Virradni fog

Losonci festő verses karácsonya

Bár a losonci festőművésznek, Szabó Gyulának (1907-1972) itt-ott és könyv alakban is megjelent egypár verse (Betű és forma, 1977; Szabó Gyula-breviárium, 2001), jobbára csak a képzőművészeti munkássága ismert.

Ha mi nem is, a Felvidék gondoskodott arról, hogy ez az öntörvényű, az olajképek mellett drámai grafikai sorozatokat (főképp fametszeteket) is magában foglaló életmű ne menjen feledésbe. Szabó Gyula, nyugtázhatjuk, jó festő. El fog jönni a reneszánsza.

Viszont arról kevesen tudnak, hogy a költő megszólalásai is izgalmasak. Egész életében verset írt; méghozzá avval a boldog tudattal, hogy az igazság kimondásával lelke békéje is helyreáll. A cenzúra - sem belső, sem külső - nem kínozta, minthogy reménye sem volt arra, hogy költeményei valaha is megjelennek.

Valamennyire átböngésztem az írói életművet, s ami először megcsapott belőle, az a tiszta hang. A festőművész-költő itt sem adta alább a kozmikus igénynél. De bármenynyire is lírai alkat, verse nem nagy formátumú. Viszont érzékeny, a rímet, ritmust, formát ismerő látleletében sokszor ott a költői erő. Ilyen szabadon - és rejtező nyíltsággal - az 1956-os magyar forradalomról kisebbségi területen még nem beszéltek, mint ő.

Szabó Gyula bátran kiáll a bukásában is győzedelmes forradalom igazságai mellett, s büszke arra, hogy nemzete az egész világnak példát adott: a fő felvetés bilincset is törő méltóságát. Sokszor maszk mögül hangzik föl az ima, mint a fiatalkori Leonardo da Vinci (1942) című versében - "Mérgezett föld terem mérgezett gyümölcsöt? / Mérgezett lélekkel teremtettem szárnyat. / Jézus tisztasága fegyver nélkül győzött; / elűzött mellőlem minden földi vágyat" - , de mindig érezni benne a hívő áhítatát. Vagyis a költő azért fog tollat, hogy "egy szellemibb, egy istenibb világról" regélhessen (Prológ, 1952). Az áttelepítések, kitelepítések, különféle megaláztatások - a rabszolgapiacra való hurcolások - idején szükség volt, mégha csupán az íróasztalfióknak íródott is, a benső törvényei szerint építkező tiszta hangra.

A magyar forradalom letiportatott, mert a nagyhatalmak - Szabó jól észleli eme különleges sakkjátszma lépéseit - cserben hagyták hazánkat (Szavalnak a "Nagyhatalmak"). Az új meg sem született, máris vérbe fojtották. S a költő ezt a születést, miként Márai Sándor ama híres versében (Mennyből az angyal), a Kisjézus születésével hozza párhuzamba. Karácsonykor talán még fájdalmasabb elviselni a bukást, hiszen a Titkos Eljövő (Dsida) fényt hoz magával, nem sötétséget.

A losonci költő 1956 karácsonyán, bár torkát fojtogatta a sírás, több verset is írt. Egyik megrendítőbb, mint a másik. De - az életmű erkölcse is tanúsítja - a tankoszlop sosem lehet olyan erős, hogy elsodortattassék a betlehemi jászol.

Szakolczay Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu