Hívom a családokat

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Örülök, hogy az új, 2006-os évben immár harmadszor hirdethetem meg a Hívom a családokat éves programját. Az idei évben arra szeretnénk a figyelmet irányítani, hogy a család nem csupán meghívott, hanem küldött is. Továbbra is hívom a családokat, belső elmélyedésre, a generációk közös felelősségvállalására. Új jelleget ad idei leveleimnek, hogy kis hangsúlyeltolódással - az alaphangot megőrizve - nemcsak hívom, hanem küldöm is a családokat a rokonsághoz, a barátokhoz, a szomszédokhoz, a munkatársakhoz, a velünk nem egyformán gondolkodókhoz, és mindenkihez, azokhoz, akik között él. Szeretném meghívni és küldeni a családokat, mert nemcsak magunkért, hanem másokért is felelősek vagyunk.

II. János Pál pápa kedves gondolata volt, hogy a család az első evangelizációs csapat, egyszerre tárgya és alanya az evangelizációnak. Nem elég elfogadnunk és igényelnünk az egyház szolgáltatásait, vállaljuk fel a házasság szentségéből fakadó missziós felelősségünket is!

Mindegyikünk körül, talán még a családunkban is, vannak keresők, érdeklődők. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a magát ateistának valló is érintett lehet a transzcendenstől, Istentől. II. János Pál pápa nemcsak Európa reményvesztettségéről ír, de látja Európa remény utáni vágyakozását is (vö. EE 10.). Fiataljainknak nagy esélyük van arra, hogy egy hitetlenhez vagy keresőhöz - akiben éppúgy, mint bennük, él a remény utáni vágyakozás - vonzódjanak. Vajon képesek vagyunk-e segíteni fiainknak, lányainknak, hogy értékekre nyitott párjuk rátalálhasson Istenre, otthon érezhesse magát az egyházban, hogy közös vágyuk beteljesedjék, hogy szerelmük szentségi házassággá, családegyházzá érlelődjék? Programunk itt találkozik a 2006-ban megrendezendő ötödik Családok Világtalálkozójának témájával: A hit továbbadása a családban, és e ponton szeretnénk csatlakozni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2006. évi kommunikációs programjához: Krisztust hirdetjük mindenkinek.

2006-ban hívom a családokat, mint eddig is, ugyanakkor küldöm is a családokat evangelizálni. Sokak által megfogalmazott igazság: ha a legteljesebben élem is meg a krisztusi életet, de nem érzek felelősséget azokért, akikkel naponta találkozom, legfeljebb csak ötven százalékos keresztény vagyok. Mert Krisztus nem csak arra hív minket: jöjj, és kövess engem, hanem azt is mondja: menjetek, tegyetek tanúságot, ti vagytok a föld sója, a világ világossága, a hegyre épült város. Egyszerre hivatásunk feléje menni, egyre inkább elmélyíteni "ketten egyként" a vele való egységet, ugyanakkor "ketten egyként" indulni mások felé, elfogadva az ő küldő parancsát. Minden egyoldalúság veszélyes. Veszélyes a csak befelé fordulás valamiféle felsőbbrendűségi tudattal, de veszélyes a felszínes, a befelé fordulás igénye nélküli nyüzsgés is. II. János Pál pápa az új évezredet indító körlevelében arra hív minket: "Inkább kell ťlennünkŤ, mint ťtennünkŤ" (NMI 15). Európa-körlevelében pedig így int bennünket: "A holnap európai egyházában alapvetően nem aktivitásra van szükség, hanem belső egységre a Feltámadottal, az ő evangéliumával és az ő egyházával." (Vö. EE 27.)

Hívom a családokat, és küldöm evangelizálni, nem a maguk, hanem a házasság szentségének erejére hagyatkozva, szem előtt tartva Szent Pál szavát: "Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot", nem azért, mert ha nem teszem, a másik elkárhozik, hanem mert a gazdagságot, amit nem csupán a magam számára kaptam, kamatoztatnom kell testvéreim javára is. Hívom a családokat, és küldöm, osszák meg kincseiket, tapasztalataikat a körülöttük élőkkel, mutassák meg nekik reményük és boldogságuk forrását.

Hívom a családokat, és küldöm: tegyenek tanúságot belső egységükről a Feltámadottal és egységük gyümölcseiről minden jó szándékú ember előtt. Szent Pál apostol a Timóteushoz írt levélben Isten felkent szolgáját arra hívja: "Szítsd fel magadban a kegyelmet" (2 Tim 1,6). A házasság szentsége több mint az esküvői szertartás, több, más, mint egy újabb papír. A házasság szentsége egy szüntelenül mélyülő és táguló valóság, egy szüntelenül mélyülő egység, szüntelen kegyelem áradása. A felszított kegyelem erejében legyen bátorságunk tanúságot tenni erről az egységről és egységünk gyümölcseiről azok előtt is, akik nem hisznek a házasság szentségében.

Hívom a családokat, és küldöm: járjanak elöl az emberi szolidaritásban, a minden ember testvériségére épülő társadalom építésében. Sokan leírták már a gondolatot: amely közösség csak önmagáért él, nem érdemli meg a holnapot. Az evangelizációban és a misszióban elmélyült család harmonikusan fejlődik, szépül belső élete, és társakat nyer küzdelmeihez.

Hívom a családokat, és küldöm: lépjenek párbeszédre a mellettük élőkkel, merjék bátran nem csupán megélni, hanem ki is mondani a szentségi házasság valóságát. Hívják meg barátaikat annak a házasságmodellnek megélésére, amelynek alapja Jézus szava: "Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért (Jn 15,13) (...) odaadom életemet (...) senki sem veszi el tőlem, én adom oda magamtól"(Jn 10, 18). Fogadják el szeretettel felebarátaikat olyannak, amilyenek, hallgassák meg őket megértésükre törekedve akkor is, ha úgy tűnik, a másik oldalon állnak.

Mindenkit abban az életállapotban kell megszólítanunk, amelyben van. Nehezen jutnak el hozzá szavaink, ha megérzi, nem fogadjuk el, ha azt várjuk, hogy előbb bizonyítson, legyen méltó kitüntető figyelmünkre. Lehet, hogy helytelenítjük életmódját, családi állapotát, politikai állásfoglalását, lehet, hogy idegenkedünk egészségi állapota vagy külső megjelenése miatt, őt nem ítélhetjük el, szeretettel fogadjuk el olyannak, amilyen. Egy újságíró egyszer feltette a kérdést: hogy van az, hogy az ifjúság annyira kedveli II. János Pál pápát, holott a fiatalok azokkal az igazságokkal, melyeket ez az öreg pápa képvisel, ösztönösen szemben állnak? Válaszolt is kérdésére: ez a pápa egyértelmű és világos beszédű, amikor kimondja az igazságot, de amikor a fiatalok között van, elfogadja és szereti őket. Ezzel mutat nekünk példát, így kell nekünk is elfogadnunk és megszólítanunk másokat.

A világi hívőknek küldetése van, feladataikat nem oldhatják meg a papok vagy szerzetesek. "Az egyházi életben nélkülözhetetlen a laikus hívők hozzájárulása, ami a remény evangéliuma hirdetésében és szolgálatában ugyanis nem pótolható, mert általuk Krisztus egyháza a világ legkülönbözőbb részeiben megjelenik mint a remény és a szeretet jele és forrása. Teljes mértékben részesedve az egyház küldetésében a világban, a laikus hívők arra hivatottak, hogy tanúsítsák, miként jelenti a keresztény hit az egyetlen kielégítő választ azokra a kérdésekre, melyeket az élet minden embernek és minden társadalomnak föltesz, és bele tudják oltani a világba Isten országának értékeit, a meg nem csaló remény ígéretét és biztosítékát. Alapvető fontosságú "ébreszteni és támogatni különleges hivatásokat a közjó szolgálatára: embereket, akik az ťEurópa atyáiŤ-nak nevezett nagy személyiségek példájára a holnapi európai társadalom megalkotói lehetnek, a lélek szilárd alapjaira építve azt." (EE 41)

Az idei levélsorozatban - a családot evangelizációs csapatként szemlélve - evangelizációs felelősségünket szeretném elmélyíteni.

A Szent Család, Jézus, Mária és József oltalmába ajánlom a házaspárokat, családjainkat, jegyeseinket és szerelmeseinket.

Bíró László,

az MKPK családreferens püspöke,

a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu