LITURGIA

Holnap meglátjátok dicsőségét

Ebben az évben nagyon érdekesen esnek egybe az ünnepek, ami nagyon ritka. Vasárnap, advent negyedik vasárnapján a várakozás utolsó eseményeiről hallunk, éjszaka már Krisztus születésének örömünnepén veszünk részt templomainkban. Járjuk hát végig adventi utunk befejező szakaszát!

Advent utolsó vasárnapjának középpontjában az a Boldogságos Szűz áll, aki szíve alatt hordozza az Üdvözítőt. Túl az angyali köszöntésen, mélyen megélte az "igent", amit az üzenetre válaszolt. II. János Pál pápa Az Egyház az Eucharisztiából él kezdetű enciklikájában egy csodálatos analógiát fogalmaz meg. Máriáról mondja, hogy már az Eucharisztia alapítása előtt gyakorolta eucharisztikus hitét, hiszen felajánlotta szűzi méhét Isten Igéje megtestesüléséhez. Az angyali üdvözletkor a test és a vér fizikai valóságában is magába fogadta Isten Fiát. Ezzel elővételezte azt, ami minden hívőben megtörténik a szentáldozás által. Mária "igen" szavával azt fogadta el, hogy a szíve alatt hordozza az isteni Gyermeket, a hívő ember pedig "ámen" szavával azt vallja meg, hogy a kenyér és bor színe alatt a teljes Isten-ember van jelen, akit ő szívében hordoz.

Ebben a lelkiállapotban nagyon is érthető egy VI. századi ismeretlen szerző felkiáltása: "Mária, hogy nevezzelek téged, ó kegyelemmel teljes? Ragyogó Mennynek nevezlek, mert belőled kelt fel az igazság Napja. Édenkertnek, mert belőled nyílt ki a halhatatlanság Virága. Szűznek, mert sértetlen maradtál. A legtisztább Anyának, mert karjaidban hordoztad az Isten Fiát. Kérd őt, és könyörögj értünk."

Ebben a várakozó, felfokozott hangulatban lépünk be a templomba. Már mindenütt ott áll a betlehem teljes sötétségben. A fenyőfák is még világítás nélkül. De már lelkünkben halljuk a karácsonyi vigília miséjének kezdőénekét: Ma megtudjátok, hogy eljön az Úr, és üdvözít minket, holnap pedig meglátjátok dicsőségét.

Ezen az estén, éjszakán fények gyúlnak a családi otthonokban. De vajon azok, akiket nem vesz körül egy családi közösség, hogy ünnepelnek? Mert karácsony a családról, a szeretetnek e legkisebb közösségéről szól. Van egy meghívásunk mennyei édesanyánktól, a Boldogságos Szűztől, aki meghív minket az egyház által. Sok helyen felolvassák vagy eléneklik a karácsony ünnepének meghirdetését, elvégzik az éjszakai imaórát, vagy egy betlehemes játékkal megjelenítik ennek az éjszakának az eseményeit.

De hány templom van ma hazánkban, ahol lelkipásztor hiányában éjfélkor nem kondulnak a misére hívó harangok. De az is ünnep számukra, ha a nap folyamán valamikor összegyűlhetnek, kifejezhetik örömüket, és hittel fogadhatják az Eucharisztiában lakozó Istengyermeket.

A modern kor vívmányai, a tévé és rádió jóvoltából bekapcsolódhatunk valamelyik közvetítés ünneplésébe. Biztos, hogy más jelen lenni a szentmisén. De aki nem tehet mást, készüljön csendes imádsággal, vegye elő az énekeskönyvét, és ezen az éjszakán ne röstellje, hogy - más lehetősége nem lévén - énekével, imájával legyen részese az egyház ünneplésének.

Ma különösen gondoljunk betegeinkre, a sok elfelejtett, egyedül maradt emberre, fiatalra és idősebbre, kitaszítottra és elvetettre. Hozzájuk, értük is jött az Úr, ragyogjon rájuk is az örömünnep fényéből, ragyogásából. Csendüljön fel minél több ember lelkében: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. Ma valóban úgy lássuk meg az Úr dicsőségét, hogy segítségünkkel ebben minél többen részesülhessenek.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu