Johann Strauss és Magyarország

Johann Strauss Denevérje búcsúztatja az óesztendőt, és Strauss-muzsika köszönti az újat az újévi koncerttel. Strauss és Strauss, azaz Johann és Richard neve egész éven át fémjelzi Bécset. Szomszédainknál évtizedek óta folyik a rivalizálás, melyik a legszebb Strauss-keringő. (Némely markába kuncogó zenetörténész szerint Richard Strauss Rózsalovag-keringője az).

2006. január 1-jén, este nyolc órai kezdettel Budapesten újévi koncertjével vendégeskedik az osztrák Johann Strauss Ensemble. A Művészetek Palotájában sok meglepetés és zenei poén várja a nagyérdeműt a Monarchia korából és a Straussok Magyarországáról...

Az egész Strauss-történet úgy száznyolcvan évvel ezelőtt kezdődött. A nevezetes "táncoló kongresszus" utáni éveket a finom bájjal biedermeiernek, kritikus fintorral Vormärznek nevezett politikai repressziók kora követte, melynek művészi folytatása a romantika lett. Schubert és Beethoven még él, Rossini nevét már ismeri Európa, Verdi és Wagner még nem aratott babérokat, de Paganinit már virtuózként ünneplik. Döbling, Hernals, Hietzing kávéházaiban pedig egy démon hegedül, aki hangszerével táncra perdítette a világot. Nem Johann Strauss találta fel a keringőt, de ő találta ki, hogyan hódíthatja meg a bécsi valcer a biedermeier korát: a keringő megszállottságával, boldogságával és eksztázisával! "Egy Strauss-keringőben több a dallam, mint egy Beethoven-szimfóniában" - írták akkoriban a lapok. - "Az ťördög táncaŤ ez, amikor hangjegy-ördögök vibrálnak lábaink körül, melyeket a keringő koronázatlan királya hintett el, hogy egymást illetlenül szorosan átkarolva repüljünk tova!"

Haydn, Mozart, Schubert és Beethoven német táncai után a keringő eksztázisának születése Lanner és Johann Strauss nevéhez fűződik. Említhetjük a törékeny Josefet is, vagy a csinos Editet, a legsikeresebb mégis az ifjú Johann Strauss, a "keringőkirály" lett. A nevezetes "turnésztár és menedzser", aki a cári udvartól Amerikáig járta a világot, szerény és visszahúzódó ember volt. Még saját zenéjében sem bízott, ugyanakkor nyitott volt mások dallamvilága és barátsága iránt. Nemcsak Wagner, Bruckner, Brahms előtt tárta ki szívét, de nyitott szívvel jött Magyarországra is!

Éljen a Magyar! Ki ne ismerné az izzó gyorspolkát, amely csárdásnak indult, mégis az 1867. évi kiegyezés keltette eufórikus érzelmek szimbóluma lett. A kettős Monarchia megszületésének örömünnepére a három Strauss fiú meghívást kapott a pesti Vigadóba. Johann erre az alkalomra szerezte gyorspolkáját, beleszőve a Rákóczi-induló taktusait is. A polkát a "magyar nemzetnek" ajánlotta. Micsoda bátorság! Zongorakivonata címlapját a magyar címer és a Szent István-korona díszítette!

A Fővárosi Lapok 1883-ban részletesen tudósítottak a Straussok lelkes fogadtatásáról. Amikor Johann a Der lustige Krieg (A vidám háború) című operettjét vezényelte Pesten, az éljenző publikum a magyar trikolor színeivel ékesített babérkoszorút akasztott "Strauss János" nyakába. - Ugyancsak itt olvasható a Cigánybáró bemutatójáról szóló hír, mely Strauss nevét az osztrák-magyar barátság egy másik epizódjához kapcsolja. A magyar iparosok egy delegációja gróf Zichy Jenő vezetésével az akkoriban osztrák Manchesternek nevezett Brünnben ünnepelt az osztrák kollégákkal együtt. Ekkor valaki az evés-ivás emelkedett hangulatában Széchenyi nevének említésére így kiáltott: "Éljen!" Nos, meri-e valaki állítani, hogy Strauss címválasztása nem telitalálat?!

A Ciganybáró szövegkönyve egy másik nagy magyartól származik. Az ötletet Jókai MórSzaffi című elbeszélése szolgáltatta, melyet maga az író adott át Strauss harmadik és rendkívüli menedzsertehetséggel megáldott feleségének, Adelé-nek. Jókai a politikai kiegyezésnek szeretett volna emléket állítani, és öszszekapcsolni azt a budapesti világkiállítással. Nevéről időközben az osztrákok megfeledkeztek, és a 461. opus-számmal jelölt mű librettistájaként az ugyancsak magyar származású Ignaz Schnitzert regisztrálta a zenetörténet.

A háttérkörülmények érdekesek, sőt szomorúak. Míg Jókainak bőven kijutott a "hűtlenség" jelzőből Habsburg-barátsága miatt (közös kiadványon dolgozott Rudolf trónörökössel, melynek címe Ausztria-Magyarország szóban és képben volt), addig Strauss elismerésben részesült bátorsága, magyarkodó zenéje miatt. Pedig csak kora igényét elégítette ki romantikus zenéjével, melyben egyenlőségjelet tett a magyarság és az egzotikus cigányság közé. Ez utóbbi világot nála sokkal jobban ismerte egyébként Jókai, aki foglalkozott a cigányfolklórral, sőt a nyelvvel is, elbeszélésében pedig olyan ideális cigány tündérbirodalmat teremtett meg, melyben nem volt földesúr és szolga, és mindenki egyformán szabadon élhetett.

Strauss zseniális zeneszerző volt, aki a magyar szívet, az érzelmektől duzzadó keblet képes volt magával ragadni, de nem volt benne magyar virtus. Számára a Bécs-Budapest-tengely egyszerűen magától értetődő volt, akárcsak a nagy jellemszínész, Alexander Girardi számára, hogy a kor osztrák és magyar vidéki újnemességének egyformán hű tükröt tartson Zsupán sertéskirály figurájában. Prosit Neujahr!

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu