 |
 |
 |
 |
2005.12.25
|
Venite adoremus!
- Jöjjetek, imádjuk! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Szentírás-magyarázat A szövetség jele Újév - Lk 2,16-21 Január elseje két ünnepkör találkozása: karácsony oktávája, nyolcadik napja, Szűz Mária, Isten anyja ünnepe és a polgári év kezdete. Szent Lukács megjegyzi, hogy a "nyolcaik nap körülmetélték a gyermeket, és a Jézus nevet adták neki". A régi liturgiában ez a nap a körülmetélés, circumcisio ünnepe volt. Ilyenkor hirdették ki a templomokban az év változó ünnepeinek, a húsvétnak és a pünkösdnek az időpontját. Ennek kiszámítása a deákos műveltség külön ága volt, a naptárkészítés tudománya, az ünnep latin nevéből magyarított szóval: a csízió.
A körülmetélés mint beavatási szertartás számos nép kultúrájának része. A zsidó népnél a körülmetéletlenség szégyennek számított (Ter 34,14). Ősiségét jelzi, hogy Mózes felesége, Cippora ezt még kőkéssel végzi el (Kiv 4,25). Az obszidiánból pattintott borotvaéles pengék voltak az őskori műtétek szikéi. Ez az ősi szokás lett a szövetség jele (Ter 17,11). Feltétele volt a húsvéti vacsorán való részvételnek (Kiv 12,44) és a jeruzsálemi templomba való belépésnek (ApCsel 21,27-30) egyaránt. A testi szertartás fokozatosan a bensőséges vallásosság jelképévé vált. A Második törvénykönyvben olvassuk: "Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd, és élj" (30,6). A szív körülmetélésének eszméje nyújtott megoldást az ősegyház problémájára: meg kell-e követelni az ószövetség testi szertartását a keresztségre jelentkezőktől? A pogány Kornéliuszra és háza népére kiáradó Szentlélek keresztsége, "fürdője" volt Szent Péter számára a bizonyíték, hogy a körülmetéletlen "pogányoknak is megadta az Isten a bűnbánatot az életre" (ApCsel 11,18). Szent Pál pedig öntudatra serkenti a filippieket: "A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék" (Fil 3,3-4). A keresztség által a tanítványok részesednek Krisztus teljességéből. "Benne vagytok körülmetélve - mondja Szent Pál a kolosszeieknek -, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel" (Kol 2,10). Szent Pál így fogalmazza meg a zsidó-keresztény párbeszéd alapját: "Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetéltség, ami külsőleg a testen látható, hanem az a zsidó, aki bensejében az, s szíve nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Ez az, aki nem embertől, hanem Istentől kapja az elismerést" (Róm 2,28-29). Kuklay Antal
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
