A fa

(Karácsonyi történet - forradalommal)

1956 decembere, Pannonhalma. A kollégiumban két fivér. Apjuk a mátraaljai Pásztón, anyjuk Budapesten, nővérük Debrecenben. Karácsonyi készülődés. Végre, megy egy vonat. Mindenki haza! A füstöst se a Délibe, se a Nyugatiba nem engedték be. Kelenföldről döcögtünk egy mocskos, ablakhíjas, fázós villamoson a Margit híd irányába. A városi latyakban szétlőtt tankok, feketére égett, töpörödött holttestek, nagylukas házak, szakadt vezetékek. Rombolás. Majd a békésebb budai tájak mutatták magukat: Óbuda, Aquincum. Aztán HÉV-re szálltunk: kalauzunk nem jött, és még az ütközők is foglaltak voltak. Hosszú zötykölődés után végre megérkeztünk - Csillaghegy - Árpádfürdő - nyöszörögték a vén vicinális fékpofái. Az egész napos utazás nyűge rögvest elillant; anya megölelt. Aggódva simogatta gyermeki buksinkat. Hogy utaztatok? Nem esett bajotok? - kérdezte, s közben öröm bujkált reszkető hangjában.

Tekintetünk azonnal az üres zongoratetőre meredt. Fa nélkül nincs karácsony. Laci bátyámmal tudtuk, hogy a környéken csak egy helyen található, de ott az oroszok vertek tanyát. Fegyverekkel jól védhető tábort rendeztek be a Csillaghegy lejtőin: lokátorral, nehéz gépjárművekkel, tankokkal. E területről - a régi erődállítások receptje szerint - ellenőrizték az egész Duna-partot, Római-fürdőtől Békásmegyerig.

A hadi vonalaik alatt fiatal lucfenyők sorjáztak a hófoltok között. Tűlevelükre már ráült a fehérség. Nyílt terep: mező és havas szántás; bokor és fa sehol. Bátyámmal félve-fürkészve kerestük egymás tekintetét. Vajon a másik fejében mi jár? Odakünn lomhán szálltak a fehér pamacsok - néztük. Szép karácsonyunk lesz. Még az este áramszünet. Statárium. Lőni mindenre, ami mozog! "Pár napja két szovjet kiskatona robbant fel ťbékésŤ lőszerszállítás közben, s ezt most a forradalmárok nyakába varrták" - világosított fel anya.

A téli esthajnal korai szürkülete növelte elszántságunkat. A jótékony alkony szinte kínálta: rajta, most...! S lódultunk. A kerítések mellett osontunk mackóban, viharkabátban és nyűtt kucsmáinkban egészen a Szépkilátó utcáig, az egykor önfeledt hócsaták, hajdani szerelmes szánkázásaink színhelyéig. Hirtelen mintha még a hold és a csillagok is elrejtőztek volna félelmükben. Szívünk majd kiugrott helyéből. Kalapált rendesen. Még saját szusszanásunk is zavart a sötét csendben. Anyánk minderről nem tudott. Elkezdődött.

A hazai pálya kedvezett; a kutyák megismertek, egy vakkanás nem esett. Őrültek voltunk. A "csakazértis!" elszántsága lett rajtunk úrrá. Csak a fa - rá gondoltunk. A jussunkra. Csigákká lettünk. Kúsztunk. Más választásunk nem volt. Egyórányi oda, rövid fűrésznesz, egy vissza. Édes terhünk árulkodó csíkot húzott a szűzi havon. Egy vattafehér mező terült el még előttünk. A tisztviselőtelep szélső házai szinte kínálták védő falaikat, mikor rakéta dörrent. Beleremegtünk. Hosszú fényár fürdetett. Észrevettek! Bátyám a fával utánam nyomakodott. Földdé váltunk. Zúzmarás rögöt ízleltem. Csak most tört ránk a halál félelme. A mozdulatlanság csontig hatoló hideg hálót dobott ránk. A percnyi végtelenben nem bírtuk tovább. Hajlott bukdácsolással tettük meg az utolsó métereket egy oltalmat adó korhadt fakerítésig. Sikerült.

Mosolygós zihálással estünk be az ajtón, a jól végzett férfimunka örömével. Anyánk halottsápadt, büszke arcát máig nem felejtem.

A fáról egész este nem esett szó. És azóta sem. Mind a mai napig hármunk titka maradt. Kevéssel éjfél előtt készültünk el a több éve használatos sztaniolok és a belécsavarodott házi szaloncukrok művészi párosításával: sodortuk, göngyölgettük, cérnáztuk; villany híján mindezt az izzó öreg salgótarjáni vaskályha fényénél. Karácsonyfánk beterítette majd az egész zongorát, s gyantás illatával egyetlen szobánkat is. Ültünk a templomi csöndben, s ébren álmodva, némán... beszélgettünk. A maradék gyertyák sercegő lobbanásaival és pöttöm kisöcsém édesded gőgicsélésével észrevétlen átkarolt a szenteste. Kimondhatatlan hálával szinte egyszerre tört fel mindnyájunkból:

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok...

L. Kecskés András

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu