A reménység fénye

Az adventi időszakban kaptam meg a szerzőtől, Lanczkor GábortólA tiszta ész című kötetét. Vékonyka, de érett verseket tartalmaz. Post indepence címmel írt költeménye a szürkére festett, havas napokra illett:

Köröttem a tél aulája -

hideg verejtékben ébredek.

Mint aki csak hallucinálja,

nézem a szűkre zárt fénylő eget,

a hosszú hegygerincek csúcsait -

hótól fehérek, szürkén érdesek.

Ezt a mind szűkebbre záruló, fényét egyre fösvényebben osztó eget történelme kezdete óta fürkészi az emberiség, zörget kapuján, de a titkok nem tárulnak föl. A kis herceg módjára szeretnénk kiismerni a világot, de csak azt érzékeljük, amit a lámpagyújtogató panaszol: létünk irama egyre sebesebb, mivel kevesebb a megnyugvást hozó pillanat. Nemcsak a világ titokzatos, hanem önmagunkat is nehezen ismerjük meg, folyvást kétségesebben ítéljük meg mi a rossz és mi a jó. A modern bölcseletben is hangsúlyossá válnak ezek az emeri problémák. Walter Brugger most magyarul is megjelent Filozófiai lexikonának egyik címszava a javakról szól: "Javak azok a dolgok, amelyeknek elérésére szüntelenül törekszünk, mivel emberi mivoltunk kiegészülését vagy teljessé válását kínálják, illetve ígérik nekünk." (A lexikon a Szent István Társulat karácsonyi újdonsága.) Hogy a felvilágosodás kora óta valóban ez a vágy hajtja-e az emberiséget, s kivált a huszadik században nem egyéb javaktól várta-e élete kiteljesedését, az persze hagy kérdést. Letértünk a jó útról, amint Báruk könyvében olvassuk:

Elhagytuk a bölcsesség forrását!

Ha az Úr útján jártál volna,

akkor otthon laknál,

békében mindörökké

Tanuld meg, hol van a tudomány,

hol az erő,

hol az értelem, s akkor megtudod azt is,

hol a maradandóság és az élet,

hol a szem ragyogása és a béke.

Már a próféta szerint is az a betegségünk, hogy az igazság forrását nem láthatjuk, mert homályba vonják bűneink. Nem véletlen, hogy az ókeresztény korban is sokan foglalkoztak a csábítással, amelynek külön teológiai megközelítése is kialakult. Ezzel a témával egyébként részletesen foglalkozik monográfiájában Pesthy Mónika(A csábítás teológiája, Kairosz). Mivel ez a probléma nemcsak az ókeresztény kor bölcselőit foglalkoztatta, hanem máig nyitott kérdés a rossz szerepe a világban, nemcsak a zseniális Órigenész vetett számot vele, hanem minden embernek döntenie kell: a jót vagy a rosszat választja-e, hajlandó-e a fényt keresni - még ha az a sugár nehezen látható is - vagy a szürkeséget választja-e. A lélekben kettősséget tapasztalunk, ott is érzékelhető a jó és a rossz kettőssége, nem véletlenül kérjük Istent, ne engedjen kísértésbe esnünk.

Persze a fény is lehet csalóka. Egy időben óriási kultusza volt Mithrasnak, aki hívei és tisztelői szerint maga volt a fényesség, jóllehet alakja titokzatos maradt, misztériumok rejtelmei szőtték körül. Háromezer éve bukkant föl először, kultusza különösképp a rómaiak idejében dívott. (Róla és hatásáról kétkötetes gyűjtemény olvasható László Levente, Nagy Levente és Szabó Ádám jóvoltából, ezt a könyet is a Kairosz adta ki.) Aztán Mithras fényessége is kihunyt. Egy másik fénysugár villant föl, a betlehemi istállóból. Fénylett az a csillag is, amely a napkeleti bölcseket vezérelte, s amely, ha figyelünk rá, a mi keresésünket is megkönnyíti. Mennyire bensőségesebbek ezek a fények, mint azok, amelyek a tévútra jutott, pusztító ember nyomán villannak föl, megfertőzve a történelmet, összeroncsolva a nemes ideálokat! A leírások és vallomások szerint iszonyú fényjelenségek kísérték az atombombák robbanását. S e vészthozó fény bármikor újra föllobbanhat. Inkább a színeváltozó Jézusra kellene figyelnünk, kinek "arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény". (Mt17,2)

Ez az ígéretes, békességre és megbékélésre szólító fénysugár a karácsony egyik csodája. "Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz" - olvassuk a Példabeszédek könyvében. Miközben térdet s fejet hajtunk a jászol előtt, ez a sugaras reménység vonja be alakunkat, s ad erőt, kitartást, hogy a csillagot kövessük.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu