Az Olvasó írja

El nem vesztett karácsonyom

Mária, szíve alatt a Kisjézussal a születés előtti utolsó napokban kelt útra Józseffel, és kértek szállást Betlehemben. Akikhez bekopogtak, talán adhattak volna helyet, de nem tették, nem húzódtak össze, nem adták fel megszokott kényelmüket, így elvesztették a legszebbet, életük első karácsonyát.

Kisgyermekként számomra mindig a Jézuska hozta a karácsonyfát, ő állította a szoba közepére, két angyalka kíséretében. Ezt én nem láthattam, mert amikor már illatozott a diós és mákos kalács, akkor édesanyánk a testvéremmel szánkózni küldött a hóborította nyírségi dombokra, és távollétünkben egy áldott kéz faragta, a másik pedig díszítette a fát. Hidegcsípte arccal, dideregve visszatértünk, és hittem, hogy a Jézuska járt itt kíséretével. Bár a bátyám már sejthette, hogy ez nem egészen így történik, mellőzte felvilágosításomat, tapintatosan meghagyott csodálatos hitemben.

Még nem jártam iskolába, amikor szenteste előtt, szokás szerint elindultunk, de nem a dombok, hanem a közeli mosótó felé, mert testvéremnek korcsolyázni támadt kedve. Afféle bakancsra kulccsal rögzíthető alkalmatosság volt a korcsolya, a szánkóval együtt magunkkal vittük. A tó jege tükörsima páncélként csillogott. Micsoda öröm, ő korcsolyázik, közben a szánkón húz engem maga után. Vágytam már haza, szerettem nézni az udvarról a jégvirágos verandaablakon át a karácsonyfán világító viaszgyertyák fényét, a két porcelán angyalszobrot, amellyel a Jézuska bizonyította, hogy itt járt, de még sokfelé visz az útja, sokan várnak rá az egész földkerekségen. Egyetlen utolsó száguldásért esedeztem, arra nem számítva, hogy a kertek alatt mélyül a tó, és a jégréteg vékonyabb. Reccsent egyet, és én belezuhantam a tóba. A szánkóba kapaszkodtam, a jégpáncélból már csak a kezem és a fejem látszott. Korcsolyával menteni képtelenség, ám jött a segítség egy falubeli fiú személyében. Ő a szüleihez invitált, de édesanyja hazaküldött minket. A forró fürdő és tea megtette hatását, de kántálni és éjféli misére már nem mehettem.

Bebugyolálva hallgattam, hogy "mennyből az angyal lejött hozzátok...", amint szállt a magasba a kisgyermekek csengő hangja. Hozzánk valóban eljött, de örökre elvitt egy gyermekkori álmot - megtudtam, Jézuska nem személyesen hozza a karácsonyfát, hanem ott fenn, a mennyben úgy intézi, hogy aki hisz benne, aki ajtót nyit neki és helyet ad a szívében, annak soha ne vesszen el a karácsonya. Még akkor sem, ha árva, ha már nincs kéz, amely faragja és díszítse a fát, mert ő örökké vele marad a világ végezetéig.

Kulcsár Erzsébet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu