Homíliavázlat

A fogyasztói társadalom második főellensége

A fogyasztói társdalomnak öt ellenséget kell legyűrnie, amelyek fékezik a multinacionális cégek és a pénz uralmának teljessé válását. John F. Kavanaugh szerint ez az öt ellenség: a vallás, a család, a természet, a közösség és a kultúra. A fogyasztói társadalom igen jó haladást tett ezek gyengítésében, pusztításában.

Miért főellenség a család? Mert az ideális fogyasztó belül üres. Olyan ember, akit megpróbálnak teljesen kiüríteni. Így lesz szüksége állandó "töltésre": vásárlásra, megvehető élvezetre, az "anyagra". A család viszont pontosan megtölti az életünket, minden napunkat értelemmel, szépséggel, kapcsolatokkal, mélységgel. A család valóságos életet ad, amihez képest a virtuális világ káprázata szertefoszlik.

A datolyák című gyönyörű novellájában a szlovén író, Ivan Cankar néhány rövid oldalon megkapó erővel állítja elénk azt az óriási gazdagságot, amelyet egy család hordoz. Egy koldusszegény családból való kisfiú ezüsthatost kap egy ministrálásért. Ám képtelen arra - amint ezt első örömében elhatározza -, hogy hazavigye az édesanyjának. A búcsús árusok bódéi közt kóvályogva végül datolyát vesz rajta. A ragacsos datolya a kisgyerek kezéhez tapad. Rohan lemosni a patakban. Aztán hatalmas belső fájdalommal megy haza. Az édesanya meglátja a belső gyötrődését, "meggyóntatja", majd az otthoni szentkép előtt sírva megöleli a kisgyereket.

Egy kisgyerek, aki keservesen sír, mert nem volt képes élete első kis keresményét hazavinni. Egy édesanya, aki a szegénysége fájdalmát is belesírja a megbocsátás könnyeibe. Milyen óriási gazdagság van ebben a családban! Milyen valóságos élet!

Isten az embert szeretetre teremtette, férfinak és nőnek alkotta. Azt akarta, hogy az életük egymás által teljesedjék ki. Azt akarta, hogy minden új emberi élet szeretetből foganjon, és a szülők szerelmének fészkében növekedhessék. A család az élet és a szeretet bölcsője, szentélye.

Manapság igen sokat beszélünk a nő fontosságáról a családban és a gyermek életében, de talán kevesebb szó esik a férfi sajátos küldetéséről. Ezért befejezésül erről szóljunk néhány szót. Rengeteg ősi szokásunk őrzi annak a tudását, hogy bizonyos első lépéseket a férfinak kell megtennie a szerelemben és a házasságban. A férfi az, aki udvarol, meghódít, aki megkéri a lány kezét. Sok vidéki családban él még az a szép hagyomány, hogy ha öszszeszólalkozik a férj és a feleség, mindig a férfi kér először bocsánatot, lovagiasságból. Ez, persze, csak akkor működik, ha utána mindig az asszony is bocsánatot kér. Vannak bizonyos "első lépések", amelyeket mindig a férfinak kell megtennie. Ha egy férfi erre képes, ha nem felejt el udvarolni, ha tud hangulatot vinni a családjába, ha vannak ötletei, ha állandóan tudja sugározni a felesége felé, hogy boldog, amiért ő a felesége - akkor a nő ettől szárnyakat kap. A felé sugárzó szeretetet százszorosan visszaadja. Ha a férfi erre képtelen, és amikor hazajön, lustán besüpped a foteljébe, és semmi pozitív nem jön elő belőle, akkor a nő erről a nullpontról csak nehezen tudja a házasságot kibillenteni. Az nem természetes, hogy a nő kezdjen el udvarolni. A szekér egy ideig recsegve-ropogva menni fog még, aztán megáll.

A szerelem körforgásának motorja, kezdeményezője a férfi. És ezen a ponton a házasság boldogságának a kulcsa az ő kezében van. Azok a boldog házasságok, amelyeket ismerek, többek között arról híresek, hogy van bennük egy bohókás férfi, aki nem felejtett el udvarolni.

Székely János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu