Keresztények vagyunk.

Hidász Ferenc OFM

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu