LITURGIA

Keserédes

Sokan évről évre kísérletet tesznek arra, hogy a karácsonyi dalocskák, műsorok és díszítések tengerével, s a költekezés-fogyasztás kísértésével dacolva bensőséges hitben ünnepeljék meg Urunk születésének ünnepét. Érdekes kérdés, hogy vajon mi az oka ennek az elemi erejű érzelmi és materiális édességigénynek, így, karácsony napjaiban? Ugyanakkor mitől van az, hogy ez az ünnepünk jelenti a legnagyobb fenyegetést mindazok számára, akik emberi kapcsolataikban kudarcot vallottak vagy magányosan kénytelenek megülni e napot?

A liturgia sohasem érzelgősködik, nem gügyög, hanem ékesszólóan, bibliai tisztasággal, nemesen visszafogott művészi erővel segít bennünket a történések megjelenítő felidézésében. Karácsony ünnepe azt hirdeti, hogy e világ sötétsége kezdettől fogva ellenállt Isten világosságának. Önnön kényelmét és luxusát magának tartogatja, nyomorba utasítja és elpusztítással fenyegeti az öröktől fogva született és most értünk emberré levő Istenfiút.

A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be (Jn 1,5).

Az ünnepi mise János szavaival megálljt kiált minden butuska érzelgősségnek. Erős, megrázó szavak ezek, egy közelgő dráma baljós előjelei. Egy kozmikus méretű küzdelem földi kezdete, amely semmi jót nem tartogat azoknak, akik a világba érkező Fiú oldalán akarnak állni.

Ünneplésünk ennek ellenére mégsem marad szigorú vagy harcias, éppen ellenkezőleg: határozottan igényeljük mindazt, amit a népénekek, a betlehemek és egyéb ábrázolások szívhez szóló és akár nem is mindig művészi igényű jelenléte hozzáad az ünnephez. A liturgia, de még inkább a hívő családi ünneplés mintha aranyos csillogással és édességgel vonná be ezeket a napokat, talán azért, mert a maga rideg teljességében még mindig nem volnánk elég erősek arra, hogy felfogjuk a megtestesülés valódi mélységeit. Mert megijednénk tőle, mert összeroskadnánk mondanivalójának súlya alatt. Erőt kell még gyűjtenünk mindarra, mit a Lélek ki akar nyilatkoztatni bennünk, hogy fokozatosan egyre inkább részesévé váljunk e misztérium isteni mélységeinek és magasságainak.

Ezért van, hogy karácsony keserédes örömhírét e világ elmúlásra ítélt csillogásával, melegségével és édességeivel szelídítjük, és akik erre valamiért nem képesek, azokat lelkük mélyéig megrendíti a szeretet végső kudarcának félelmetes lehetősége. A mítosz, a játék és a családi együttlétek mellett nyugodtan megengedhetjük, hogy eltaláljon bennünket a születés keserédes örömhíre. Mert a baljós előjelek mellett, valójában mégiscsak örömöt hirdet az egyház:

Azoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vér vagy a test vágyából, nem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu