|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Homíliavázlat A jászolban születő szentségek Titka van a karácsonynak. Olyan ereje, mely még az Istentől eltávolodott emberek szívét is megérinti. Olyan hatása, mely egybe tudja fogni az egyébként szerteszét szaladó családokat. Olyan érzést kelt bennünk ez a titok, hogy - bármily távol érezzük magunkat az év többi szakaszában Istentől - ilyenkor azt mondjuk: szükségünk van rá. S úgy halljuk, amikor ezen az ünnepen eljövünk ide, Isten házába, hogy ami itt elhangzik, az rólunk szól, közünk van hozzá. S valóban így van: karácsony titka, mely messze mögötte rejtőzik a csillogásnak, a nosztalgikus dallamoknak, az ellágyult érzelmeknek - megérint, egybefog. Szükségünk van rá, és rólunk szól. De vajon mi ez a titok? "Az Ige testté lett, és közöttünk lakott" - mondja János evangéliuma. Isten elképzelhetetlen mértékben akar minket, örül nekünk: akár azt is mondhatnánk: "drukkol" nekünk, hogy életünk értelmes és boldog legyen. Istenben nincs "távolságtartás" az emberrel szemben, annak ellenére, hogy valójában végtelen nagy a különbség Teremtő és teremtménye között. Ő azonban ezt a távolságot végtelen hatalmával átlépi, "belekorlátozza magát" egy emberi élet keretei közé Jézus személyében: megtestesül. Ezáltal "megérinthetővé" válik számunkra - s ugyanakkor ez a közelség minket is megérint. Ám mit sem tudnánk Istennek erről a megdöbbentő értünk-létéről, ha csak egyszer régen tette volna meg mindezt, majd visszavonult volna az egek fenséges magasába. De ő nem azért jött el, hogy elmenjen: köztünk maradt - az egyház által. Bármily esendő is legyen a Jézus által alapított közösség, mégis szent, mert Istent hordozza. Az egyház: Krisztus teste, így rajta keresztül folyamatosan jelen van, eljut hozzánk is a megtestesülés tapasztalata. Ez a közösség fog egybe, gyűjt össze bennünket Krisztus köré, hogy belőle éljünk. Mert igazában csak belőle élhetünk: szükségünk van rá. S az egyházban a Megtestesülés titka a szentségeken keresztül válik életalakító, mindennapi táplálékunkká. Ezért, ha komolyan gondoljuk, amit karácsonykor ünneplünk, élnünk kell a Jézus kínálta hatékony, egyszerű jelekkel, melyek magát Istent hordozzák. Amint a jászolban fekvő csecsemő valóságos Isten, úgy közvetíti nekünk a pár csepp keresztvíz az isteni életet, a feloldozó szavak úgy tesznek tisztává a bűnöktől... Ha pedig megértjük a szentségek megtestesülés-logikáját, arra is ráébredünk, hogy életünk minden apró részlete Isten-hordozó lehet. Karácsonykor valóban rólunk van szó: Jézus a mi életünk részleteiben szeretne "szentséggé" válni a mi világunk számára. Engedjük-e neki? Nobilis Márió
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|