Ideje lenne a történelmi kiengesztelődésnek...

Kolozsvári beszélgetés Czirják Árpád érseki helynökkel

Január elsejével Románia az Európai Unió tagja. Magyar és katolikus szempontból mennyiben járulhat ez hozzá a jelenlegi viszonyok megváltozásához? - kérdeztük Kolozsvárott a Szent Mihály-templom esperes-plébánosát.

- A globalizálódó világnak természetes folyamata az Európai Unió létrejötte. Ezzel számolnia kell a katolikus egyháznak is, amely egyetemesnek vallja magát. Az EU megálmodói elfogadták Istent és a keresztény értékeket, ám azóta az unió politikusai réges-régen lemondtak erről. Teljesen evilági, teljesen gazdasági vállalkozásról van szó.

A zsoltáros azt mondja: ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, aki építi azt. Hogy Isten nélkül sikerül-e ezt az új Európát felépíteni - ebben mi, hívő emberek kételkedünk. Mindazonáltal tudomásul vesszük az unió létét, s csatlakozunk hozzá. Ez azonban újabb kihívást is jelent a keresztény ember számára.

Erdélyben még él a hagyományos hit, s a román ortodox egyház is híres a hagyományairól: a román nép ragaszkodik a hitéhez, keleti kereszténységéhez.

Az itteni katolikus keresztények, illetve a magyarság életében hoz-e változást Románia csatlakozása?

- Egyfajta felszabadulást hozhat azáltal, hogy a határok átjárhatóbbá válnak, és új munkalehetőségek kínálkoznak. Különösebb változásra azonban nem számítunk: akik el akartak menni, eddig is elmehettek. Romániából mintegy négymillió ember dolgozik külföldön. A magyarok közül is nagyrészt elment, aki el akart menni, viszont egyre többen jönnek rá, hogy itthon, a szülőföldön is lehet boldogulni.

Magyarország rövid EU-tagsága alatt megtapasztaltuk az odatartozás számos negatívumát...

- A volt kommunista országoknak hosszú időbe telik a felzárkózás. Amikor ezek az országok kifejezték csatlakozási szándékukat, a politikusok tudták, mivel jár ez, ám csak az érem egyik oldalát csillogtatták... Az itt élők is tapasztalni fogják, hogy hosszú, nehéz évek következnek.

Az utóbbi időben ismét előkerült Székelyföld területi és közigazgatási autonómiájának kérdése. A hivatalos román politika teljesen elzárkózik ettől. Hogyan látja, van-e ennek az EU-n belül realitása?

- Európában számos népcsoport rendelkezik területi és közigazgatási autonómiával. Romániának is rá kell döbbennie végre: az egyes régióknak fejlődniük kell. Adva van Székelyföld számára a nagy lehetőség, ahol egy tömbben élnek együtt székelyek és magyarok, s ahol előbb-utóbb a román politikának is ajtót kell nyitnia az autonómiatörekvések előtt.

Mégis a magyar kisebbségi jogok megnyirbálásának vagyunk tanúi...

- Romániában a magyarságnak mindig meg kellett vívnia a maga külön létért való küzdelmét. Most is ezt a harcot vívja, de hinni kell abban, hogy a világ nem visszafelé, hanem előre halad, s Románia is, immár európai államként, nem tehet másként, mint Európa többi országa.

Az EU, amikor kínosnak látszó ügyek kerülnek elő - például a kisebbségi jogok érvényesítése -, fölteszi a kezét, mint akinek ehhez semmi köze. Az EU tud-e, akar-e nyomást gyakorolni a román politikára?

- Az EU felelős vezetői sok esetben valóban kibújnak az ilyen kényes kérdések alól, de amikor egy kisebbség folyamatosan követel, folyamatosan hallatja a szavát, előbb-utóbb meg kell hallaniuk, s Románia már nem teheti azt, amit tett a múltban.

Ez a meggyőződés jellemző az erdélyi magyarság többségére?

- Remény nélkül nem lehet élni. Az erdélyi magyarság többsége hisz abban, hogy az autonómia bekövetkezik. A politikusok persze óvatosabban fogalmaznak, de nem az ő szavuk a mérvadó, hanem a nép szava.

Ugyanakkor látni, hogy az erdélyi magyarság mennyire megosztott.

- Nem a magyarság megosztott, hanem a politika. Az RMDSZ vezetősége hangoztatja, hogy az autonómia egyelőre kivitelezhetetlen, ám a politikai párt hamar megváltoztatja a véleményét, mihelyt a román politika erre lehetőséget ad. Az RMDSZ-nek nyilván nem lehet a román politika egyoldalú, kisebbséget eltipró magatartását magáévá tennie.

Románia bejelentette, valamenynyi határon túli románnak egységesen megadják a román állampolgárságot. Ugyanakkor a magyarországi magyarság 2004 decemberében gyalázatos dolgot követett el, elsősorban önmagával szemben, amiben az akkori, s mostani politikai vezetésnek nagy szerepe volt.

- A román nemzeti tudat ép. A kommunista uralom idején is a román kommunista párt nemhogy kiirtotta volna a román nemzeti tudatot, hanem táplálta. Mindent elkövetett azért, hogy a nép a mostoha körülmények között is őrizze nemzeti identitását. Magyarországon, sajnos, ennek éppen az ellenkezője történt. Ott a nemzeti tudatot "tudományosan" igyekeztek kiölni, s ezzel magyarázható az a szomorú valóság, hogy Magyarország elsöpörte két évvel ezelőtt azt a nagy lehetőséget, amikor az erdélyi magyarságon igazán segíteni tudott volna.

De hinnünk kell abban, hogy lassan sikerül ebből a lehetetlen helyzetből feltámadnunk, változik a magyarországi magyarok véleménye is, mi pedig önmagunkra találunk, s átvészeljük ezt az erkölcsileg nehéz időszakot.

Magyarország EU-csatlakozása előtt visszatérően azt a politikai szlogent lehetett hallani: az EU megoldja Trianont. Innen, Kolozsvárról hogyan látszik ez?

- Trianon nem oldódik meg, legfeljebb - ha minden jól megy - kissé feloldódik. De ez is nagy dolog. A gazdasági fejlődéssel együtt fontos lenne, hogy az emberek ne menjenek el innen. Ha megmaradnak szülőföldjükön, a magyar ember, az erdélyi ember van anynyira leleményes, szorgalmas, hogy új világot teremt itt. Nem kell nekünk másutt kegyet keresnünk. Ha a gazdasági kibontakozás valóság lesz, s az embereket hagyják élni, akkor az erdélyi magyarok magukra találnak.

A romániai magyarellenességet a politika szítja és tartja fönn, vagy pedig az itt élő román lakosság lelkében mélyen gyökerezik? Ehhez kapcsolódik, hogy éppen Kolozsváron indult meg a román értelmiségiek egy részének kezdeményezése néhány éve, hogy Erdély önállóan csatlakozzék az EU-hoz.

- Akik ezt kezdeményezték, azokat kiátkozták a románok saját soraikból. A román öntudat, a nagyromán eszme anynyira élteti a románságot, hogy erről hallani sem akarnak. Ha majd a Nyugaton élő románok beilleszkednek az ottani társadalmakba, s az itteni románok látják, hogy mindenütt emberek élnek, s megértik, hogy a túlhangsúlyozott, túlzásba vitt nemzeti tobzódást a többi, itt élő nép rovására nem lehet megtenni, akkor lassan-lassan, reméljük, emberibb világ következik. Rosszabb már nem lehet - ha gazdaságilag az lesz is egyelőre.

Romániában is megszületett az egyházi ingatlanok visszaadásának törvénye. De hosszú évek óta nem sok jót hallani ezzel kapcsolatban.

- Kolozsvárt például semmit nem kaptunk vissza. Ez a tipikus román politikának tudható be. Meghozzák a törvényt, ám a helyi fórum megakadályozza annak végrehajtását. Egyszerűen nem tartják tiszteletben a törvényt. Remélem, hogy egy jogállamban ezt nem lehet hosszú ideig fönntartani.

A szekularizáció Erdélybe is betört. A korábbi ideológiai ateizmusnak - úgy tűnik - jobban ellen lehetett állni, mint a fogyasztói materializmusnak és ateizmusnak.

- Ateizmus mindig volt, van és lesz. Az egyháznak kellene sokkal határozottabban hallatnia a szavát. A szekularizálódó világ Magyarországon is megdöbbentő valóság. A hitkrízis többek között abban is mutatkozik, hogy kevesen vállalják a papi hivatást. Ha hisszük, hogy Isten teremtette az embert a maga képére és hasonlatosságára, akkor a történelem mostani szakaszában az ember mintha a kamaszkorát élné: azzal kérkedik, hogy milyen nagyfiú, s Istentől való elpártolása egyfajta tüntetés. Az ember fiatalkorában realista, felnőttként szkeptikus, idős korában misztikus. Az emberiség mostani néhány évtizede kis idő, s a történelem nagy idejében majd megszűnik az ember Istentől való elfordulása. A nagy keleti vallások mutatják, mennyire ragaszkodnak az emberek hitükhöz. Európa a maga ateizmusával ugyan kihívást jelent a világ számára, de igazi veszélyt - az imént mondottak miatt - nem jelent.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu