Homíliavázlat

A csodálatos csere

"Megjelent üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, és megmentett minket..." A karácsonyi hajnali mise szentleckéjében, a Titusznak írt levélben olvassuk ezt az örömhírt. Maga a görög szó - evangélium - is örömhírt jelent. Az angyal nagy örömet hirdet a pásztoroknak a betlehemi éjszakában. Mert Gyermek született nekünk, ő az Üdvözítő, akire a századok várakoztak. Az Isten Fia emberré lett, Mária fia lett, megszületett és mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve. Isten jóságának és emberszeretetének ez a legnagyobb jele. "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte", hogy életünk legyen. Isten örök szeretettel szeretett, és már a teremtés előtt kiválasztott bennünket Jézus Krisztusban, hogy gyermekei legyünk, részesedjünk az isteni életben.

Isten Fia emberré lett, hogy az ember megistenüljön, hangoztatták az egyházatyák. Ez a csodálatos csere! Ez karácsony üzenetének örömhíre. Minden kor minden embere szorongott - kortársaink is szorongnak - a bizonytalanul is biztos halál gondolatától, azért, mert a vég elkerülhetetlen, és minden attól függ, hogy milyen értelmet adunk neki. Megsemmisülés, avagy átmenet a teljesebb életbe, Istenhez, az üdvözültek szeretetközösségébe. Jézus, az Üdvözítő megszabadít bennünket a szorongástól, a fátumhittől, ha valóban hisszük, hogy ő az Igazság és az Élet. - Mindig nagy öröm van a családban, ha új élet jön a világra. Örülünk, ha életünk kibontakozik, ha sikereink vannak, ha szeretet vesz körül bennünket. Isten, Atyánk, maga a Jóság. Szeretet az Isten! Ez a jánosi kinyilatkoztatás teljessége, ez maga az örömhír: a Szeretet-Isten szeret bennünket. Ezt éneklik az angyalok karácsony éjszakáján: "Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek, akiket szeret." (Ez az újabb, pontosabb fordítás. Tehát az embereknek, akik Isten jóakaratának, szeretetének "tárgyai".) - Milyen nehéz ezt valóban hinnünk, amikor földi sötétségünkben nem világít betlehemi csillag, amikor a szenvedés és megpróbáltatások közepette éppenhogy csak pislog reménységünk mécsese, amikor az emberi szeretetközösség csak álom, hiszen lélektől lélekig csillagűri a távolság, és a jeges űrben nem gyűl melegítő tűz... Karácsonykor kérjük az Istengyermeket, hogy gyújtson fényt és tüzet télies, sötét világunkban. Babitscsal így fohászkodunk:

Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk

Törékeny játékunkat, a reményt.

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu