Karácsony varázsa

avagy az embertől el nem vehető öröm

Minden év decemberében megragadja az embereket karácsony varázsa. Nincs még egy olyan ünnep, amely enynyire megszólítaná ember-milliárdok képzeletét, hangulatát, érzésvilágát, viselkedését. Még Japánban is - ahol pedig a lakosságnak alig egy százaléka keresztény - már december elejétől karácsonyi dallamok szólnak a bevásárlóközpontok hangszóróiból, karácsonyi pompában díszelegnek a kirakatok, karácsonyfák állnak a tereken, apró lámpácskák tízezrei borítják fénybe az utcák fasorait. Az utcákon siető emberek mintha a szokottnál valamivel vidámabbak lennének. Karácsony estéjén pedig zsúfolásig megtöltik a katolikus templomokat az esti vagy éjféli misére érkező keresztények és nem keresztények. Hagyományosan keresztény országokban persze még inkább áthat mindent a karácsonyi hangulat. Mi lehet az oka karácsony ilyen varázslatos sugárzásának?

Ezen gondolkozva, hét okot találtam. Ezeket szeretném felsorolni, kezdve a legegyszerűbbnél.

1 Karácsonykor az emberek mernek ünnepelni. Nagyon jó dolog a hétköznapok taposómalmát valami mással megszakítani. A naptár fekete betűi közé odakívánkozik a piros betűs ünnep. Ilyenkor az emberek nem azzal foglalkoznak, ami hasznos, ami jövedelmező, vagy amit muszáj tenni. Egy kicsit elfelejtik gondjaikat, és mernek szabadon pihenni és örülni. Céltalan dolgokat tesznek, örülnek, ünnepelnek. Nagyon kell ez az embernek, nehogy beletespedjen a csupán egydimenziós életbe. Az ünnep megsejtet egy másik dimenziót, a szabadság, az e világot meghaladó transzcendencia dimenzióját.

Karácsonykor az emberek lelkiismeret-furdalás nélkül belekapcsolódnak az egyetemes ünneplésbe. Annál szívesebben teszik ezt, mert a karácsony nem valaki vagy valami "elleni" ünnep. Nem egy háború vagy forradalom győzelmét idézi, amelynél mellékhangként mindig ott kísért a legyőzöttek sóhaja. Nem is valami hős halálát idéző gyászünnep, amelyben ott bujkál a gyilkosai iránti harag. Nem is a tavaszt, az aratást vagy a szüretet dicsérő természeti ünnep, amelyekbe az a gondolat lopakodik be, hogy a tavaszra majd jön a tél, a begyűjtött termés pedig elfogy valamikor. A karácsony ünnepe mindezektől különbözik. Valami mást ünnepel. De mit?

2 A karácsony a fény ünnepe. Ösztönszerűleg mindenütt fényekkel ünneplik a karácsonyt. A karácsonyfán gyertyák vagy lámpák égnek, csillagszórókat gyújtunk, az utcák fényes díszben tündökölnek. Csodálatos teremtmény ám a fény! A fénysugarak abszolút sebességgel száguldanak. Nem érinti őket semmi hatás. Szuverén módon uralkodnak a sötétségen. A sötétség csak akkor tűnik hatalmasnak, ha távol van minden fénytől. Amint fény közeledik hozzá, megszűnik sötétség lenni, és fénnyé változik. A fény az, ami van, a sötétség csak hiány, erőtlen "semmi". Karácsony fényünnepként ezt sejteti meg velünk: mindenen győz a fény! Nem valami reménység üzenete ez?

3 Karácsonykor egy gyermek születésére emlékezünk. Gyermeket a világra hozni: nagy remény-cselekedet. Aki gyereket nemz és hoz a világra, az ezzel megvallja, hogy "élni, élni, mily édes, mi szép!" (Madách). Hiszen, ha nem lenne jó emberként élni, a legnagyobb felelőtlenség volna gyerekeket szülni. Az emberek önkéntelenül örülnek egy gyermek születésének. Jézus is mondja: "Az asszony, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája, amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra" (Jn 16,21). Hiába próbálják a pesszimista filozófusok tagadni ezt az örömet. Az emberek szívébe mélyen beleoltott élet iránti bizalom feltör minden gyermek születésekor. Ezt érzik meg az emberek karácsonykor is. Megszületett egy gyermek, és ennek örülünk.

4 A karácsony a gyermekek ünnepe. Ilyenkor kapnak a gyerekek ajándékokat, ilyenkor bámulják a túlvilági csodaként csillogó karácsonyfát. A gyermek közelebb áll a lét mély értelmének megérzéséhez, mint mi, fásult, felvilágosult "felnőttek". A gyermek tud bizakodni, önfeledten örülni. Neki minden játék. Hiszi, hogy minden körülötte forog. Megtapasztalja, hogy szeretik és védik, mert kicsi és védtelen.

5 Az anya és gyermeke csodálatos viszonyát ünnepeljük karácsonykor. Az Istennek talán legszebb teremtménye az édesanya szíve. Az olaszoknak van egy szép mondásuk: "Az édesanya szíve olyan, mint egy tükör, és arra való, hogy benne az Isten szívét lássuk." Rengeteg a gond és a baj mindenfelé, amerre nézünk, de jelen vannak ebben a világban az édesanyák is. Ők a szeretet hősei. Karjukban tapasztalja meg a gyermek, hogy az anyai szeretet jó, szép és igaz. Nem rossz, nem csúf és nem hamis. Anya és gyermeke ketten vannak, de mégis egyek: minden gondolatuk és érzésük egymásba fonódik. Azonnal elkezd sírni a kisgyerek, ha az anyja csak egy pillanatra is eltűnik mellőle, és mekkora az öröme, amikor anyját ismét meglátja. Mindjárt vége a sírásnak, és megjelenik a gyermekarcon a felszabadult mosoly. Nem lehet gyökeresen rossz az a világ, ahol vannak édesanyák és gyermekek.

Öt elemet említettünk, amelyek, úgy látszik, elegendők arra, hogy varázsukkal megejtsék az emberek szívét. A nem keresztényekét és a nem vallásosokét is.

6 Van azonban karácsonynak egy hatodik eleme, amelyet csak a keresztények tudnak. Ők azt ünneplik karácsonykor, hogy Isten belépett a mi világunkba. "Az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék" (Jn 1,14). Az Atyaisten örök Fia, Mária fiaként emberré lett, hogy bennünket, embereket isteni életében részesítsen. Sötét ez a világ, és mélységesek fájdalmai. A karácsonykor ünnepelt esemény azonban azt tárja elénk, hogy Isten igent mond erre a világra, hűségesen szereti, szereti még a bűnösöket is, és magához vonzza őket. Isten az élet barátja. Az ember élete egy adott pillanatban kezdődik, de a testi halál ellenére örökké tart, mert a halál után jön az örök élet. Az Isten szeretete ugyanis hűséges. A szeretet és annak alkotása örökké megmarad. Az Isten országába torkollik - minden drámájával együtt - az egész világtörténelem.

Mert velünk az Isten, és velünk lesz örökké. Ez a karácsonyi öröm legmélyebb oka.

Még valamit azonban hozzá kell vennünk, hogy megértsük: ez az öröm mindenkinek szól.

7 A hetedik elem ugyanis a következő: az Isten Fia szegényen jött el - a szegények közé. Nem díszes palotában, hanem istállóban született. Nem nagyurak és írástudók jönnek hozzá, hanem szegény pásztorok. Nem a gazdagok és hatalmasok lesznek kegyeltjei, hanem a szegények. Ezért szól a karácsonyi üzenet mindenkinek, a földkerekség túlnyomó többségét képező, millió és millió szegénynek.

Így eljutottunk karácsony teljes misztériumához. És ez a hatodik és hetedik elem alapozza meg a többi ötöt. Azért szabad önfeledten ünnepelni, mert velünk a szerető Isten. Azért hihetünk a fény győzelmének, mert "Isten világosság, és nincsen benne sötétség" (1Jn 1,5), Jézus pedig "a világ világossága" (Jn 8,12), és aki őt követi, "nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága (uo.). Azért bízhatunk a gyermekek látásában, mert Jézus helyesen mondja: "Ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába" (Mt 18,3). Azért örülhetünk minden gyermek születésének, mert Betlehemben megszületett az istengyermek, mindnyájunk üdvözítője. Azért hihetünk az anyai szív üzenetének, mert az Isten mondja az embernek: "Ha egy asszony meg is feledkeznék csecsemőjéről, én akkor sem feledkezem meg rólad" (Iz 49,15). Karácsonykor a Szűzanyát nézzük, a gyermek Jézussal az ölében, ő Isten anyai szeretetének tökéletes tükörképe.

Ezért örülünk tehát karácsonykor. Minthogy pedig ez az öröm Isten öröme, ezért ezt az örömet senki tőlünk el nem veheti.

Nemeshegyi Péter SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu