Hozzánk hasonló

Ég szülte Földet,

Föld szülte fát,

Fa szülte ágát,

Ága szülte bimbaját,

Bimbaja szülte virágját,

Virágja szülte Szent Annát,

Szent Anna szülte Máriát,

Mária szülte Krisztus Urunkat,

A világ megváltóját.

A szobája falán lévő Krisztus-képről Dsida Jenő azt írja egyik versében, hogy azon mindent hamisításnak érez: nem ilyen kék szemű, nem ilyen derűs és jóllakott, nem ilyen színű... Mert sokszor, sok éjszakán látta, hallgatta őt, ezért biztosan állítja, hogy egyszerű volt, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.

Olyan, mint egy múlt századi fénykép, ahhoz hasonló: először ez jutott eszembe, amikor elővettem és sokadszor megnéztem ezt a derűs képet, amelyet több évtizede készítettem egy Turóc megyei kis faluban, Márkfalván. A falu kicsi, gótikus templomának tenyérnyi szárnyas oltára felejthetetlen, vagy inkább - karácsony ünnepére is gondolva - malaszttal teljes... Az oltár egyik részlete, a predellán lévő Mettercia-ábrázolás látható itt: balra Szűz Mária, mellette a kis Jézus, jobboldalt Szent Anna.

Úgy tudjuk, hogy az efezusi zsinat (431) óta, amikor elismerték Mária istenanyaságát, Annát, az édesanyát is megkülönböztetett tiszteletben részesíti az egyház. A Mettercia-ábrázolás, vagyis Szent Anna harmadmagával, a XIII. században alakult ki a szeplőtelen fogantatás megjelenítésére. Ahogy az elnevezés is mutatja - vagy ahogy a jól ismert Leonardo-festményen is látható -, Anna a főszereplő. De nem itt. A nemrég született gyermeket itt levetkőztették, kezét megfogták, hogy el ne essék, és mintha fényképezkednének, felénk fordították, hogy a fényíró mester hadd csináljon róla, sőt a szülőkről is egy családi képet. Ezen a képen, amely nem a pillanat műve, három korosztály látszik - az anya, nagyanya és unoka -, s hogy ők szentek, azt csak a dicsfény mutatja. Ezáltal egy kicsit más, tőlünk különböző. Ahogy a Guary-kódex mondja és ez a kép is sugallja: ők tökéletes szentek, nagy, malasztos emberek.

Fontos ezen az ábrázoláson a három korosztály kézfogása - ezáltal is hozzánk hasonlónak érezzük -, de még fontosabb, ha csak a hármasságra figyelünk mint erős, szimbolikus számra, amely az egységet jelöli és jelenti. De a részletek is érdekesek, a ruházatról nem is beszélve. A kis Jézus (akiről az ének alapján tudjuk, hogy aranyalma) kezében cseresznyét tart. Növényszimbólumként - mint a paradicsomi bűnbeesés fája, vagy a menynyei Jeruzsálem. De Mária is fölmutat egy jelképes gyümölcsöt: egy fürt szőlőt. Ez lehet a bőség, a termékenység szimbóluma, de itt elsősorban Krisztus-jelkép, amelynek magyarázata ott található János evangéliumában (15,1-11). Az egyházatyák - az ószövetségi Sirák fia könyve (24,17) alapján - Szűz Máriát is a szőlőtőkéhez hasonlították, amelynek gyümölcse Krisztus, vagyis ez a Gyermek.

Újra a képre nézek: Anya, Fiú és... szeretet. Ez is eszembe jut. Talán mert közeleg a karácsony. Vagy azért, mert ezt a szeretetet valóban sugározza ez a kép - immár ötszáz éve.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu