Nézőtér

Fegyverszünet karácsonyra

A háborús film külön műfaj. És nehéz is. Legalábbis semmivel sem könnyebb, mint a többi, feltéve, ha jó filmet akarnak készíteni az alkotók. Feltéve, ha van céljuk a filmmel, és van érzékük ahhoz, hogyan kell a helyes arányokat megtartani a cél eléréséhez. Láttunk már példát arra, hogyan tud megfenekleni egy háborús film a borzalmak naturális ábrázolásának szintjén, vagy miképpen képes beleragadni hatásvadász és érzelgős gödrökbe. De láthattunk olyan filmet is, amely sokáig nem múló zavarba ejti a nézőt a tragédia és a humor meglehetősen furcsa elegyítésével.

Christian Carionnak, a Fegyverszünet karácsonyra című film rendezőjének sikerült megcélozni valamit, és ehhez a valamihez meg tudta találni a helyes arányokat is. A rendező a film budapesti díszbemutatóján röviden ennyit mondott: Azt hiszem, sikerült egy emberi filmet készítenem.

1914 decemberében járunk, amikor a németek benyomulnak Elzász-Lotaringiába, de a britekkel megerősített franciák a kezdeti gyors területfoglalás után megálljt parancsolnak a betolakodóknak. Patthelyzet alakul ki. A frontvonalak befagynak a hóval borított lövészárkokban. És a szembenálló feleket itt éri a szenteste.

A film a nézőt szokatlan helyre állítja. Hiszen, ha nem is úgy, mint a gyerekek, de azért elkerülhetetlen, hogy ne éljük bele magunkat egy háborús filmbe, és ne helyezzük el magunkat valamelyik frontvonalon.

Itt azonban egyszer csak átjárhatóvá válnak a lövészárkok. Szenteste csoda születik. Az ellenségek egy éjszakára és egy napra leteszik a fegyvert, előmerészkednek biztonságot adó helyeikről. Skótok, németek, franciák leülnek egymás mellé, és részt vesznek a skót lelkipásztor és szanitéc miséjén.

Ebből a megtörtént eseményből készíthettek volna az alkotók nagyon valószínűtlen és nagyon giccses filmet. Ez a bő másfél óra azonban egyszerűen szívet melengető, csakugyan "emberi" alkotás lett. A háború borzalma mellett ott van a szépség, a méltóság, a szeretet és nem utolsósorban a humor is.

Európa, európai összetartozás - természetesen ez volt még a film plusz mondanivalója; a filmben szereplő három nemzet karakterének szerethető megragadása révén ez ugyancsak sikerült. Hiszen a közös focimeccsen kiderül, hogy a labdarúgásban továbbra is a skótok a legjobbak, de a legjobb kávéja és pezsgője még a lövészárokban is a franciáknak van, és a németek "verhetetlenek", ha komolyzenéről van szó.

Európa, európaiság: divat most erről beszélni, írni. Természetesen tudjuk, hogy az az Európa, amelyről a politikusok és gazdasági emberek beszélnek, csak egy furcsa képződmény, ismét csak érdekek és nagyhatalmi szempontok alapján szerveződve. De az a másik, amely 1914 szentestéjén önmagára mosolygott, az is létezik. Legalábbis ez a film akar és mer hinni benne.

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu