Karácsony a nagyvilágban

Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogy ha nem jönne el a szívedben. Ezzel a gondolattal zárul Angelus Silesius karácsonyi verse, mely nemzetek sorában ébresztette fel a vágyat, hogy a maguk helyi kultúrájába ágyazzák bele a megtestesülés titkát. Így lettek a gyermekségtörténetben szereplő bárányokból fókák az eszkimók jászla körül, ezért mosolyog ránk koromfekete Kisjézus az afrikai betlehemből, és ezért öltöztetik kimonóba a japánok a sárga bőrű Kisdedet karján ringató Szűz Máriát. Az alábbiakban a hazánkban élő külföldi szerzetesek vallanak arról, hogyan ünneplik meg a világ különböző pontjain közel, s távol a karácsonyt.

Közel száz éve, Jézus szülővárosában készítették a képen látható betlehemet, amely a Ferences Mária Misszionárius nővérek budapesti Hermina úti templomát díszíti karácsonykor (Fotó: Bókay)

Lányi Béla verbita szerzetes 1994-től hosszú éveket töltött a fehéroroszországi Baranovicsiben, egy kétszázezer lakosú városban. Több mint hetvenéves ateista propaganda után akkoriban kezdődött el a vallási fellendülés időszaka. A nem hívők december 31-én ünnepelték a karácsonyt. A városi vezetés fenyőfát állíttatott a főtéren, a tetején vörös csillaggal. Később, a katolikusokra való tekintettel, a fát már december 23-án felállították. A lakásukban azonban nemigen mernek karácsonyfát állítani a baranovocsiek mind a mai napig. A település nincs messze Csernobiltól, ezért félnek a fa által behozott sugárzás káros hatásától, bár a kormány igyekszik cáfolni a rémhíreket. Az ortodoxok két héttel később ünneplik Jézus születését, mint a katolikusok. Így a legtöbb családban háromszor is megtartják a karácsonyt: a katolikusok, az ortodoxok és a nem hívők hagyománya szerint. Sokfelé hallani, hogy a szovjet időben - a propaganda ellenére - a munkások tudták egymásról, ki a református, a katolikus vagy az ortodox, és szívesen segítették egymást, hogy az ünnepen együtt lehessenek a családjukkal.

Amikor már lehetett, karácsonyeste a környék papjai és szerzetesei a verbiták rendházában gyűltek össze. Együtt énekeltek, majd elfogyasztották a hagyományosan tizenkét fogásból álló karácsonyesti vacsorát. Egy széket ilyenkor a vendéglátók mindig szabadon hagynak Jézus számára, aki eljön valamilyen szenvedő vagy hajléktalan képében. Az együtt ünneplők ezután lovas szánnal indultak az éjféli szentmisére. Üdítő volt látni, hogy az emberek a lelkiekben és nem a tárgyi ajándékokban keresték a karácsony örömét - összegzi élményeit Lányi Béla testvér.

Nálunk a legszebb és leglényegesebb karácsonyi szokás az ostyatörés - vallja az évek óta Magyarországon élő Janina Tuskowska Ferences Mária Misszionárius nővér. - Szalmát teszünk az asztalra, arra kenyeret, amely Jézust jelképezi, aki Betlehemben a szalmán feküdt, és kenyérré lett értünk. Az ünnepi vacsora előtt közös imát mondunk, majd megtörjük a kenyeret, és a kenyérdarabkákkal bocsánatot kérve odalépünk egymáshoz. Ez a kenyértörés a lengyelek számára a kiengesztelődés és az egység jelképe mind a mai napig. A viharos lengyel történelem során sokszor kellett menekülni az országból. Rengeteg emigráns lengyel él a világban. Szokás lett, hogy ostyadarabkát küldünk a távollevőknek. Amikor az ostya megérkezik, hiányzik belőle egy darab. Azt jelenti, hogy ezt az ostyát a küldő már megtörte. Régebben az állatoknak is készítettek ostyát, persze más színűt, mert a falusi ember osztozni akart az örömben az egész természettel. A betlehemi jászol is egészen különleges Lengyelországban. Megpróbáljuk az aktuális hétköznapi eseményeket is valamiképpen belevonni a betlehem készítésébe. Az abortusz elleni harc alkalmával például a jászolban nem volt gyermek, viszont a betlehem mellett egy babakocsi állt, amelyben egy égő gyertya világított. A Szolidaritás mozgalom idején pedig a szabadság szimbólumaival volt tele a jászol. A pásztorok élelmiszerjegyekkel: cukor-, liszt-, zsír- és húsjegyekkel mentek a jászolhoz. Amikor a bányászszerencsétlenségre emlékeztünk, bányászok vették körül a jászolt. Mindez azt jelzi számunkra, hogy Jézus születésével nem különül el az emberektől. Velünk együtt éli a mindennapokat.

Ugyancsak a Ferences Mária Misszionárius nővérek kongregációjához tartozik Mary Kurian nővér, akinek hazájában, Indiában a karácsony felhőtlen örömünnep. Decemberben virágzik a kávéfa. Enyhe az idő. A hegyek oldalát fehérbe öltöztetik a kávéfa virágai. A templomok általában a hegytetőkön vannak. - A betlehemet pálmalevelekből készítjük - mondja. - A hegyoldalakban nő az aranyszínű "Kisjézus-fű", ezt tesszük szalma gyanánt a betlehemi jászolba. Az erdőkben ekkor virágzik a Kisjézus-orchidea, amelyből szintén sokat viszünk a templomba. Régebben, amikor még nem volt villanyvilágítás a templomban, hosszú pálmalevélkötegeket gyújtottunk meg, és így indultunk el az éjféli misére. Szép látvány volt, amint az emberek mindenfelől ezekkel a fáklyákkal közeledtek a templomhoz. A szentmise után kimentünk az udvarra, ahol egy öreg mangófa állt. Ágai telve voltak ajándékkal. Az ajándékon pedig egy szám. A templomból kilépők húztak egy számot, és annak a párja a mangófán a Kisjézus ajándéka volt. Indiában minden háztetőn és a templomtetőn csillagok vannak a betlehemi csillag emlékére. Karácsonytól újévig kisebb csoportok járják végig a családokat a Kisjézussal. Tizenhárom falu tartozott a plébániánkhoz, és a pappal minden családot végiglátogattunk. Vittünk ajándékot a betegeknek is.

A brazilok karnevállal köszöntik a karácsonyt - mondja Sylvia Casaro nővér, a Jó Pásztor nővérek kongregációjának tagja. - Ünneplésükbe egyszerre keverednek vallásos és pogány elemek. Ebben a néhány napban, bőrszínétől és társadalmi hovatartozásától függetlenül minden brazil rátalál az egyenlőségre. Az előkelő áruházakban óriási fenyőfák roskadoznak a girlandoktól és az ajándékoktól. Gyermekek és felnőttek nyári ruhában, rövid ujjú ingben várják, hogy az áruház négy sarkából, a hóágyúból mesterséges havat lövelljenek rájuk és a karácsonyfára. A gyermekek nagy öröme a karácsony, és ők Brazíliában sokan vannak. Az éjféli mise európai szemnek meglepő, egészen karneváli hangulatban zajlik. Egyike azoknak a ritka alkalmaknak, amikor az ültetvényesek és a vállalati vezetők összeölelkeznek, és békecsókot váltanak a cselédekkel, az alkalmazottakkal.

Weisz Erzsébet nővértizennyolc évet töltött az afrikai Kongóban, mielőtt visszatért Magyarországra. Mi, európaiak tanulhatunk tőlük, mert ők mindig mosolygósak, vidámak, és az életnek mindig a szebbik oldalát látják - mondja Erzsébet nővér. - Szegényebbek, de boldogok, a kevésből is tudnak adni. A betlehemes játék az egész falu ünnepe. Mindenki leül körbe a földre, a kör közepében vannak a szereplők, akik rendkívül színes ruhákba öltözködve játsszák el Jézus születésének történetét. Végül pedig már mindenki táncol, énekel. Ami nagyon szép, hogy nemcsak a családokban szoktak ajándékot adni, hanem az újszülött Kisjézusnak is a szentmise alatt. A felajánlás pillanatában galambot, gyümölcsöket hoznak, kinek mije van, és tánclépésben előreviszik az oltárhoz. A szertartás négy órát is eltart, de senki sem unatkozik. Mindenki szívvel-lélekkel ünnepel. A kisbabákat az édesanyák a hátukon hozzák, és mindenki táncol.

Sebestyén (Sebastian) és Lőrinc (Lawrence) verbita testvérek Ghánából érkeztek idén ősszel Magyarországra. A két fiatal nyugat-afrikai szerzetes karácsonyi élményeit elöljárójuk, Lányi Béla testvér gyűjtötte csokorba:

"Egész Ghána megélénkül karácsony előtt. Különösen az ország déli, keresztény részén. Az északon élő mohamedán kisebbség ugyan távol tartja magát ettől, de például az északi Tamale nagyvárosban vasárnaponként a mohamedán üzletek is zárva vannak... A harmadik nagy csoport, a törzsi vallások követői, a keresztényekhez csatlakoznak, és velük ünnepelnek karácsonykor.

A pito, a hagyományos ghánai sör főzéséhez kötődik a karácsony ünneplésének folyamata. Három napig kell főzni: már 23-án elkezdik tehát a főzését, hogy a nagy ünnepre elkészüljön. Szenteste állítják fel a karácsonyfát, mely a helyszíntől függően különböző lehet. Vannak európai karácsonyt utánzó műfenyőfák is, de az ő karácsonyfáik leginkább a nagylevelű pálmafák, melyek az ország déli, óceánhoz közeli csapadékosabb részén szépen nőnek. Északra, a sivataghoz közeli részre már szállítani kell őket - vagy a helybeliek valamilyen helybeli, helyettesítő fát keresnek pálma helyett. Ezeket díszítik fel. Leggyakrabban a ház előtt állnak ezek a trópusi karácsonyfák, csak néha a szobában. Nincs ajándékozás szenteste, de minden család igyekszik új ruhákat venni a gyermekeknek, vagy legalább kimosni a régit. Így, lehetőségeikhez képest ünneplőbe öltözve indulnak az éjféli misére. Karácsony ünnepén ugyanígy elmennek a délelőtti szentmisére is. Az ünnepi ebéd rendszerint rizs. Ezt máskor is szeretik a ghánaiak, de karácsonykor különösen. Karácsony másnapja, 26-a pedig a felebaráti szeretet napja. Ilyenkor marhát, csirkét vágnak: adnak a húsból az ismerősöknek, szomszédoknak, szegényeknek.

Sajátos karácsonyi énekek teszik különlegessé a hangulatot. Az ajtókat, bejáratokat virágfonatokkal díszítik és kiírják: Merry Christmas! (Boldog karácsonyt!)

Sebestyén és Lőrinc még nem látott havat. Nagyon kíváncsiak ezért a fehér karácsonyra, erre az európai jellegzetességre, ami számunkra oly természetesnek tűnik, de a világ más tájain kuriózum...

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu