|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Isten nem hagyja el ezt az országot... Habsburg Ottó piacgazdaságról, demokráciáról és a nemzet jövőjéről Az amerikai Acton Institute kilenc konferenciából álló rendezvénysorozattal ünnepli ebben az évben Rómában II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikáját. A katolikus társadalmi tanítás további kutatása és vizsgálata által mindegyik konferencia elősegíti a globális piacgazdaság erkölcsi elemzését, különböző oldalról megközelítve. A december 12-ei rendezvény témája a "Centesimus Annus és a Deus Caritas est: keresztényi szeretet a szabad piacon" volt, amely során a két enciklika közötti kapcsolatot viszgálták az előadók - köztük Habsburg Ottó. Vele beszélgettünk. Ön szerint mit tanulhat Közép-Európa a Deus Caritas est kezdetű enciklikából? - Elsősorban azt, amiről még nem eléggé esik szó nálunk: hogy óriási különbség van a szociális érzékenységű szabad piacgazdaság és a korlátlanul szabad piac között. Az előbbi gazdasági szemlélet jeles képviselői Friedrich von Hayek és Wilhelm Röpke, a másiké a nemrég elhunyt Milton Friedman. Chilében például a hetvenes évektől kezdve, Pinochet tábornok idején százszázalékos piacgazdaságot működtettek. Nagy sikereket értek el, de végül minden összeomlott: mert az embert nem vették figyelembe. Nem gondoltak arra, hogy nem az ember van a pénzért, hanem a pénz az emberért. Pinochet tábornok teljesen Milton Friedman befolyása alá került. Mit gondol, a XXI. század elején a közép-európai egyházak hogyan tudnak hozzájárulni Európa keresztény újjáéledéséhez? - Két lábbal kell állniuk a földön, közel az emberekhez. Néhány nappal ezelőtt egy megbeszélésen vettem részt, ahol jelen voltak a horvát ferences rendi szerzetesek. Ők szép példáját adják ennek az emberközelségnek... Tanulnunk kell tőlük. Milyen szerepe lehet az egyháznak a szociális szabad piac érvényre juttatásában Közép-Európában? - Az egyház feladata, hogy hangsúlyosan beszéljen a gazdasági kérdések szociális oldaláról. Tény, hogy a szabad piacnak óriási pozitív kihatása van, de ha a legfontosabbról elfeledkezünk, akkor a rövid fellendülést összeomlás követi. Erre kellene Magyarországon is ügyelni. Sokat járom Magyarországot, sok ilyen témájú megbeszélésen veszek részt. Úgy látom, van egy alapvető "harc" a Friedman-féle nézetek képviselői és von Hayek és főleg Röpke követői között. Az utóbbiak érzékenyebbek a szociális kérdések iránt, és jobban szem előtt tartják a gazdaság célját, az embert. XVI. Benedek pápa hogyan látja az állam szerepét Deus Caritasest enciklikájában? - Az egyház a történelem során mindenféle alapvető kérdésben irányadó volt az emberek számára - az egyházon belül és kívül állóknak is. Örömmel látom, hogy most újra visszatér ehhez a régi gyakorlathoz. A nagy szociális enciklikák megadták az eszmei alapját az egyház ez irányú tevékenységének. Szükségünk lesz talán még két-három ilyen enciklikára, mert hatalmas probléma az, amelyről szó van. A pápa nagyon tisztán látja, hogy az állam veszélyeztetve van. Először is be kell ismernünk, hogy a demokrácia haldoklik. Húsz éven keresztül képviselő voltam az Európai Parlamentben, ahol jól láttam, hogy a hatalmat gyakorló szervezetek mennyire távol kerülnek azoktól, akiknek az életét döntéseik alapvetően befolyásolják. Manapság, amikor a demokratikus testületekbe mindenféle listás választások révén kerülnek be képviselők, a választópolgárnak egyre kevesebb köze van az egészhez. Néhány évtizeddel ezelőtt ez még más volt. Egy példával illusztrálnám ezt. 1936-ban nagy tiltakozások voltak Párizsban a parlament munkája ellen. Akkor ez nagy botránynak számított, de ma már az emberek ilyenekkel nem is foglalkoznának - mert olyan sok botrány van. Akkor ezrével jöttek a francia katonák, akik részt vettek az első világháborúban, és tüntettek a parlament előtt. A parlament felé menet éppen próbáltam átjutni az egyik Szajna-hídon, és egy képviselő jött mögöttem. A tüntető tömegben valaki felkiáltott: "Ez is egy ilyen disznó képviselő" - és a tömeg meglódult, hogy bedobja a folyóba. Ekkor a tömegből kiemelkedett egy férfi, és azt kiáltotta: "Ezt az embert hagyjátok! Ez az én képviselőm!" Vajon van-e manapság olyan parlament, amelynek tagjáról valaki ezt mondaná, hogy az én képviselőm? A demokrácia elhagyta a gyökereit, és én ezért nagyon is féltem a jövőt. Mindent meg kell próbálnunk, hogy ezt a demokráciát visszahozzuk a földre. Magyarországon a piacgazdaságot, a globalizációt leginkább csak negatív szempontból látják az emberek. Miket sorolhatunk a pozitívumai közé? - A globalizáció logikus következménye mindazoknak a gazdasági és technikai változásoknak, amelyeken átestünk. Ez ma hatással van ránk. Ám ha az ember járja Magyarországot, látja a pozitív változásokat. Ma mindenki fél, mert eltűnőben vannak a nyersanyagok - nekünk azonban a két legfontosabb nyersanyagunk megvan: a föld és az emberi értelem. Milyen sok értelmes, leleményes ember van Magyarországon! Olyan kicsi ez az ország és olyan kicsi ez a nép, de tizenkilenc Nobel-díjasa van. Ez hallatlan gazdagság! Ezt ki kell használni. Fontos volna, hogy az emberek végre optimistábban lássanak. Magyarország egy élő csoda. A kezdetektől fogva. Több mint ezer évvel ezelőtt milyen sok ázsiai nép jött Európába, és a legkisebb volt közöttük a magyar. A többiek eltűntek, a magyarok megmaradtak, pedig mennyi csatát vesztettek! Csak két nemzet van Európában, amelyről ez elmondható: Magyarország és Svájc. Mindkét nép esetében egy szent volt, aki a változást hozta. Magyarországon Szent István király, a svájciaknál Szent Miklós. Mi csak optimisták lehetünk, és ezt kellene az egyháznak prédikálnia: Bízzatok a jövőben! Isten nem fogja elhagyni ezt az országot! És ennek látjuk jeleit is. Somogyi Viktória, Róma Fotó: Cser István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|