|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
0,3 százalék Katolikusok Oroszországban Oroszország 145 millió lakosából Kondrusiewicz moszkvai katolikus érsek októberi becslése szerint mintegy 600 ezer a katolikusok száma. Ez a lakosság 0,3 százalékát jelenti, de más becslések szerint még kevesebben vannak a katolikusok, már csak azért is, mert igen sok német nemzetiségű települt át Németországba. Ráadásul e katolikus "minikisebbség" rendkívül színes, hiszen vannak műveltebb városi, és alig iskolázott falusi emberek köztük, nemzetiségük szerint pedig lengyelek, németek, baltiak, és talán legkevesebben oroszok. Püspökeik, papjaik többsége is lengyel és német. Mint szomszédok között gyakran, az ortodox orosz és a katolikus lengyel hatalom között ősi ellentétek feszülnek. Amióta a lengyel II. János Pál pápa 2002. február 11-én felállította (vagy mint mondták) helyreállította az oroszországi katolikus hierarchiát Moszkva, Szaratov, Novoszibirszk, Irkutszk székhelyekkel, évszázados előítéletek mellett a szovjet időkből származó ellentétek is felerősödtek. Az ősi ellentét egyik fontos tényezője az ortodox területi egyházfelfogás, mely szerint Oroszország az orosz ortodox egyház "kánoni területéhez" tartozik. Pszkov ortodox érseke 2002 márciusában ezt írta Vladimir Putyin orosz elnöknek: "Ez agresszió, kihívás az orosz nép ellen. Könnyeinkkel és vérünkkel védtük meg hazánkat és őseink hitét. Az orosz haza meghódítására irányuló minden idegen kísérletet népünk mindig hitünk megsemmisítésére irányuló kísérletnek tekintette, és sem erejét, sem életét nem kímélte megvédésére. (...) Most országunkban a katolikusok, akik ellen őseink harcoltak, akadálytalanul bontakozhatnak. (...) Oroszországnak nincs szüksége katolikus misszióra! Elnök úr! Ne engedje a római katolikus egyház működését Oroszországban! Kérjük Önt: akadályozza meg minden eszközzel, hogy megvalósuljanak hódító szándékaik!" Ugyanakkor a "kisemberek" szintjén nem tapasztalhatók ilyen ellenséges hangok. A deportált katolikusok nem az oroszoktól szenvedtek Szibériában, Kazahsztánban és Közép-Ázsiában, hanem attól a szovjet hatalomtól, amelynek áldozata volt a hívő ortodoxia is. Az egyházi felelősök közötti párbeszéd mégis elengedhetetlen. Walter Kasper bíboros fáradhatatlanul dolgozik rajta. Van az ortodox egyházban bizonyos kisebbség - például a moszkvai Kozma és Damján-templom és papjai, Georgij Csisztjakov és Alexander Boriszov, a maguk ökumenikus könyvkereskedésével -, amely nyitott az ökumenizmusra. Az ortodox püspökök között is van egy kisebb kör, amely nem ellenséges a katolikus egyházzal szemben. Sokat mondhat egy ortodox pap levele, melyben ez áll: "A pápa oroszországi látogatása egészen biztosan csökkentené a katolikusellenes hangulatokat, hiteles képet adhatna a katolikus keresztény tanításról, közös kereszténységünkről." Az ortodox kereszténység nagy ellenfele nem a katolikus kereszténység, hanem nyolcvan év hordaléka: a hitetlenség, istentelenség. Olvasom Gerd Stricker professzor helyzetelemzését, és arra kérem az olvasót, fontolja meg: mindez nemcsak a vallásszabadság demokratikus jogát érinti-e, hanem a hitterjesztés nagy közös miszszióját is? És lehet-e egy 0,3 százalékos kisebbségtől félteni akár a "kánoni territoriumot" is? Lehet-e prozelitizmusról beszélni, amikor a nyolcvanesztendős hivatalos ateizmus következtében a hittől elidegenített tömegek élnek társadalmainkban? Van bőven megbeszélni és meggondolni való az egyházaink közötti párbeszédben. (rosdy)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|