 |
 |
 |
 |
2005.12.25
|
Venite adoremus!
- Jöjjetek, imádjuk! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
LITURGIA Szenteste A népi jámborság és liturgia direktóriumát átolvasva és karácsonyi liturgiánkat figyelve biztosan nem túlzás azt mondani, hogy hívő ünneplésünk érzelmileg legjelentősebb mozzanatai ilyenkor nem annyira a liturgiából, mint inkább az azt körülrajzoló népi jámborsági gyakorlatok közül valók. Karácsony liturgiája a saját szövegeken kívül tulajdonképpen nem tartalmaz különösebb sajátosságot: megszokott felépítésű szentmisékkel ünneplünk.
A direktórium IV. fejezete foglalkozik az egyházi év szent időszakaival, s köztük Urunk megtestesülése időszakának a népi jámborságban található különféle megnyilvánulásaival.
A népi jámborság a maga sajátos módján súlypontozza karácsony értelmét, nem anynyira a teológiai mondanivaló felől közelítve, hanem az életközeli elemek ritualizálásával. Így jellegzetes módon különösen is magáévá teszi az "ajándék spirituális értelmét", amely karácsony ünnepének jellegzetessége: "mert gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk" (vö. Iz 9,5); Isten végtelen szeretetének megnyilvánulása ez, aki "úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta" (Jn 3,16)... Megajándékozottságunk ünnepi tudatosítása ne pusztán az ajándékok kicserélésében mutatkozzék meg: legyen meghívás a szegényekről és elesettekről való gondoskodásra. A keresztény családi ünneplésben felfedezhető még a minden emberrel való közösségvállalás és az emberélet szentségének gondolata, az évszázadok óta szívből áhított messianisztikus idő siettetése, a szegénység, alázat, egyszerűség és bizalom üzenetei. A betlehemes misztériumjátékok, a jászolállítás szokása, a gyertyagyújtás, az élet fáját s egyszersmind a keresztfát szimbolizáló feldíszített karácsonyfa imádságunk és családi liturgiáink erőteljes szimbólumai. A bensőséges családi körben megült ünnepi vacsora az életünket tartó emberi kötelékeink szilárdságának és örömének kifejezése és elmélyítője lehet. A hívő családi ünneplés a karácsonyi liturgiák üzenetének egyik legjelentősebb elmélyítője, ezért érdemes évről évre újraoltani azt a szentírási és liturgikus szövegeink erejével. Engedjük, hogy a liturgia és játék, meghittség, mítosz és valóság egymást finoman átjárva forrjanak eggyé a születés ünneplésében. Káposztássy Béla
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
