A bölcső

Édesanyám egyik karácsonykor azzal fogadott odahaza, hogy nem éppen közeli, de jól ismert szomszédunk kibékült a családjával. Hagyományos harag volt, az akaratos öreg paraszt és fia meg menye között, akik szintén nem szívesen hagyták másnál az utolsó szót. Egy udvaron laktak, de már nem ugyanabban a házban: az öreg a szín végében viskót ácsolt magának, ott húzódott meg. Télen didergett a deszkaalkotmányban, de nem kérezkedett volna be fiához a házba. Két bundát vett magára, mégis náthás volt mindig.

A fiatalasszony, az öreg menye mesélte el édesanyámnak a történetet. Hosszú idő múltán, mikor már le is mondtak róla, a fiataloknak gyermekük született. December elején jött meg a kisfiú. Az apja emlékezetessé akarta tenni a karácsonyt, saját kezűleg faragott bölcsőt - értett hozzá -, és a csecsemőt odahelyezte a feldíszített fenyőfa alá.

Karácsony estéjén kopogtak az ablakon. Az öreg volt. Ünneplő ruhájában, frissen borotválkozva. Hangja egészen fiatalos:

- Megjött az angyal, beengeditek-e?

- Jöjjön csak, fáradt angyal, régóta várjuk.

Az öreg kezébe vette az unokáját, megsimogatta, nézte, nézte, és azt motyogta:

- Szakasztott olyan, mint ő volt...

- Kicsoda, tata?

- Még kérditek? Karácsony estéjén?

Azon az estén, esztendők óta először, megint együtt vacsoráztak. A fiatalasszony megvetette apósának egykori ágyát, az első szobában. Az öreg másnap lebontotta a viskót a szín mellől. Úgy békültek ki, hogy nem is emlegették a haragjukat.

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu