"Szükség van a megtisztulásra..."

Eperjes Károly az igazság kereséséről

Az idei év második fele különösen sok feladat elé állította Eperjes Károly Kossuth-díjas színművészt. Jövőre mutatják be Szabó István rendezésében a Móricz Zsigmond regényéből készült Rokonok című filmet, amelyben a színész a környezetét manipuláló Kardicsot keltette életre. Színházi szerepei közül pedig a legújabb Morus Szent Tamásé - Robert Bolt drámájában.

- A Rokonokról még nem szívesen beszélek, mert nem láttam a végleges változatot. Kardics figurájából Szabó Istvánnal egyetértve nem egy hagyományos negatív szerepet formáltam meg, hanem olyat, amilyet a korszellem diktál. Az ördög sohasem volt annyira csinos, mint ma. Istvánnal nem egy acsarkodó, gonosz figurát gondoltunk ki, hanem olyat, amelyen nevetni is lehet. Nagyszerű élmény volt a forgatás a felkészült stábbal.

A Budapesti Kamaraszínház a Tivoliban nemrég tűzte műsorára Robert Bolt Morusát, amelyben a címszerepet alakítja. Ez egészen más karakter, mint az előbb említett filmszerep...

-A dráma Morus Tamásról, a lelkiismeret szentjéről szól, akit II. János Pál pápa 2000-ben a politikusok védőszentjévé nyilvánított. Ennyire összetett, finom személyiséget, mint Morus, színpadon még nem játszottam. Szűcs Miklós, a Tivoli igazgatója hívott fel azzal: ismerem-e Robert Bolt darabját? Elküldte nekem, elolvastam, és nagyon tetszett. Erre azt mondta, ha elvállalom a szerepet, akkor előadjuk. Még kamaszkoromban láttam a darabból készült filmet, de most nem néztem meg újra. Ha szabad ezt mondanom, a dráma magasabb szintű, mint az egyébként kiváló film. Bolt patikamérleggel adagolja a feszességet és a humort. Az író egy csavart is tesz a darabba: szerepelteti a "közembert", aki végigkíséri a művet és reflektál a mai világra, így nem pusztán középkori, hanem egyszerre mai is a történet.

Bizonyára igazi kihívást jelent a különböző indíttatású szerepek tolmácsolása. Hogyan dönti el, milyen szerepeket vállal?

- Legyen szó filmről vagy színházról, mindig ügyelek arra, hogy egymás után ne játszszak hasonló karaktereket. Annak örülök, ha másféle figurákat formálhatok meg. Szeretem kipróbálni magam a szélsőségekben. Egyetlen dolog fontos számomra, hogy az előadott mű az igazságra irányuljon. Ez az ars poeticám. Ahogy József Attila mondja a Thomas Mann üdvözlésében: "Az igazat mondd, ne csak a valódit". Hogyan olvassa József Attila Thomas Mannt? Azt mondja: Thomas, Thomas, ne csak azt mutasd meg, milyen a való világ, mutasd fel azt is, hogy van lehetőség az igaz világra! Az igazság a valóság fölött áll. Katarzist kell adni, szükség van a megtisztulásra. A műnek fel kell hívnia a figyelmet a feltámadásra, attól lesz "igazi". Én mindig ezt keresem. A passióban sem csak Jézust és Máriát kell eljátszani, hanem Júdást és Pilátust is. Senki sem veti meg azt az embert, aki Pilátust játssza, mondván, micsoda szégyen az. A passió vége katarzis. Ha ott fejeződne be, hogy Jézust felfeszítik a keresztre: az krimi, való világ. De ha Krisztus feltámad, az már egészen más dimenzió...

Minden művészi munka akkor lesz igazán mély, szakrális, ha az említett igazságra irányul. Ezen belül az, hogy negatív vagy pozitív példázatot játszik az ember, nem más, mint színészi feladat.

Milyen szerepet játszik a szakralitás a mindennapokban s egy művész életében?

- Ma divat a szakralitást "kilúgozni", ami nem pusztán a művészetre vonatkozik. Például az újságírásnál ez fokozottan igaz. Tapasztalatom szerint a művészvilágban körülbelül annyi a szakralitás és a megtérők aránya, mint az élet más területein. Két helyen van különbség: a "papi társadalomban", ahol lényegesen több a szakralitás, és a média területén, ahol lényegesen kevesebb a megtért ember. A világnak két pólusa van: a vallás szószékét bagatellizálja a média újbarbár szószéke...

Minden területen az igazat kell keresni. Az értelmiségnek persze különös felelőssége, hogy jól tanítson. Pedagógus szülők gyermeke vagyok. Tudom, hogy a tanításnak két pillére van: a szívet nevelni kell - ez a morál, az agyat pedig okítani - ez a bölcselet. Ha nem találkozik az isteni morál, a tízparancsolat és az arisztotelészi bölcselet, akkor pusztán az agyasok hülyítik a hiszékenyeket. A szakralitás a morálra építve nevel bölcsességre. Úgy látom, a legfőbb probléma az, hogy az emberektől igyekeznek elvenni az isteni morál keresésének lehetőségét. Sajnos a művészetben is egyre többen hajlanak afelé, hogy a művészi értékeket lehúzzák a saját aberrált világukba, ahelyett, hogy a klasszikus bölcseletre építve távlatokat nyitnának az isteni morálra. Ez nagyon nagy baj! Az ember elvállal egy klasszikus darabot, és munka közben kiderül, hogy a mű végéről kivágják a "katarzist", mondván, most ez a "modern". Mondok egy másik példát. Egy orvos barátom mesélte: ahhoz, hogy nőgyógyászdiplomát kapjon, egy abortuszt kell végrehajtania. Érti? Az ölésre adnak diplomát. De van olyan keresztény egyetem is, ahol azt tanítják, van olyan szituáció, amelyben a racionális jog minden jogot megelőz, azaz az ész az isten.

Semmit sem lehet Isten nélkül tenni. Még a kilencvenes évek előtt történt. Egy dunántúli pártfejes haldoklott. Látogatták az elvtársak, és "vigasztalták": "Kitartás, elvtárs, veled vagyunk..." Mire ő azt felelte: "Hagyjátok! Isten nélkül lehet élni, de meghalni nem." Ez a bölcselet, a lét értelmének keresése az élet végén mindenkit elér, legalábbis reményeim szerint. Istennek ellentmondva lehet élni, de Isten nélkül nem. Istennek ellentmondva lehet színházat csinálni - ahogy lehet morál nélkül tanítani -, de az olyan is lesz...

Jövőre lesz Latinovits Zoltán halálának harmincadik évfordulója. Milyen emléket őriz a "színészkirályról"?

- Személyesen sajnos nem ismertem, de jártam az utolsó előadásaira, önálló estjeire. Ha szabad ezt mondani: a Ködszurkáló a "színész-, illetve pódiumbibliám". Ha tehetem, minden évben, legalább egyszer meglátogatom a sírját. Sokan vannak számomra "etalonok", de ha egyet kéne kiemelnem, akkor az biztosan Latinovits lenne. A kudarcaiból is rengeteget okultam. Látom, mennyire fontos a családi háttér, ami sajnos neki nem "úgy" adatott meg. Pedig talán tovább élhetett volna közöttünk. Nem lett volna szabad két végén égetnie a gyertyát. Jobb a gyertyát az egyik végén égetni - és jó helyen. Ezt is tőle tanultam, ahogy a stíluskeresést is. Azt, hogy mindig meg kell nézni, hol van a mű aranymetszése. Hol találkozik az értelem és az érzelem, mindez hogyan viszonyul az örök aranymetszéshez, s az adott szerep milyen távolságra helyezkedik el attól. A testvéreit és a rokonait ismerem: tisztelem és szeretem őket.

Közeledik a karácsony. Hogyan készül az ünnepre?

- Pusztán ajándékozásban nem merülhet ki, mert akkor profán fenyőfaünnep lesz: totemimádás, ami bűn. Akkor lesz karácsony a karácsony, ha a szív harmóniájával, a Szent Családdal együtt ünnepeljük a Megváltó érkezését. Gyermekkoromban azt gondoltam, a karácsony a legfontosabb keresztény ünnep, később az idősektől mindig azt hallottam, hogy a húsvét a legfontosabb. A húsvétot azonban talán kevesebben "fogják", mint a karácsony kisded örömét. Mennybemenetele után Jézus elküldi a Szentlelket. Lehet, hogy pünkösd még a húsvétnál is fontosabb? Számomra egyre inkább két olyan ünnep van az egyházi évben, amely a szívem közepébe került: Szentháromság vasárnapja és az egyházi évet záró Krisztus király vasárnapja. Azt gondolnánk, a rózsafüzér tizedei közül a legfontosabb ez: "aki nekünk a Szentlelket elküldötte". A Szűzanya azonban azt mondta a fatimai látnokoknak, ha mást nem is tudnak imádkozni, legalább azt a tizedet mondják el, amelyben ez áll: "akit érettünk tövissel koronáztak". Krisztus király - ő áll a fájdalmas rózsafüzér központjában. Ahogy ő mindennek a középpontja, origója. Krisztus király személyén keresztül nézem az egész egyházi évet. Kétségtelenül igaz azonban, hogy mindenki számára talán a karácsony fogható leginkább az ünnepek közül, s ezért nagyon fontos. Talán ezen a napon van a legnagyobb harmónia az emberek között. Immár tizenkét éve mindennap szentmisére megyek és szentáldozáshoz járulok, ezért számomra minden nap karácsony, minden nap feltámadás, minden nap pünkösd és Krisztus király ünnepe... Ha az ember katolikus, gondoljon arra, hogy a karácsony nem lehet teljes szentmise és szentáldozás nélkül. Igyekezzünk ebben a minőségben megélni ezt a szent ünnepünket. Mindnyájunknak áldott karácsonyt és új esztendőt kívánok!

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu