Ha áthasít a zsoltár...

Ákos a minden reggeli újrakezdés küzdelmes szépségéről

A mai könnyűzene - kevés kivételtől eltekintve - legfeljebb szórakoztatni akar, ami önmagában nem lenne baj, ha nem tudnánk, hogy ez a műfaj éri el leginkább a legifjabb generációt üzenetével, és szinte csak a "mindegy, mi lesz holnap" békaperspektíváját mutatja. Ezért minden "írástudónak", a közönséget jobban elérő dalszerzőnek is van felelőssége. Erről is beszélgettünk Ákossal (polgári nevén Kovács Ákos) aki tizennyolc éve népszerű előadó, s aki Még közelebb című új lemezén a nihil helyett a hit világát mutatja meg mint választható lehetőséget.

Az Induljon a banzáj című dal pályád elején még egy könynyedebb érzésvilágban fogant, most pedig a legutóbbi lemezeden a Tű a vénán című dalban azt énekled: "Áthasít a zsoltár / Hogy valaha ember voltál." Nagy utat tehettél meg, amíg idáig eljutottál.

- Lehet, hogy most olyanokat kellene mondanom, hogy a semmiből a valamibe vezető út, meg hirtelen megvilágosodás, de az az igazság, hogy engem mindig is a fény vonzott, így nagy pálfordulásról nem tudok beszámolni.

Csúcsforgalom van a damaszkuszi úton?

- Az előzmény nélküli fordulat tőlem idegen - valószínűleg én vagyok a hibás abban, hogy nem tudom jól értelmezni -, a hirtelen megtérők nekem mindig gyanúsak egy kicsit. Bűnöm és hibám nekem is van éppúgy, mint másnak, félő, hogy lesz is, de az életemben nagy zsákutcára, nagy eltévelyedésre nem emlékszem, sem érzelmi, sem szellemi szempontból.

Mégis más világot tükröz a régi és az új Ákos.

- Nem akarok túlontúl megbocsátó lenni önmagammal, de a Bonanza-dalok közül egyik sem volt rossz szándékú, sőt minden, amit most csinálok, a korábbi dalaimból következik. Édesanyám katolikus, édesapám református, vallásos szellemben nevelkedtek, minket, öcsémet és engem viszont nem így neveltek. Erre számtalan okuk lehetett, talán csalódottnak érezték magukat, esetleg bennünket akartak megóvni a "kettős igazságtól", nem tudom. Se kárhoztatni, se fölmenteni őket nem az én tisztem. Ahhoz ragaszkodott édesanyám, hogy katolikusnak kereszteljenek minket. Nálunk a legszentebb ünnep mindig a karácsony és a húsvét volt, amelyek történetével tisztában voltunk, de a mélyebb, szakrális tartalmával teljes mértékben nem. Jó startot kaptam, ami a jó irány felé vitt, és bizonyos életkor után elvezetett a leglényegesebb felismerésekhez.

Nálatok hogyan zajlik a karácsony?

- Van szakrális tartalma, és van kulináris tartalma is, mint a legtöbb családnál. Három gyerekünk van, rám a hagyományos családfői feladatok hárulnak, megveszem a fenyőt, némi bosszankodás közepette felállítom, együtt feldíszítjük a feleségemmel. Karácsonyeste együtt énekel a család, a gyerekek is, ajándékozunk, elköltjük a vacsorát. A hitben való megerősödés, s hogy ezeket a formákat tartalommal töltsük fel, jócskán ránk fér még: a megtérés nem lehet befejezett folyamat. Nem mondhatom, hogy levizsgáztam megtérésből, ki van pipálva. Pont az benne a küzdelmes szépség - talán ezért is riadoznak tőle többen -, hogy minden reggel elölről kell kezdeni. Az utóbbi időben az éjféli misékről is elmaradoztunk, mert még kicsik a gyerekeink. Négy-öt esztendeje rendszeresen járunk szentmisére, Pasarétre, Grácián testvér legendás családi miséire. Lelki vezetőm, Farkas Attila atya, aki a bazilikában szolgál. Ha tehetem, az ő szentmiséire is elmegyek, nagyon sokat köszönhetek neki.

Mit jelent neked az adventi időszak?

- Sajnos, az idén nem tudom a lecsendesedés időszakaként megélni, mert éppen adventben zajlanak az országjáró koncertturném előadásai, de remélem, hogy a produkciónk megjelenít valamit a várakozás lelkiségéből ennek a várakozó országnak.

Szerinted a közönség mennyit ért meg abból, amit te át szeretnél adni nekik?

- Amikor a Még közelebb című album megjelent, a weboldalon hosszú viták folytak arról, miről szól a címadó dal. A nyolcéves kisfiam minden magyarázat nélkül értette. Nemcsak a spirituális, de bármilyen tartalom átadása nehéz, persze vannak, akik értik, de nem ez a jellemző. Nem az értés, hanem az érzés a fontos. Fiatalabb, naivabb előadóként rosszul esett, ha úgy éreztem, nem értenek. Aztán megtanultam becsülni, milyen az, amikor több ezer ember eljön a koncertre és nagyon hasonló dolgokat érez. Az érzés irracionálisabb, és így emberibb dimenzió, mint az értés.

Sokan foglalkoznak "keresztény könnyűzenével", de ezek a dalok általában nem jutnak el a szélesebb közönséghez.

- A szándék tiszteletre méltó, de az eredmény sokszor rossz művészet. A hit legalább olyan személyes, megrázó élmény, mint a szerelem. A direkt megfogalmazású, gyermeteg szerelmes dalok lefokozzák a szerelmet: ehhez hasonlítanak számomra a bombasztikusan fogalmazó dicsőítések. A hitről szerintem elsősorban a hitetleneknek kell beszélni, azoknak, akiket a jó felé lehet húzni. Nehéz feladat, arról nem is szólva, hogy akkor tudunk hitelesek lenni, ha a mi hitünk rendben van. De valójában a mi hitünk ugyanolyan ingatag, mint bárki másé. Minden rendrakást először magunkban kell kezdeni. Én ezen igyekszem.

Az Énekek éneke szimbólumrendszere az Isten-ember kapcsolatot a szerelmen keresztül ábrázolja, a te dalszövegeidben is látható hasonló törekvés.

- A szerelem - szakrális. Amikor az ember szerelmes, talán nem is tudja, hogy a földi szerelem - ami a testi vágyakozáson túl az emberi lét határain is túlmutató összetartozási vágyban nyilvánul meg - az égi szeretet előképe. A jó szerelmi költészet szakrális. A nemrég elhunyt Török Endre irodalomtörténész azzal méltatta az írásaimat, hogy régóta nem olvasott szakrális szerelmesverset. Ő az e világi dolgokról nem sokat tartott, bírálatában nem zavarta semmilyen előítélet.

Ahogy te változol, veled változik a közönség is?

- A sorsom emberi sors, a magamé, ennek minden stációjáról beszélhettem, dalolhattam. A közönség túlnyomó része követett az utamon. Ez nagy ajándék, mert sosem kerestem a közönség kegyét, ők találtak meg maguknak. Minden lemezemre az volt az első reakció, hogy nem ezt vártuk. Egy dalszerzőtől, előadótól természetes, hogy mindig jobbat, mást akar csinálni, mint a korábbi munkái. Ugyanígy természetes, ha a közönség a szokatlantól, az újtól elsőre idegenkedik. Az én ajándékom, kegyelmi adományom az, hogy eddig minden új munkámmal sikerült áttörni ezt a kezdeti értetlenkedést, sikerült megküzdeni a figyelemért. Azt csinálhattam, amiben hiszek, és mindig sikerült valami újat megmutatni minden állomáson.

Mekkora egy előadó felelőssége a közönséggel szemben?

- Az én felelősségem az, hogy a saját eszményeimnek, a hitemnek megfeleljek, és őszintén beszéljek, képességeimhez mérten.

Badacsony T. Örs

Fotó: JuhászViktor (akos.hu)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu