"...nem Betlehemben foglak keresni, hanem a szívemben"

Messzire szakadt magyarok karácsonya

Az úgynevezett "vörös szalon", a tükör alatt Teleki Sándor ajándék övével

A magyar életrajzi művek és művelődéstörténeti írások rajongójaként a napokban merült fel bennem egy gondolat - majd egy képzeletbeli térkép tűnt elém. Nemzetünk dicső, viharos történelméről, neves magyarok életéről, emigrációs sorsukról született életrajzi irodalmunk felvetette bennem a kérdést: jeles nagyjaink között vajon kik, hol, miért és milyen körülmények között töltötték a szülőhazától távol e legszentebb éjszakát. Kényszerű vagy szándékos távollétükben a karácsony, vagy épp az új esztendő - számukra sokszor keserves, de mégis áldott és mindig elgondolkodtató - óráiban vajon mit jegyeztek fel, hogyan gondoltak ők távoli szülőföldjükre? Tegyünk most képzeletbeli térképünkön egy rövid utazást az ő nyomukban...

Kilátás Victor Hugo házából Guernesey szigetén

Minden magyar előtt ismert e szent ünnep kapcsolata keresztény államiságunk megalakulásával. Asztrik apát, vagy szerzetesi nevén Anasztáz, a Hartvik-leírás szerint éppen az 1000. esztendő karácsonya előtt hozta Rómából első Szent István királyunk koronázására a függetlenséget jelképező legfőbb uralkodói jelvényt. 1241 decemberében - az alig megszilárdult magyar királyság hatalmas erőpróbájának évében - és az új esztendő, azaz 1242 elején IV. Béla királyunk a mongolok dunai átkelésének megakadályozásával volt elfoglalva.

Római kép Rákóczi utazásainak idejéből

Luxemburgi Zsigmond magyar és német király 1414 karácsonyán vonult be nagy harangzúgás közepette Konstanzba. Gyönyörű falfestmények emlékeztetnek a város patinás épületei oldalán az ő zsinati tartózkodására. A király a következő évben a Megváltó születésnapját Avignonban töltötte, a Pápák Várában, amelynek termeit végigjárva emlékezhetett még nápolyi Johanna nevezetes perére.

A grosbois-i Rákóczi-emlékhely, itt álott a kamalduliak kolostora

Vezérlő fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc még ifjúkorában, itáliai tanulmányútja alkalmával, 1693 telén járt Rómában. Az Örök Városba a tél elején érkezett és négy hónapot töltött ott. Fogadta a Vatikánban XII. Ince pápa, aki két ládikába zárt ereklyével ajándékozta meg a herceget.

Victor Hugo kedvenc sziklája Jersey-n

Húsz évvel később - egy hosszú szabadságharc bukása után - immár bujdosásba kényszerülve, egy angol felségjelű hajón töltötte 1712 karácsonyát. Egy rendkívül veszélyes és viharos tengeri hajóút után érkezett a lengyelországi Danckából az angliai Hull kikötőjébe, a Humber folyó torkolatához. Rákóczi itt töltötte a Saint George fedélzetén - a közel negyven napos vesztegzár alkalmával - a szentestét, sőt már másik hajón az új esztendő első napjait is. Az angol uralkodó, Anna királyné, "nem javallotta" Rákóczi Londonba látogatását. Azonban biztosította továbbutazását Franciaországba egy hajócserével. December 24-én ezrek tolongtak a parton, hogy lássák a szabadsághőst, aki nyolc évig dacolt a császárral.

A jersey-i Victor Hugo-ház ma

Négy évvel később, 1716 karácsonyán már a franciaországi Grobois kolostorában hajolt íróasztala fölé a bujdosó fejedelem, s kezdte vallomásait papírra vetni. Az akkor épp aktuális nagyhatalmak a magyar ügy igazságát teljes mértékben mellőzték békekötéseiknél. Ekkor Rákóczi a versailles-i udvar talmi pompáját, vadászatait a szerzetesi életrendre cserélte. Egyes arisztokraták értetlenségét, míg Európa szellemi nagyjainak csodálatát vívta ki a visszavonuló magyar fejedelem viselkedése, a kamalduli szerzeteseknél puritán, munkálkodó élete. Saint Simon hercegtől Nagy Péter cárig sokan tisztelték őt. Rákóczi 1716 karácsonyán Grosbois-ban írta a következő sorokat: "Tebenned érzem magam, Jézusom, és ezért nem Betlehemben foglak keresni, hanem a szívemben, melyet kegyelmed révén arra méltattál, hogy megszüless benne..."

A 2005. december 5-én avatott Wass Albert-mellszobor Verőcén

A hűség mintaképének tekintett sorstársa, a magyar irodalom nagy alakja, Mikes Kelemen 1720 karácsonya előtt Rodostóból "küldi levelét nénjének": "Szegény bujdosóknak hogy adsz könnyebbséget / Ha tőlük elveszed még a reménséget? / A nyomorúságban lévők nem félhetnek / Semmitől, de sőt még mindent remélhetnek".

Majd rendkívül kedves, újévi köszöntő sorokat írt január elsejei levelében, így zárva sorait: "...Látja hát ked, mint szeretem kedet! Úgy szeretlek édes néném mint a káposztát! De ebben az esztendőben igen igen jól kell vigyázni az egészségre."

De utazzunk most gondolatban Nápolyba, alig száz évvel későbbre.

Széchenyi István naplójából tudjuk, hogy 1814 karácsonyán, még ifjú huszártisztként, Metternich megbízásából a nápolyi udvarban tartózkodott. Murat nápolyi király udvaráról, az ünnepi bálok figuráiról igen kritikus hangnemben írt egy levelében. Ott töltötte a szilvesztert is. "Torquato Tassót 1815-ben éppen újesztendő napján kezdtem olvasni... Ma voltam a katakombákban" - írta január 8-án. Megrázó élmény érte az életvidám, bálozó ifjút az új esztendő első napjaiban: meglátogatta az Ospedale dei Poveri di San Gennaro végtelenül szomorú látványt nyújtó épületét és lakóit. Valószínűleg ezen élmények is szerepet játszottak lelki és szellemi fejlődésében.

Egyik legnagyobb útleírónk, Bölöni Farkas Sándor 1830-ban, még joggyakornoki korában,gróf Béldy Ferenccel nagy nyugat-európai utazásba kezdett. Jézus születésének ünnepét Párizsban töltötte, ahol 1830. december eleje és 1831 márciusa között tartózkodott. Érdekes beszámolót ad az alkotmányos királyság karácsonyi napjairól, a szélsőségesen váltakozó megnyilvánulásokról: az ünnepi ceremóniák eltörléséről, majd azok szigorú visszaállításáról, az újévi vásárokról. A Notre Dame- és Madeleine-templomok csodálójaként karácsony napján is észleli a hívők kis számát az egyházak megrázkódtatása, a papok korábbi üldözése miatt. A forradalom előtti kétszázhuszonegy templom helyett már csak harminckilenc templom működését regisztrálja.

Az 1848-as belügyminiszter, majd miniszterelnök, Szemere Bertalan 1836 karácsonyát még a reformkor utazójaként tölti Párizsban. Ma sem rendkívüli, amit a karácsony előtti napokról írt: "Ma vasárnap van, de csak a naptárban... A boltok nyitva maradnak, szekerekkel, kocsikkal az utcák telvék, a nép hemzseg, árul, dolgozik, kereskedik, zajló tolongásban..." Majd december 31-én ezt írta: "Ez esztendő utolsó éjét komoly elmélkedésben töltöm el... mióta kijöttem, mindig hazám emlékével foglalkozom. Vagyok, mint a forgóvirág, a szél akármerre fordítson bennünket; az a nap, én hazám felé fordulok." Majd arról ír, mennyire tanulságos az ifjúságnak az utazás: "a fellengző képzelet is határt csak így kap s az ideálokból, miket a külföldön várunk a sehol nem tökéletes élet valójába így térünk meg... Ily elmélkedésekben hallám az óra ütését ez évben, s örülök, hogy véggondolatom is te valál és - hazám."

A nagy brüsszeli levelezőnek, Jósika Miklósnak írott levelében 1854 karácsonyának másnapján, már számkivetésben súlyos egészségi, anyagi gondoktól terhelt családapaként kesereg Szemere. "...kínos gondolat meghalni, még kínosb gondolat feküdni idegen földben" - írta. Az emigráció időszakában gyermekeivel a felesége vagyonából volt kénytelen élni. Az egykori kormányfő még tokaji borok értékesítésével is kénytelen volt próbálkozni. 1865-ben az uralkodó kegyelmével, de már megbomlott elmével tért haza.

Az emigráns kormányzó, Kossuth Lajos 1851 decemberében, Szent Miklós napján kötött ki New Yorkban, ahol ünnepeltetése tizenkét napig tartott. A meghívások és találkozások forgatagában ünnepelte ez év karácsonyát. Az új esztendő második napján Washingtonban fogadta őt Millard Filmore elnök. Kossuth tele reménnyel érkezett: támogatási és pénzgyűjtési ötletekkel. A tárgyalások eredménye jól ismert - a be nem váltott ígéretek folyama s a pusztán mások igazságáért a be nem avatkozás álláspontja.

Teleki Sándor gróf, a szabadságharc menekült ezredese Louis Bonaparte decemberi államcsínye után Jersey, majd Guernesey szigetén telepedett le Victor Hugo közelében. A nagy írónál más magyar, francia és lengyel menekültek is szívesen látott vendégek voltak. Teleki Sándor leírása Egy karácsony estéje Hugo Viktornál címmel rövid pillanatkép közös karácsonyukról, az író társaságáról, a kis kolóniáról Jersey szigetén. A St. Hellier és St. Clement falu közötti házban, a Marine-terras-ban lezajlott estén Mészáros Lázár, Magyarország volt hadügyminisztere, illetve Beöthy Ödön és Orbán Balázs is jelen volt. Az író házába naponta bejáró Teleki egyébként egy aranyozott övet ajándékozott Victor Hugónak, amit az író guernesey-i (későbbi) otthonában máig őriznek.

Azután jött a még inkább békétlen, a minden értéket megrengető huszadik század számkivetett magyarjainak karácsonya.

Az első világháború przemysli poklait megszenvedő, orosz fogságban sínylődő magyar költő, Gyóni Géza például így írt karácsony napjáról Betlehemesek című versében: "...mit is kerestek / Még itt, ti apró betlehemesek? / Kik Jézustok holtra keresték, / Meg is találták a Herodesek"

Kuncz Aladár, a francia kultúra rajongója, ötéves franciaországi raboskodása időszakáról született regényében, a Fekete kolostorban egy megrázóan döbbenetes szentestéről szól. A hadifogolytábor betegei és haldoklói között csak Szent Ferenc megtalált írása, a Fioretti francia kiadása tudta átsegíteni a szörnyű lelki és fizikai krízisen, azon a "borzalmas karácsonyéjszakán". De a vétlen "hadifogoly" - a háború kitörésekor Párizsban csak mint ellenséges ország állampolgárát fogták el - nem őrzött lelkében csalódást, sem gyűlöletet. A háború után ismét ifjonti hévvel utazott Franciaországba, s csodálta kultúrájukat, irodalmukat.

A New Yorkban élő Márai Sándor egy újabb magyar kálvária időszakában, mégis reménnyel írta 1956 karácsonyának angyalához Menyből az angyal című versét: "Angyal vidd meg a hírt az égből: / Mindig új élet lesz a vérből. / Mert csillag ég, hasad a hajnal, / Mondd meg nekik / Menyből az angyal"

A szintén emigrációba kényszerült, s évtizedekig ugyancsak elhallgatott Wass Albert - aki Floridában is magyar maradt - csodálatos elbeszélésekkel, versekkel ünnepelte a hazától távol a Megváltó születését. Az alábbi sorokat közel hatvan éve, 1946-ban írta: "Mert rút a világ, fekete. / Vak gyűlölettől fekete. / Vak, mint az emberek szeme: / Az égig sem látnak vele. / Pedig az égből lefele

Porzik már Isten szekere! / Minden csillag egy kereke / Ezeregy angyal száll vele / És csillagtükröt nyújt felénk, / mesetükröt a keze"

Messik Miklós

Magyar Emlékekért a Világban Egyesület

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu