A szent jött el közénk zarándokként

A máriapócsi kegykép centenáriumi ünnepe Budapesten

Százak várták Budapesten, a Rózsák terei görög katolikus templom előtt a máriapócsi Szűz kegyképét december 13-án. A templomban való elhelyezése után folyamatosan vonult a sor a kép elé, hogy egy pillantást vessenek rá, egy imát mondjanak a szentélynél felállított Mária-ikon előtt, s hogy közbenjárását kérjék. Fiatalok és idősek, nők és férfiak egyaránt meghatódottan jöttek ki a templomból, hogy aztán részt vegyenek az egész nap és egész éjjel mondott szentmiséken, liturgiákon, zenés áhítaton, csendes elmélkedésen.

A templomból könnyes szemmel kijövő idősebb asszonyok mellett sok fiatal is feltűnt. A résztvevőkkel beszélgetve kiderült, hogy vagy saját problémájukat, bánatukat hozták az Istenszülő elé, vagy valamelyik idősebb, beteg rokonukat ajánlották a Szent Szűz oltalmába. Budapest vonzáskörzetén kívül Nyugat-Magyarországról is érkeztek görög és római katolikus hívek. Egy fiatal lány beteg nagymamájáért állta végig a hosszú sort, s kérte Mária segítségét. Egy székesfehérvári fiatalember lelke nyugtalanságát tárta Krisztus édesanyja elé. Egy házaspárral beszélgetve kiderült: évek óta szeretnék, ha gyermekük születne, s most a Szűzanya közbenjárásában bíznak Istennél. Nagyon sokan jöttek el azért, hogy a száz esztendővel ezelőtt csodás módon könnyét ontó Mária segítségéért fohászkodjanak.

A világban számtalan helyen volt ezen a napon is hatalmas tömeg, hiszen karácsony közeledtével mindenki vásárolni jár szeretteinek. Néha az advent és a karácsony lényegét is elfelejtjük már a nagy bevásárlóközpontok forgatagában, s nem vesszük észre az ünnep igazi üzenetét. A máriapócsi kegykép zarándokútja talán nem véletlenül esett e zsibongó időszakra. A Szent jött el közénk, a Szent indult el hozzánk. Erről már Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök, a Központi Szeminárium rektora beszélt az este nyolckor mondott római rítusú szentmise homíliájában is. Beszéde elején a Mária-ikon titkáról szólt. Mint mondta, számára az a legfontosabb üzenete egy ilyen csodának, hogy a természetes és a természetfölötti sokkal közelebb van egymáshoz, mint gondolnánk. A túlvilág nem annyira más és távoli tőlünk, mint azt sokszor képzeljük. Átjárható valóság, hiszen Krisztus, amikor egész testével fölemelkedett a mennybe - nem hagyta el világunkat -, testével már minket is jelenvalóvá tett az Atya előtt.

Isten emberközpontú, és ez arra figyelmeztet bennünket, hogy az embernek istenközpontúnak kell lennie. A pócsi Mária-kép könnyezése is örömhírt közvetít - folytatta Bíró László püspök. - Isten hozzánk való közelségét, az ember méltóságát hirdeti. Isten közelsége egyszerű, mint a Mária-kép könnyezése. Igazság - ezért nem tudunk benne igazán hinni. Isten jeleket ad létéről, értünk létéről, arról, hogy Isten országa közel van, köztünk, bennünk van.

A kegykép könnyezésével beszél szomorú világunkról is. Sokan vizsgálták már, vajon miért könnyezett a Szűzanya? II. Rákóczi Ferenc azt írta: talán épp az én bűneim miatt. Sokan mondták száz évvel ezelőtti könnyezése kapcsán, hogy a jövőt siratta. Kilenc év választotta el a világot az első világháborútól, negyven a második befejezésétől. De sírhatott Mária családjaink sorsa miatt, az elvetélt életekért, azért, ahogyan egymással beszélünk, ahogy öregjeinkkel nem törődünk, ahogy újra meg újra elhiszünk hazug ideológiákat. De az öröm könnyei is kicsordulhattak a kegykép Máriájának szemén. Mert a világ szép is. Ahogyan II. János Pál pápa nemcsak a reménytelenséget, hanem a reményt is meglátta: a hitvallókat, a szenteket, az élő közösségeket, mozgalmakat, az emberi értékeket. Ha így tekintünk a Szűzanya e csodás megnyilvánulására - sejthetjük az öröm könnyeinek is. De a könnyek figyelmeztetnek is. Arra, hogy napról napra törekednünk kell jobbnak lennünk. S ha holnap kicsit másként viselkedünk felebarátainkkal, családtagjainkkal, kollégáinkkal, az idegenekkel - mert Máriára figyeltünk -, a kegykép zarándoklata, előtte való fohászunk nem volt hiábavaló - fejezte be szentbeszédét Bíró László.

Görög katolikus liturgia, Bubnó Tamás vezette énekkar, Sztankay István színművész szavalata, zenés áhítat tette Mária, a pócsi Mária, az Istenszülő Szűzanya képének zarándoklatát még emlékezetesebbé az adventi Budapesten, közeledve a karácsonyhoz, amikor Isten egyszülött Fia közénk érkezett Mária igenje után, melyet az angyalnak mondott.

Szöveg és kép: Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu