ÁLMODIK A MÚLT

Szóval, hittel, idővel

A Somogy megyei Karád régi iskolájának falán nem egy, hanem két emléktáblát láthat az arra járó. Az egyik Kodály Zoltánra emlékezik, aki 1933 és 1938 között több alkalommal is ebben az iskolában gyűjtött népdalokat. A másik sem érdektelen, ugyanis az a község hajdani tanítójának, Gárdonyi Gézának nevét és emlékét élteti.

Gárdonyi alig tizennyolc éves, amikor befejezi az egri tanítóképzőt. A fennálló rendelkezések szerint egyévi gyakorlatra a Somogy megyei Karádra kerül, ahol mint segédtanító tölti az 1881-82-es tanévet. Fizetését havi tíz forintban állapították meg, kézhez azonban - egész évre - csak öt forintot kap, s a természetbeni járandóságból sem sokat lát. Huber főtanító asztalánál és a jobb módú házaknál étkezik. Élete olyan, mint a többi kezdő segédtanítóé: gyakran éhezik, szalmazsákon hál a tanteremben, köpenyével takarózik, kút mellett mosakszik, mécsessel világít.

Néha előveszi a hegedűjét, mert szépen hegedül, de meglepően jól orgonál, aminek hamarosan nagy hasznát is látja. S ekkor már verset is ír, sőt beküldi a Pesti Hírlapnak, de nem kap választ. Karádon többek közt azzal szórakoztatja magát, hogy szerelmes leveleket írogat ahhoz, akibe - állítólag - csak egy tréfának szánt bolondság után szeretett bele. A karádi év után a jelesen letett végső vizsga következett, majd ismét csak segédtanítónak megy Devecserbe 1882 szeptemberében. Itt már háromszáz forint évi bért, külön szobát biztosítanak számára.

"Kik áldozunk itt szóval, hittel, kővel, elmúlunk a forgó, szálló idővel" - olvashatjuk Móra István alkalmi ódájának márványba vésett sorait a karádi iskola falán elhelyezett emléktáblán. Ahogy eltűnt a somogyi ősrengeteg, és vele eltűntek azok a betyárok is, s a kanászokkal együtt mintha azok a régi táncok és dalok is tünedezni akarnának. És ahogy a régi házak, falvak pusztulnak, mi is úgy tűnünk a "forgó, szálló időkkel".

Közben én a megállított időre is gondolok, s ezért megjelenik előttem az Egri csillagok írójának, eredeti nevén Ziegler Gézának képe, s hallom azt a karácsonyi éneket, amelyről kevesen tudják, hogy szövegírója és zeneszerzője is Gárdonyi volt 1881-82-ben: "Fel nagy örömre, ma született,/ Aki után a föld epedett..." Aki ismeri ezt az éneket - alighanem majd mindenki -, s aki karácsonykor ezt énekli, gondoljon arra a szegény segédtanítóra, akinek sem alakját, sem műveit az Idő nem ítélte mulandónak.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu