A liturgikus megújulás tanúja

Emlékülés az Éneklő egyház tiszteletére

Nem megszokott dolog, hogy egy napjainkban használatos, kortárs ének- és imakönyvről ünnepi ülésszakot rendeznek. Márpedig ez így van, hiszen az Éneklő egyházat mintegy kiemeltük a háromnapos tudományos ülésszakból, és saját emléküléssel tiszteljük meg, megünnepeljük. Lehet-e, kell-e a könyvet ünnepelni? Mi, keresztények, amikor egy üdvtörténeti eseményt, egy szentet vagy akár egy templomot ünneplünk, végső soron mindig a Jó Istent ünnepeljük. Az emberben, a történeti eseményben Isten művét keressük, ő a dicsőítésünk tárgya, nem az ember, a mű vagy az esemény. - Mondjuk ki: e könyv számunkra, akik húsz éve élünk vele, az Isten dicsőítésének és magunk megszentelésének hasznos eszköze. Hiteles teológiát képvisel, hogy a liturgiában nagy "használati értéke" van, és hogy széleskörű a pasztorális jelentősége.

Az Éneklő egyház a II. vatikáni zsinat szándéka szerinti liturgikus megújulást célozta. Helyesebben a XIX-XX. századi liturgikus megújulást, amire a liturgikus konstitúció épült, és amit summázott. A könyv 1985-ben jelent meg, huszonkét évvel a konstitúció közzététele után.

A magyar egyházat még napjainkban is vád éri, hogy nem tette magáévá a zsinat rendelkezéseit, hogy - mint vélik - a bezártság miatt későn jutott el hozzánk a annak szelleme, és rendelkezéseinek megvalósítása. Ez félreértés. A megújulás az egyházban nem a gyökeres szakítást és valami teljesen újnak a kitalálását és bevezetését jelenti "korunk emberének gondolkodása szerint". A tradíció az egyház életének, de végső soron az egész emberiség életének alapvető és nélkülözhetetlen éltető eleme. A megújulás a hit megfogalmazásában és továbbadásában, valamint az istenszolgálatban szervesen nő ki (szervesen kellene kinőnie!) az előzményeiből. - Az Éneklő egyház a zsinat indításainak megvalósulása, annak szellemében készült. A zsinati liturgikus szemlélet pedig már ott van XII. Piusz pápa Mediator Dei-jében, amely viszont a XIX. században elindult megújulás gyümölcse. És a vonalat, a tradíciót, mint egy családfát vezethetjük végig a középkori egyházon keresztül az apostoli korig, sőt a jeruzsálemi keresztény liturgián át a zsinagógai istentiszteletig. Az Éneklő egyház ilyen értelemben nem új, hanem a mindenkori lex orandit tartalmazza. Következésképp, aki kézbe veszi, használja, és jól él vele, az megmarad a lex credendi szilárd alapján.

Ullmann Péter O.Praem.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu