Láthatatlan virágok

Olasz Ferenc Ecce homo című albumáról

Képek. Fekete-fehér és színes világ. Néma angyalok, régen halott idős emberek. Meggyötört arcú Krisztusok és Máriák. Sáros és göröngyös utak, behavazott templomtetők, tört és tiszta fények. Asszonyok. Fájdalom és szépség.

Nehezen keresgéli az íróember a fotós világához illő szavakat. Kiváltképp akkor, ha a fotográfus fényképei a sokak számára már alig látható, vagy értelmezhetetlen valóságot kívánják megörökíteni. A Zala megyei Alsópáhokon született Olasz Ferenc magyar-történelem-ének szakos fiatalemberként 1966-ban vásárolt magának egy fényképezőgépet. Első felvételeit kicsi falujáról készítette. A művész tavaly ezeket az 1966 és 1973 között született képeit gyűjtötte össze egy impozáns albumba, a most megjelent második album pedig 1974-től napjainkig rendezi egybe a filmre írt világot.

Sokak számára már alig látható vagy értelmezhetetlen valóság, írtam fent, de maga az alkotó nem csupán képein, de egy lírai vallomásában is megfogalmazta ezt. A pannonhalmi apátság egyik kápolnájában, a magasban találkozó kőívek tetejére - a templomba lépők számára láthatatlan helyre - virágokat faragott a középkori mester. Az a kőfaragó teljességre törekedett, számára ez volt a természetes. Ugyanennek a templomnak a díszkapuján tíz pár gyönyörűen csiszolt oszlop áll, amelyekről úgy derült ki, hogy már a középkor után, a barokk korban készültek, hogy az oszlopok háta (amit a templomba lépő nem láthat) nincs kifaragva, rücskös. Én a láthatatlan virágokhoz ragaszkodom.

Láthatatlan virágok. Idős, fáradt, ráncos arcban a fenséges és nyugodt szépség. Szomorú és szelíd angyalok tekintete mögött a vigasztalás. A megkínzott fakrisztus vonásaiban a megváltás. Az időtlen átderengése az időbeli világba. Ezt tükrözik Olasz Ferenc fotói. Minden kép egy ima. De ugyanaz az ima, amit maga a művész írt az első album lapjaira: Tégy méltóvá bennünket, hogy befogadhassuk arcod fényét... adj kegyelmet és békességet minékünk, mert nem akarunk olyan világban élni, amelyik üres égbolt alatt van. Az Emmausi tanítványokkal mi is azt kérjük Tőled: maradj velünk, mert esteledik és a nap lehanyatlott.

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu