Ha asztalunkhoz ültetjük a szegényt...

A Sant´ Egidio közösség karácsonyi ebédjei

Lukács evangéliumában Jézus egy ünnepi lakomán vendégeskedve észreveszi, hogyan válogatják a meghívottak a helyeket. Az Úr ekkor arra figyelmeztet: ne az első, hanem az utolsó helyet foglaljuk el, hogy ne szégyenben, hanem megtiszteltetésben részesítsen a házigazda, amikor feljebb ültet: "Mert aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki magát megalázza, azt felmagasztalják" (Lk 14,11). A karácsonykor közénk érkező Úr Jézusnál senki sem élte meg tökéletesebben mindezt, amikor "az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött... Ezért Isten felmagasztalta..." (Fil 2,6-9). Isten Fia egy szegény család gyermekeként, egy jelentéktelen júdeai kisvárosban, jászolba születik, mert nem volt számukra hely a szálláson. A történelembe lépve az utolsó helyek egyikét kereste a kitaszítottak, az üldözöttek és a szegények között. Az Úr azonosul az éhezőkkel, a szomjazókkal, a nincstelenekkel, az idegenekkel, a betegekkel és a rabokkal: "amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Mt 25,40). Ám János evangélista keserűen jegyzi meg: "A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be" (Jn 1,11).

Hogyan lehetséges azok között lennünk, akik befogadják őt? A szeretettel. A lakomán az Úr konkrét útmutatást adott: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni" (Lk 14,12-14).

A Sant´ Egidio közösségek mindenütt a világon december 25-én ebédre várják azokat a szegény barátaikat, akiket év közben a közösség tagjai látogatnak. Budapesten az egyetemi templom és a központi szeminárium, Pécsett a Pátria Hotel és a karitász, Győrben pedig a bencés gimnázium ad otthont e "másmilyen" karácsonyi ebédnek. Itt a fő helyeken szociális otthonokban élő, magányos idősek, betegek és hajléktalanok ülnek. Ők az ünnepet család nélkül töltenék, és nagyon ritkán ülnek szépen terített asztalnál. Ezen a napon a gazdagabb szolgál a szegényebbnek. Lesz ajándék, zene és vidámság. Az ebéd előtt szentmisén veszünk részt: az ő igéjével, testével és vérével táplálkozva tudunk igazán táplálni másokat a barátság szavával és kenyerével. A karácsonyi ebéd közösségünk szegényekkel való barátságának egyik csúcspontja, ám nem volna lehetséges egyházunk, a hívek, megannyi jóakaratú ember sokféle segítsége nélkül. Mindazok, akik adományukkal, süteménysütéssel, szállítással, felszolgálással vagy csak bátorításukkal segítenek, részesei ennek az ünnepnek.

Ha az Úr közénk jött, nekünk is át kell hidalnunk a távolságot ember és ember, gazdag és szegény, fiatal és idős, egészséges és beteg között. Ha asztalunkhoz ültetjük a szegényt, ha megnyitjuk életünket a be nem fogadottak előtt, akkor észrevesszük majd közöttük az Úr Jézust, aki eljön, hogy elfoglalja szívünkben a főhelyet.

Szőke Péter

A Sant´ Egidio közösség tagja

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu