Hamis csillogások

Ahogy nő a fény, egyre nagyobb a sötétség.

Ahogy közeleg a szabadulás, egyre nagyobb a rabság.

Ádám és Éva bűnét elkövetjük újra és újra, pedig ismerhetnénk a helyes utat. Ők megszédültek a lehetőségtől: olyanok lehetnek, mint az istenek (vö. Ter 3,5). Mi nem ismerjük fel a lehetőséget: akár olyanok is lehetnénk, mint az Isten. Ők is, mi is: csak emberfeletti emberek akarunk lenni; tornyokat építünk, hogy az égbe jussunk; eldöntői akarunk lenni jónak és rossznak; csodavárás helyett varázsolni akarunk, és nem látjuk, hogy mennyivel nagyobb dolog történik velünk: Isten emberré lett, hogy az ember istenivé válhasson.

Mert nem kegyes óhaj, ájtatos túlzás a jézusi szó: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5,48)

Felfoghatatlan? Igen. Teljesíthetetlen? Csupán emberi erővel, kizárólag toronyépítő lelkesedéssel igen. Legalább annyira felfoghatatlan, mint Isten tette: Ő, a végtelen "megalázza önmagát", "szolgai alakot ölt", olyan lesz, mint egy ember. Felfoghatatlan - és mégis lehetséges.

Az ember tökéletessé válásának parancsa is az: felfoghatatlan - és mégis érvényes. Ezt az ígéretet kaptuk, ezt a feladatot kell teljesítenünk, és ezt fogják rajtunk számon kérni. Akartunk-e tökéletesedni, istenivé válni, hasonulni mennyei Atyánkhoz - akartuk-e követni a Megváltó hívását?

A karácsonyi fényesség növekedésével vajon a világosság nő, vagy a sötétség terebélyesedik bennünk? Felismerjük-e a szabadság elhozóját, vagy rabságba verjük magunkat? Összetévesztjük-e a fényt a talmi csillogással?

Mert talmi csillogásból bőven jut nekünk is.

Látom a mozgólépcsők mellett a legújabb sikerkönyv plakátját: Az elveszett evangélium. A kötet - sok társához hasonlóan - soha nem hallott szenzációkkal hiteget, állítólag leleplezi az évszázados hazugságokat, lerántja a leplet a megtévesztésekről, és "végre" megmutatja az egyház "igazi" arcát.

A másik hirdetés egy banké, a plakáton találós kérdés: Mi az év legjobban kamatozó befektetése? S a hirdetés alján a válasz is olvasható, igaz, mint afféle rejtvénykönyvben, fejjel lefelé szedve: a szeretet.

A hirdetők talán nem is tudják, mennyire sikerült megérinteniük a lényeget.

Mert korunk egyik legnagyobb rákfenéje valóban az, hogy elveszítettük az evangéliumot. Már fogalmunk sincs az örömhírről, az isteni gyermek emberré válásának legfőbb üzenetéről: az ember - általa - hasonlóvá válhat az Istenhez.

S karácsony-ünnepeink egyik legrettenetesebb valósága, hogy a feje tetejére állítottuk a szeretetet. Már fogalmunk sincs, mit is jelent valójában, mit kaptunk legfőbb forrásától, s hogyan kellene nekünk megközelítenünk az isteni szeretetet.

Mert ahogy nő a fény, egyre nagyobb a sötétség.

Ahogy árad felénk a Szeretet, egyre nagyobb a bezárkózás.

Ebben a feje tetejére állított világban egyetlen dolgunk lenne: megtalálni az elvesztett örömhírt. Az igazit.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu