A mennyország előszobájában

Látogatóban Cziffra János professzornál a salzburgi székesegyház orgonakarzatán

Térérzetünk különös játéka: a salzburgi Dóm tér szűknek tetszik, ha a Franciskánus-köz felől lépünk át a boltíves kapuzaton. A terek monumentalitása itt az épületbelsőkbe vonult. A Rezidencia csarnoknyi fogadótermébe játékos díszletként tekint a székesegyház és a belvárosra meredeken toluló várhegy. A dóm lenyűgöző ívei elérhetetlennek tetsző messzeségben úsznak a fejünk fölött. Hívatlan látogatóként kukkant be a méltóságteljes érseki térre a Péter-apátság román kori tornya, és huncut harangszót ejt a kövezetre, ahogy lépdelünk keresztül a téren. Georg Muffat, a francia földről elindult zenemester is itt lépdelt egykor, fejében nyolcszólamú fúvósmuzsikával; az érseki magánkápolnában itt iramlottak föl Heinrich Ignaz Franz von Biber Rózsafüzér-szonátái - és a Mozartok léptei is itt kísértenek a fiákerkocogás közt: Wolfgang büszke, sietős cipőkopogása és megfontoltabb, kopottasabb hangon az agg Leopoldé, aki - bármint szerette volna - sohasem lett Hofkapellmeister. Érseki udvar többé nem lévén, Leopold vágyott hivatalát domkapellmeisteri stallumban tölti be a magyar Cziffra János professzor.

- Szerénytelenség volna a nagy elődökhöz viszonyítani magunkat. A Dommusik zenei küldetése ma az, hogy az amatőr kórusmozgalmon és a hivatásos előadóművészeten át pasztorális feladatot vállaljon a társadalomban. Erre a Mozartok korában nem volt szükség. A művészeti mecenatúra hanyatlását követő, súlyos zenei válságnak vetett véget Schwarzenberg érsek, aki fölállíttatta a Mozart-szobrot: így lett Salzburg a Mozart-kultusz első számú központja, megelőzve Bécset. Ám míg Mozart korában az volt a zenész föladata, hogy komponáljon és bemutassa szerzeményeit, nekünk meg kell próbálnunk több évszázadot áttekinteni és életre kelteni. Sok-sok évszázad zenei termésével kell hirdetnünk Isten igéjét! Ha nem arra vállalkoznánk, hogy az evangéliumot hirdessük a zenén keresztül, bárhol másutt is szolgálhatnánk.

A Hofkapellmeister az egész város zenei életét irányította egykor. A Domkapellmeister tevékenysége mennyire hatja át Salzburg kulturális életét? Hamarosan a Requiemet vezényli a Camerata Salzburg élén, Rómában. Mozart öröksége nyomasztó, vagy segíti munkáját a nemzetközi pódiumon?

- Sokrétű zenei térré vált a város, csúcsán az ünnepi játékokkal, a Mozarteummal, zeneiskolákkal, egyetemi kórusokkal. Ebben a százötvenezres, kis városban persze megesik, hogy ugyanazok énekelnek egyik este a színházban, másnap a székesegyházi kórusban. Ide azonban mégiscsak az jön muzsikálni, aki lelki közösséget vállal velünk, és ez megkönnyíti a munkát. A nemzetközi elvárás igen nagy. Ha nyitott lelkű embereknek muzsikálunk, olyankor jól sikerülnek a koncertjeink. Ám a legfontosabb eredmény nem ez, inkább az: milyen emberi köröket mozgat meg a zene szava. Stockholmban tapasztaltuk legutóbb, a Koronázási misével: mennyire igénylik az emberek ezt az évszázadokkal ezelőtti pompát - míg mi sokat tanultunk az ő ige iránti tiszteletükből.

Élő cáfolata ez annak az elfogult tévhitnek, miszerint Mozart muzsikájának nincs keresnivalója istentiszteleteinken. Aki körülnéz a salzburgi székesegyházban, megérti, miért érezzük úgy, mintha Mozart a Jóisten fogadószalonjában muzsikált volna - a menny az ő természetes közege. A legilletékesebbtől kérdezem: mit mond nekünk Mozart egyházzenéje az Istenről?

- Hadd kapaszkodjam abba, amit mondott. Ez egy hatalmas, kora barokk gyülekezési tér, amely ünnepek céljára épült. Első nagy zenei periódusát Mozart előtt jó nyolc évtizeddel, Biber és Muffat idejében élte. Az ő zenéjük áttetszőbb, könnyebb annál, mint amit Bach strukturált egyházzenéjéből ismerünk. Ők pontosan tudták, hogy ebben a térben csak ez a világos szövésmód érvényesülhet. Itt a többkórusosság volt jellemző - szemben a bachi kórus áttételes polifóniájával. A kórusok emelvényeken foglaltak helyet, és a térben való áthangzás okozott különleges effektusokat. Az előadók soha nem frontálisan helyezkedtek el: a felső szólamok - hegedűk, oboa - balra a főoltár mellett, a másik oldalon a basszuscontinuo, a fagottok, a négy szólista és a három barokk harsona. Ők végigjátszották a kórusszólamokat a tuttikban, a szólisták pedig az egész misét áténekelték, nem csak a szólórészeket. A trombiták, üstdobok, olykor kürtök egy bal hátsó emelvényen szólaltak meg - nos, aki ebbe a minden irányból hangzó sztereó hatásba belecsöppent, az csakugyan úgy érezte: a szent színházba, a Theatrum Sacrumba lépett, amit csak az angyalok muzsikájához lehet hasonlítani. Mozart - Eberlin, Aldgasser, Michael Haydn és Leopold közvetítésével - tisztában volt a hangszerelési és harmóniai lehetőségekkel és korlátokkal. Tizenhét miséjéből tizenötöt itt mutatott be - nem lehetett ez a tér annyira ízlése ellen való! Mozart "világiassága" ellen érvek sokaságát lehetne fölhozni. Ám ha valaki nem akarja meghallgatni az érveket, azzal nemigen van mit kezdenünk. Úgy van éppen, mint a hit dolgában. Rá kell érezni, hogy Mozartnak egészen különleges beállítottsága volt Isten felé és a vallásos zene felé. A táncos könnyedség zavar valakit? Hát nem önellentmondás szomorú kereszténységről beszélni? Ráadásul Mozart egyáltalán nem problémamentesen látta az életet - éppen a küzdelmek keltettek föl benne olyan mondandót, aminek ma is súlya van.

Felújítható ez a korabeli előadásmód? Ha Mozart-misét, netán Biber Salzburgi miséjét játsszák...

- Igen. Ritkán ugyan, mivel hihetetlen próbaigényű ez a forma. 1995-ben sikerült helyreállítani a négy emelvényt, 1991-ben pedig a két első orgonát a nagyorgonáéhoz hasonló, délnémet barokk stílusban, míg a hátsó orgonák olasz reneszánsz és velencei műhelyekből valók. A dómban orgonakirándulást tehetünk évszázadokon át - megesik, hogy öt orgonista játszik az öt hangszeren.

A Mozart-év valamennyi vasárnapján fölcsendült egy-egy Mozart-mise a salzburgi templomok valamelyikében. Tekinthetjük ezt úgy, mint a város imádságát 250 éve született Wolfgang testvérünkért?

- Nem láthatunk bele az emberek lelkébe. Elvesztettük azt a képességünket, hogy az első gondolatunk az égiekhez vezessen. Önmagunk lelkén, a köröttünk élők lelkén dolgozva kell rátalálnunk az igazán fontos dolgokra, az igazsághoz vezető útra. Ebben pedig éppen a zene lehet felbecsülhetetlen segítségünkre! Zenéről mindig nehéz beszélni, de a lényeget meg lehet sejtetni a kórustagokkal, és a kórus megsejtetheti a hallgatósággal, miről beszél a muzsika. Húsz salzburgi év után is hiszem: csak akkor nem fölösleges a ténykedésünk, ha az Isten felé tartó őszinte útkeresés kihangzik a muzsikánkból.

Marton Árpád

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu