|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Két világ találkozása Fiatalok a házasság küszöbén Kéthetente néhány fiatal pár összegyűlik a Központi Szemináriumban, hogy beszélgetve, közösen építsék párkapcsolatukat, együtt készüljenek a házasságra. Az évek óta folyó hittan gyökerei, amit egyszerűen "szerelmes-hittannak" neveznek, tíz évre nyúlnak vissza. 1995 szeptemberében néhány fiatal megkereste Bíró László püspököt, hogy nem vállalná-e el egy egyetemista hittancsoport vezetését. E kezdeményezésből született meg az úgynevezett csütörtöki hittan, amelyet ma már körülbelül háromszázan látogatnak. Néhány évvel később a fiatalok azzal a kéréssel álltak a püspök elé, hogy szeretnék, ha a szerelmespároknak külön foglalkozás is lehetne. Azóta a csütörtöki hittan előtt külön is találkoznak a párok, s nem csak azok, akik egyébként járnak a nagy foglalkozásokra. Mert a hittannak híre van. Tíz év alatt - összeszámolták a fiatalok - ötven házasság köttetett a csoportból. Ugyanakkor Bíró László személye is biztosíték a fiatalok számára. A hittanból "kinőtt" házaspárok külön is találkoznak, hogy valamelyikük otthonában hoszszabb időt töltenek együtt. Nem csupán a hasonló élethelyzetben lévő kortársak jelenléte, de a közösség e folytonossága is nagy megtartóerő és segítség a házasság előtt álló fiatal pároknak. A jegyesség különleges létállapot. A várakozás, a felkészülés, a tervezgetés boldog ideje. Hogy mennyire az, azt Farkas Zoltán fogalmazta meg, aki Tóth Hajnalkával nyárra tervezi az esküvőt: "Sok mindenben kell formálnia magát az embernek a házasságra, de mindezt örömmel tudja megtenni egy célért, amit lát." Ugyanakkor több és súlyosabb a jegyesség. "A kapcsolat első fázisában sok mindent megtudtunk a másikról. A jegyesség alatt az ismerkedés folytatódik, de másképpen integrálódik a kapcsolatba, mélyebb dolgokat tudunk meg a másikról" - foglalja össze Hajnalka. A jegyességben már közösen lépnek a fiatalok a társadalom elé, szembesülve esetleg a környezet értetlenségével. "A munkatársaim számára hihetetlen, hogy házasságra készülök - mondja Szele Tamás. - De azt érzem, hogy figyelnek, mintha azt gondolnák, valamiben biztos igaza van... Próbálom képviselni ezt az értéket, és ez hosszú távon lehetséges is. A házasság racionálisan is megmagyarázható, nem kell hozzá vallásosnak lenni. Ha azt szeretném, hogy a gyerekemnek egy édesanyja és egy édesapja legyen, az csak házasságban képzelhető el, és ennek következményei vannak." Tamás menyasszonya, Kóczy Ágnes hozzáteszi: "A harmóniához, amelyre minden ember vágyik, állandóság szükséges. Ez nem lehetséges, ha mindig újabb embert kell megismerni és alkalmazkodni hozzá." A fiatalok valóságosan vágynak családra és gyerekre. Ez ősi igénye az embernek, akinek nem jó egyedül. Mégis egyre kevesebben kötnek házasságot - jól ismerjük a statisztikákat. "Eskettem egy fiatal párt - meséli Bíró László - és a fiatalasszony az esküvő után mondta, hogy sok évfolyamtársa sírt a szertartáson, mert ők sohasem fogják hallani oltár előtt, hogy Isten szent színe előtt feleségül veszlek, és soha nem fogják kimondani, Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád. A mai fiatalnak fáj, hogy nem élhet házasságban. Sok már nem is gondol erre. Nem azért, mert nem tartja értéknek a házasságot, hanem mert nem is mer gondolni arra, hogy az övé sikerülhet. Nincs előtte bátorító példa - az egész társadalom nem házasságbarát. Ezért is fontos, hogy a fiatalok találkozzanak olyan felnőttekkel és olyan kortársaikkal, akik még mernek házasságban gondolkodni." A társadalom azt sugallja, nincsen szükség papírra a boldog közös élethez. Holott a házasság minőségi változást hoz egy kapcsolatba - a mai házasságban élő fiatalok, illetve az erre készülők különleges missziója ezt megmutatni. "Aki rossz példát látott otthon, és még Istene sincs, annak nagyon nehéz, félelmetes meghoznia ezt a döntést - hívja fel a figyelmet Tisch Dániel. - Ha láttak is jó példát, annyiszor megtapasztaljuk, hogy nem tudunk kezeskedni magunkért száz százalékosan. Úgy lehet ebbe a döntésbe belevágni, ha ketten együtt azt tudjuk mondani Istennek, mi beleadjuk a saját készségünket, de bízunk abban, hogy minden egyebet megad hozzá." "Csodálom azokat a nem keresztény családokat, akik szép, harmonikus családban élnek - mondja Harmincz Márta, Dániel menyasszonya. - Szerintem ők az evangélium szerint élnek. Mert csak így lehet." Egyházunkban régóta működik a jegyesoktatás intézménye. Mai pluralista világunkban azonban több és más típusú támogatásra is szüksége van a fiatal pároknak. "A mai egyházi megnyilatkozások új szemléletet hordoznak - mutat rá Bíró László, az MKPK családreferens püspöke. - Valamikor esküvőre való felkészülésről beszéltünk, ma inkább házasságra való felkészítésről. Fontos, hogy az egyház ne csupán a veszélyeket láttassa és a félelmeit mondja ki. Meg kell mutatni a fiataloknak, hogy a szerelem, ha szépen teszik, kegyelmi idő, a Szentlélek működésének ideje. Az ő boldogságukból kell kiindulni, velük együtt kell örülnünk, hogy ne zárkózzanak el. Szükség van a szülők, a kortársak és az egyház együttműködésére." A társadalom egy része számára nemcsak a házasság érthetetlen, de az is, miért kell tisztán készülni rá. Vannak, akik ezt természetellenesnek tartják, mások úgy gondolják, ki kell próbálni házasságkötés előtt, működik-e szexuális téren is a kapcsolat. Holott, ahogyan Tisch Dánielmegfogalmazta, arra a kérdésre, hogy miért kell tisztán elindulni egy házasságba, van racionális válasz. "Pszichológusok is hangoztatják, hogy a szexuális kapcsolat összetartó erő. Ha ezt túl korán, az egymás mellett döntés előtt aktiválják, hiába kezdi el valaki belül érezni, hogy mégsem ez az ember az igazi, ez már megköti. Sok sérülés árán lehet csak szabadulni így a kapcsolatból, vagy elkezdődik egy véget nem érő agónia." Márta mindehhez hozzáteszi: "Mindenki érzi magában, mi a természetes, hiszen azt a lelkiismeretünk súgja. Nem az a normális, ha valaki azonnal enged a vágyainak - ám őszinteség kell ahhoz, hogy ezt belássuk." A világban sok minden elnyomja a lelkiismeret szavát, vagy azt próbálják természetellenesnek beállítani. Bíró László azonban bizakodó: "A hittanon nagy öröm számomra, hogy tényleg tisztán készülnek a fiatalok a házasságra. Nem fanyalogva, hanem meggyőződésből, örömmel élik meg tisztaságukat. Őszintén remélem: ha oda tudunk állni fiataljaink mellé, akkor sok egészséges házasságon alapuló család születik." Nehéz megtalálni igazi párunkat. Sokfélék vagyunk, sok sérüléssel. "Mintha két idegen világ ölelkezne össze egy-egy szerelemben - mondja a püspök. - Ezért még fontosabb, mint valaha, hogy az udvarlási időt beszélgetéssel, egymás megismerésével töltsék a párok. Különben nem biztos, hogy a pluralista értékrendű világ közös nevezőben tud találkozni a házasságban. Egy kapcsolat, ahogyan az ember önmagában is, három szinten épül fel: lelki, szellemi és testi síkon. Én arra biztatom a fiatalokat, hogy próbálják lelkileg és szellemileg megalapozni az egységüket. Ha így működik egy kapcsolat, a testi sík előbb-utóbb harmóniába fog összeállni. Fordítva ez nagyon ritka." Szeressem a másikat - őt magát és ne egy álomképet -; legyen közöttünk bizalom, illetve legyünk őszinték a másikhoz és magunkhoz; éljen az igény, hogy a másik a lelki társam legyen; tiszteljem a másikat, és tudjak megbocsátani - ezeket sorolták fel a fiatalok a jó házasság legfontosabb tényezőiként. Ezek csupán útjelzők, mert nincsenek szabályok, mikor mit kell tenni, hogyan kell rendezni az egyes problémákat. "A fiatalok meghallják a félelmeket magukban - mondja Szele Tamás -, de ha az embernek van reménye, akkor megoldhatók a problémák. A házasság örök érték, amiért érdemes küzdeni." Szalontai Anikó
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|