Tarjáni Imre

Zárt ajtók mögött

Csikorog már

a behuzott téli esték ajtaja.

Sejtetve kondul egy harang,

rézmuzsika cseng

s mindent lefoglalt magának

a "karácsonyt veszek".

Meváltod a villamosjegyet,

üvegére apró ablakot lehelsz.

Kibámulsz a növekvő sötétbe

s körötted egy

régi boldog este

szelíd emléke leng.

Turcsány Péter

A Brács-szigeti elégiákból

"Nagyon nehéz"

Tudod, Istenem, gyermekek voltunk,

kényeztettek minket nagyon,

nagyon sokat;

de felnőttünk hamar,

s önveszéllyel terhesek

az órák, a napok.

Ellépett mellőlünk anyánk s apánk,

a jó s a rossz kusza szálakba kavarodott;

tudod, Istenem, te is sokáig elmentél,

s utánad menni, nyomodba lépni

nagyon nehéz.

Életem közép-kora

Mintha sárral kenné az élet

naponta arcomat,

s míg tisztálkodom, elillan

az angyal-alkonyat!

Mulasztások sötét erdeje,

életem közép-kora,

mily nehéz az embernek innen

tovább lábalnia!

Szekeres Mária

Esti dadogások

Hosszan árad a fájdalom.

Mindenemet Neked adom.

Arcod a homály mögött

Sűrűsödő hiányom.

Hangok az estében -

Otthonos neszek.

Tárgyak, bútorok

Csöndjei üzennek.

Szólok Hozzád, Uram

Mint soha még.

Ürességem kiált -

Zárva az ég,

De szól a remény

És az üzenet elér.

Képek, Ige, szavak, -

Vágyak belém botlanak.

A csöndben a szenvedés

Alatt, áradnak, jönnek

A szavak, de még sincs

Szó csak a csönd és figyelem.

Arcod bennem észreveszem

S nem akarok mást,

Mit Te akarsz most ezzel

Az éjjel, mit éppen most adsz.

Hangokba merülök, beburkolózom.

Az éj kívül hidegen feszül.

Csak azt tudom: szeretsz, meghatódom,

s énembe hullok ismeretlenül.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu