Mona Ilona:

"Jézus az ő neve"

Szín: A jeruzsálemi templomban a leányok szobái. Idő: Kr. u. 1.

Szereplők: Anna asszony, a templomi leányok felügyelője

Ráchel fiatalasszony

Lia, Sára, Miriam, Salome templomi leányok

(A szín üres, Lia bejön tekerccsel a kezében, és buzgón tanul.)

Lia: Ruben, Lévi, Simeon... Ruben, Lévi, Simeon...

Sára: (be, nevetve) Júda, Dán, Neftali.

Lia: Te tudod a tizenkét ősatyát? Jaj, én még a nevüket sem tudom.

Sára: De hiszen Anna asszony ma Jákob ősatya jövendöléseit fogja kérdezni. Mi lesz veled, ha még a tizenkét törzs nevét sem tudod?

Lia: Hogy is mondtad? (Magolva) Ruben, Lévi, Simeon, Júda... Júda...

Sára: Júda, Dán, Neftali.

Lia: (Töprengve) Júda, te, erről még van valami.

Sára: Júdáról? Hogyne, a jövendölés, amit Jákob patriaárcha mondott neki.

Lia: Jaj, mondd meg!

Sára: (Ünnepélyesen) "El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér az ő ágyékától, míg el nem jő az, akire a népek várakoznak".

Lia: (Gúnyosan) Aztán ezt ilyen ünnepélyesen kell mondani?

Sára: De Lia! Ez a legfontosabb jövendölések egyike! (Halkítva, fontoskodva) Hiszen elvétetett a fejedelmi pálca Júdától.

Lia: És nem jött el az, akire a népek várakoznak. (Vállat von) Csak legalább ne kéne megtanulni. (Tovább olvas) Ruben, Lévi, Simeon...

Sára: (Megdöbbenve) De Lia!

(Miriam és Salome bejönnek.)

Miriam: Te ugyan min vagy úgy felháborodva?

Sára: (Szörnyülködve) Miriam, Salome, képzeljétek, nem hittem volna, hogy Izrael leányai között ilyen akadjon, Lia nem hisz abba, hogy eljön a messiás.

Lia: (Belevág) Zebulon, Gád. Már csak három hiányzik. Nem hát! Hát eljött talán? Mióta ül nyakunkon az idumeai Heródes? Mióta nehezedik ránk a római sas? Jött talán valaki sereggel, fényesen megváltani minket, visszaadni Izrael országának régi fényét? Ugye senki? No, mit szóltok ehhez?

Sára: Az Örökkévaló nem hazudik. Ő sugallta a jós igéket Jákobnak.

Salome: Ugyan, emlékezzetek, a múltkor három keleti király jött Jeruzsálembe, és keresték a zsidók most született királyát...

Lia: (Belevág) És kit találtak? Senkit.

Miriam: A főpap és a vének Betlehembe küldték őket, mert...

Salome: (Belevág) A jövendölés úgy szól...

Sára: És te, Efrata Betlehemje, kicsi vagy ugyan Júda ezrei között...

Lia: Itt is Júda. Na jó.

Miriam: Mégis belőled származik a vezér, ki kormányozza népemet, Izraelt.

Lia: És elmentek a keleti királyok Betlehembe?

Sára: El.

Lia: Na, és visszatértek?

(Zavartan összenéznek.)

Lia: Na ugye, nem tértek vissza. Csak azt eredményezte az egész (halkítva), persze ide a templom falai közé nem jutnak be hírek, hogy Heródes vetélytárstól félve, katonákat küldött Betlehembe és környékére, és minden két éven aluli fiúgyermeket leöletett.

Mind: (Elszörnyedve) Adonáj!

Lia: Igen, ezt eredményezi a nagy messiásvárás. Minden két éven aluli gyermeket megöltek. Egyetlenegy sem tudott megmenekülni. Hát csak várjátok a messiástokat! Lesz még néhány ilyen vérengzés.

Sára: Seregek Ura, ez nem lehet igaz!

Lia: De igaz!

(Némán és megkövülten állnak) (Anna bejön.)

Sára: (Elődobban) Anna asszony! Igaz, igazán igaz?

Anna: Micsoda, báránykám?

Sára: Hogy Betlehemben minden gyereket... (elcsuklik a hangja, sírni kezd)

Anna: (Szánakozással) Igaz, báránykám.

Salome: De miért enged meg ilyet az Örökkévaló?

Anna: Mert az ő gondolatai nem a mi gondolataink és az ő útjai nem a mi útjaink.

Miriam: Anna asszony, a három napkeleti király Betlehemben kereste a messiást. Azt kérdezték: "Hol van a zsidók (kihangsúlyozva)most született királya?"

Anna: Az Úr elég hatalmas arra, hogy a kövekből is tudjon fiakat támasztani Ábrahámnak.

Miriam: Anna asszony, hát meddig kell még várnunk? Hiszen azt mondtad, a jövendölések igéi beteljesedtek napjainkban.

Anna: Nem mind, báránykám. Dániel próféta hetvenhét évhete csak harminchárom év múlva fog beteljesedni.

Lia: Az is egy lehetetlenség, amit ott jövendöl, hogy akkor megöletik a megváltó Krisztus. Ki ölné meg, vagy ki hagyná megölni a megváltót? Eh!

Anna: Te még elélhetsz addig, leányom. Én már nem, hisz napjaim meg vannak számlálva. Akkor majd meglátod.

Lia: Jó, majd számon tartom, Anna asszony, de a sírod fölött foglak kikacagni, ha nem úgy lesz.

Anna: (Csak magának mondva) A sírja fölött fogsz zokogni.

Ráchel: (hangja kívülről) Anna asszony, Anna asszonnyal akarok beszélni.

Anna: (Sárának) Menj, báránykám, hívd be!

(Sára kimegy, majd visszatér Ráchellel)

Ráchel: Anna asszony, Anna asszony! (Zokogva ráborul)

Anna: (Átöleli) Ráchel, gyermekem! (A leányok felé) Báránykáim, ez itt Ráchel. Évekkel ezelőtt ő is itt nevelkedett a templomban. Azután férjhez ment a Benjámin törzsbéli Simonhoz. Betlehemben laknak.

Mind: (Megrendülten) Betlehemben.

Ráchel: Ruben, édes kicsi Ruben! Megölték a fiamat. (Zokog)

Anna: (Int, lányok elmennek) Beszélj, leányom. (Leülteti Ráchelt)

Ráchel: Jöttek... katonák... Tudtuk, nem lesz jó vége. Ünnepélyt hirdettek. A legszebb gyermeket megjutalmazza a király. Elvették... Megölték... Enyémet is és mindenkiét... Nem, egyé megmaradt... (Őrjöngve) Egy megmaradt, de azt én ölöm meg. Sírjon annak is az anyja, mint én sírok. (ősszeroskad) Ruben, Ruben, édes kis virágom.

Anna: Nyugodj meg, leányom, azt mondod, egy megmaradt?

Ráchel: Meg. Egy jöttmenté. A népszámlálásra jöttek. Valahol istállóban szült az az asszony. Fiút. És nem tudom, hogy, de elmenekültek a vérengzés előtt. Pedig már hetekkel előbb lezárták az utakat. - Heródes katonái elől elmenekülhetett, de előlem nem fog! Anna asszony, tudom, te a jövőbe látsz, látsz rejtett titkokat. Azért jöttem hozzád, mondd meg, hol van az a gyermek, merre induljak utána?

Anna: Meg akarod ölni?

Ráchel: Meg. Miért örülhessen annak az anyja, mikor mi mind temetünk? - Anna asszony, te mindig tanítottad nekünk a jövendöléseket, te tudod, hogy férjem is, én is, anyai ágról Dávid házabeliek vagyunk. A kicsi Ruben most született, mikor beteltek az idők. Férjem és én tudtuk, hogy ő a megígért. Nem csak az én reménységem, Izrael reménysége szállt sírba. És akkor egy jöttment, egy koldus gyermeke megmenekül! Meg kell halnia!

Anna: Ki mondta neked, hogy fiad a megígért?

Ráchel: (Zavartan) Mondani nem mondta senki, de hiszen Dávid házabeliek vagyunk...

Anna: Anyai ágról sokan vannak Dávid házabéliek. De én ismerek olyat, aki egyenes ágon Dávid házabeli. Nem lakott Betlehemben, de a népszámlálás miatt oda kellett mennie, és ott szülte meg fiát. Születésekor ragyogó csillag gyúlt az égen. Mikor negyvennapos korában a törvény szerint bemutatták a templomban, az öreg Simeon... Ismered az öreg Simeont?

Ráchel: Igen. Próféta volt, telve az Úr lelkével.

Anna: Az öreg Simeon karjaiba vette, és azt mondta: "Most bocsásd el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemein az üdvösséget, melyet készítettél minden népeknek színe előtt, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek". Engem is a templomba indított a lélek, én is láttam Izrael megváltását saját szememmel...

Ráchel: A megváltót? Hát eljött? Ki az? Hadd megyek hozzá!

Anna: Az a Gyermek az, akit meg akarsz ölni.

Ráchel: (Megrendülten) Az a gyermek, akit... nem! Ő az egyetlen, aki megmenekült a vérengzésből?

Anna: Az ő drága életét angyalok védik.

Ráchel: (Felsír) De ha itt van már köztünk a megígért, akkor miért kellett az én kisfiamnak, meg a többinek meghalni, ahelyett, hogy a messiás díszkísérete lehetett volna?

Anna: (Ráchel szemét eltakarja a kezével) Láss!

Ráchel: (Mintegy álomban) A praetorium... Mennyi nép... Kiabálnak... Mit kiabálnak? (Figyelve, erőlködve) Feszítsd meg őt... Kit?... Ott áll egy ember... gúnyruhában... töviskoronával... Ki az?

Anna: A fájdalmak embere, akiről Izajás próféta jövendölt.

Ráchel: (Recitálva) Aki a mi fájdalmainkat hordozta, és akinek a sebei által gyógyultunk meg és mi őt szinte poklosnak tartottuk. - (Sikoltva) Ruben, Ruben, ne bántsd!

(Anna leveszi a kezét Ráchel szeméről.)

Ráchel: Mit láttam? Anna asszony, mit láttam?

Anna: Harminchárom év múlva betelnek Dániel próféta jövendölésének igéi: Megöletik a megváltó Krisztus, és nem lesz az ő népe, amely őt megtagadja.

Ráchel: (Ujjongva) És a fiam, az én fiam nem lesz közöttük!

Anna: Nem. Ő előrement, és mindörökre a nagy király díszkíséretében lesz. Késő századok múltán a vértanúk zsengéinek fogják őket hívni. Ünnepet ülnek tiszteletükre, mert először tettek bizonyságot a megváltó mellett.

Ráchel: Áldott az Úr, Izrael Istene. Anna aszszony, akkor szívesen adom a fiamat. - És most hol van ő?

Anna: Egyiptomban.

Ráchel: (Eszmélve) Ez is egy jövendölés: "Egyiptomból hívtam a fiamat".

Anna: Rajta teljesednek be mind a jövendölések.

Ráchel: Áldott az ő neve! Anna asszony, mondd meg a nevét, hogy áldhassam!

Anna: Az ő nevére minden térd meghajol, az égieké, a földieké és az alvilágiaké...

(Ráchel letérdel.)

Anna: (Fönséggel) Jézus az ő neve!

(Függöny)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu