Zsille Gábor

Félrímes sorok a Kisdedhez

Hány száz szférán keresztül

vezetett idáig utad,

hány határon keltél át,

hol irányt tábla nem mutat,

lobot fáklyaláng nem vet,

vámot felhőtisztek szednek,

míg megérkeztél hozzánk,

Fia az egyetlen Egynek,

féltve, szívedben hozva

túlpartunkra a kegyelmet,

csillagot megmozgató,

fényszemű, védtelen Gyermek,

Szűznek méhében ringtál,

most fekhelyed megtört szalma,

palástod langyos pára,

és pásztorok bizodalma

vesz csupán körül, néhány

fátyolos szempár, a téllel

dacoló béres, szolga

és koldus, és mind-mind kérlel:

légy velünk, te eleven

aranykincs, tömjén és mirha,

templomi szín valódban,

vakítón, szelíden-mintha.

Zsirai László

Igazul igazán

Kívánok karácsonyi asztalodra

Arany-szavakkal:

vadat, halat, s mi jó falat;

imákkal feldíszített lelkedbe

egyértelmű békét, s szépség

szelíd szívedből jóságot

virágzó emberségét!

Kétség ne legyen úrrá utadon,

biztosan vezessen hit és bizalom!

Mert hiába öveznek adatfalak,

száraz tények, s egyre drágább vények,

az eltökélt lény örök angyal marad,

tekintete mosolyából folytonozódó fények

formálnak fegyelmezett kapaszkodót a létnek.

Terelgetnek tanult tételes törvények,

ám igazságod boldogsága magvas magad.

Hallod? Harangszó zenél.

Zárd be hát házad ajtaját,

bárhogy is dúdolgat a szél,

bárhogy is dédelget a tél,

a jászolhoz térj meg

éjfélkor,

értem is mondj el egy imát!

Mindenkor

a született kisded szemén át

igazul igazán a világ.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu