Soha ki nem alvó tűz...

Az idén nagy boldogságot jelentett számomra, hogy három hetet Taizében tölthettem. Fantasztikus dolog volt látni, hogy a legkülönbözőbb stílusú, nyelvű, kultúrájú és vallású (olykor még ateista-kereső) emberek is naponta háromszor a templomba igyekeznek a harangok hívó szavára. Egy szívvel-lélekkel éneklik a híres taizéi dallamokat. Mint mindent Taizé-ben, ezeket a dalokat is az egyszerűség jellemzi, és ebben az egyszerűségben megtapasztalható valamiféle megfoghatatlan szépség és egység.

Furcsa érzés volt, amikor egy-egy, már több mint tíz éve ismert dallamot énekeltünk, amit én még a papám által dúdolt altatódalként ismertem. Azt is jó volt megtapasztalni, hogy a hét elején még újnak tetsző dallamok hogyan válnak a napok folyamán egyre erőteljesebbé, sajátunkká. Különleges érzés volt, amikor hatalmas lendülettel kánonban énekeltük a Jubilate Deót, mintha két "szeretet-hurrikán" kergetőzött volna a templomban.

Jó volt hallani Roger testvér gondolatait az imák közepén, és megdöbbentett, hogy hanglejtése mennyire hasonlít előző pápánk beszédéhez. Hálás vagyok annak a francia lánynak, aki egy esti ima előtt rávett, hogy egész közel üljünk Roger testvérhez. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy mint jó pásztor körbenézett nyáján, és nem azt akarta kitalálni, hogy vajon ki milyen vallású, hanem egyszerűen örült, hogy ott vagyunk. Örökre a szívembe zártam mosolygós, szeretettel teli arcát.

Ő valami egészen csodálatosat hozott létre, valóban nagy hite volt. A kezdetek kezdetén, a negyvenes években, a háborúban menekülteket fogadott be, a közelmúltban bekövetkezett haláláig pedig a világ minden pontjáról várta az embereket, akik egy hétig másképpen kívánták eltölteni a nyarukat, mint addigi életükben.

Biztosan sokan emlékeznek arra, amikor Budapesten (kétszer) is szerveztek év végi találkozót a taizéi testvérek. Sokaknak maradhatott meg élményként az a pár fiatal, akiket otthonukba vagy plébániájukra fogadtak, és szívesen gondolnak vissza azokra a pillanatokra, amikor százával özönlöttek a különböző nyelvű emberek a stadionokba, ahol nagyon barátságos és szép, elmélkedést segítő környezet fogadta a résztvevőket. Bizonyára sokan énekeljük vagy dúdolgatjuk magunkban olykor-olykor kedvenc taizéi énekünket is.

Hálásak lehetünk Istennek, amiért olyan példaképet adott századunknak, mint Roger testvér. Az alapító utódjának, Alois testvérnek a szavaival kérhetjük mennyei Atyánkat, hogy segítse azt a román lányt, aki a gyilkos tettet elkövette.

Roger testvér az egyszerűség, a bizalom, a tesvéri szeretet és az ökumené megtestesítője volt - tanuljunk tőle!

Rudnyánszky Melinda

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu