A januári életigéből

"Ketten vagy hárman... az én nevemben..."

"Emmánuel", "Velünk az Isten"! Ezzel a rendkívüli közléssel kezdődik Máté evangéliuma. Jézusban Isten jött közénk. Ő az Emmánuel. Az evangélium aztán egy még nagyobb, még csodálatra méltóbb ígérettel zárul: "Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."

Isten jelenléte közöttünk nem korlátozódik egy történelmi korszakra, Jézus fizikai jelenlétének idejére itt a földön. Ő mindig velünk marad.

Hogyan lehetséges ez? Hol találkozhatunk vele?

A válasz Máté evangéliumának központi részében olvasható. Különösen azokban a versekben, ahol Jézus útmutatásokat ad az általa alapított közösségnek, vagyis az egyháznak. Az egyházról többször is beszél: Péterre mint sziklára építi, olyannak akarja, amelyet igéje gyűjt egybe, és az eucharisztia körül egyesül. Kinyilatkoztatja az egyház legmélyebb lényegét is: az egyház nem más, mint Jézus maga, aki jelen van azok között, akik az ő nevében gyűlnek össze. Ő mindig közöttünk lehet, így tehetünk szert az élő egyház tapasztalatára, így élhetjük meg az egyház lényegét.

Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18,20)

Ha a feltámadt Úr az, aki maga köré gyűjti, egyesíti egymással a hívőket és saját testévé tesz mindannyiunkat, akkor minden megosztottság a családjainkban és a közösségeinkben az egyház arcát hamisítja meg. Krisztus nem lehet megosztott. Egy széttöredezett Krisztus felismerhetetlen, torz.

Ez a különböző egyházak és egyházi közösségek közötti kapcsolatra is érvényes. Az ökumenizmus fejlődése ráébresztett bennünket arra, hogy "sokkal több az, ami egyesít minket, mint az, ami elválaszt". Ha léteznek is a doktrínának és a keresztény vallásgyakorlatnak olyan elemei, amelyekben még nem valósult meg a hit egysége, "mindannak alapja, ami egyesít bennünket, a feltámadott Krisztus jelenléte".

Jézus nevében összegyűlni és együtt imádkozni, hogy megismerjük a keresztény hit gazdagságát és osztozzunk benne, hogy kölcsönösen bocsánatot kérjünk egymástól: ez az előfeltétele annak, hogy felülemelkedjünk a széthúzásokon. Kis kezdeményezéseknek tűnhetnek, de "semmi sem jelentéktelen, ami szeretetből történik". A köztünk lévő Jézus lesz "egységünk forrása", és megmutatja "az utat, hogy az egység eszközei lehessünk, melyet Isten akar".

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának hit- és egyházszervezeti bizottsága fogalmazta meg ezt a Keresztények Egységének Pápai Tanácsával együtt. Ők ajánlották ezt az "életigét", melynek anyagát egy dublini ökumenikus csoport dolgozott ki. 1968 óta ugyanis a keresztények egységéért végzett imahét alkalmával mindannyian ugyanazt az "életigét" éljük. Az egyházak közötti teljes és látható közösség felé tartó út reménye és jelképe ez.

Mit jelent egynek lenni Jézus nevében?

Azt jelenti, hogy őbenne vagyunk egy, az ő akaratában. Tudjuk, hogy leghőbb vágya, melyet parancsában is kifejez, az, hogy kölcsönös legyen köztünk a szeretet. Ezért akik ketten vagy hárman készek így szeretni egymást, és képesek mindent háttérbe szorítani azért, hogy kiérdemeljék az ő jelenlétét, azok körül minden megváltozik. Jézus így beléphet otthonunkba, munkahelyünkre, az iskolánkba, a parlamentbe és a stadionba, és átformálhatja ezeket a helyeket.

Jelenléte fény lesz, megmutatja a problémák megoldását, ötleteket ad ahhoz, hogyan nézzünk szembe különböző személyes és társadalmi helyzetekkel. Bátorságot ad, hogy végbevigyük, amit elhatároztunk. Kovász lesz az emberi élet minden területén.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu