Az utolsó magyar királykoronázás

Idén emlékezünk meg Boldog IV. Károly magyar király koronázásának kilencvenedik évfordulójáról. Ebből az alkalomból december 30-án kilenc órakor a budavári koronázótemplomban hálaadó szentmisét mutat be Tempfli József nagyváradi püspök.

Van olyan vélemény, amely szerint Károly király nem tartozhat a "ma divatos szentek" közé, mert egy idejétmúlt társadalmi rend keretében, nem hétköznapi életet élt. Ilyen érvek hallatán az indiai kasztrendszerben tevékenykedő Teréz anyára és a szentséget pápaként megélő Karol Wojtylára gondolok, és arra, vajon ők "divatos" hitvallói-e a XX. századnak. IV. Károly királyt, aki miatt a lengyel pápa édesapja 1920-ban a Karol nevet választotta fiának, élete utolsó boldoggá avatásán iktatta a helyi szentek közé II. János Pál.

A mai embereket megszólító, modern és érdekes szentnek tartotta tehát Károly királyt, aki a hitehagyás századában is nélkülözhetetlen keresztény értékekről tett tanúságot: Olyan férfi ő, aki erkölcsi és hitéletében egyedülálló teljességet ért el, és aki minden tőle telhetőt megtett övéiért. Uralkodását már a kezdetektől úgy fogta fel, mint egy szent szolgálatot népeiért. Államfői cselekedetei mindenben az egyház társadalmi tanítását követték. Előmozdította az igazságot és a békét. Az életszentség utáni állandó vágyával és törekvésével példamutató keresztény házastárssá, családapává és uralkodóvá vált. A boldog király értékválasztását és kitartó hűségét a svájci és a madeirai száműzetés évei hitelesítették. Engesztelő élete, keresztény elkötelezettsége és családapai erényei sokak számára jelentenek ma is vonzó és követhető példát. Szerte a világon több mint háromszáz templomban helyezték el az ereklyéit, másutt oltárképek szolgálják a közösségi tisztelet kiteljesedését.

Kétségtelen, hogy viszontagságos életútja nem nevezhető divatosnak. A vallásos neveltetés ma már nem általános. A szolgálatkészség és a tevékeny szeretetgyakorlás ritka erény. Károly kiváltságos helyzete nem jelentett elkényeztetettséget, inkább magasabb elvárásokat, ami nem jellemző a mai, jómódú gyermeknevelésre. A fiatal főherceg a katonatársak rossz példáját követve belesodródott a kordivat áramlataiba, de nagyon hamar ki is talált ebből az útvesztőből - ez is ritka képesség napjainkban. Feleségét szerető hűséges hitvestársként és a gyermekáldást vállaló jó családapaként teljes életet élt. Valóra tudta váltani minden esküvői fogadalmát, és ez abban a korban éppúgy példaértékű lehetett, mint manapság. Hasonló jelentőségű fogadalmat tett 1916. december 30-án, Budán. A koronázás Károly király népeiért végzett szent szolgálatának és az életszentségének is meghatározó kegyelmi forrása lett.

Az apostoli magyar királyok ezer szállal kötődtek a katolikus egyházhoz. Nem csak a magyar törvények semmibe vételét fejezte ki II. József, a kalapos király azzal, hogy nem élt a koronázás kegyelmi áldásával. Boldog IV. Károly éppen ellenkezőleg viszonyult ehhez a szertartássorozathoz, amelyre gondosan felkészült. Vallásos lelkülete indította arra, hogy magát mielőbb megkoronáztassa, mert az egyházi felkenéstől Isten különös kegyelmét várta. Tanulmányozta a szent szövegeket, hitvesével együtt sokat imádkozott és böjtölt a nagy nap előtt. Első, szent királyainkon kívül kevés olyan uralkodója van Magyarországnak, aki annyira komolyan vette volna a koronázás ősi, latin szavait, mint Károly. A koronázó főpap, Csernoch János hercegprímás visszaemlékezése szerint nem volt olyan későbbi találkozás kettejük között, hogy a király ne utalt volna vissza valamelyik koronázási fogadalmára.

A szertartások első mozzanata egy szent beszélgetés, egy tanító jellegű párbeszéd, amely az oltárnál folyt le a hercegprímás és a kalocsai érsek, valamint a nagyváradi püspök által közrefogott uralkodó között. "Ma a királyi méltóságot veszed fel, és azt a gondot, hogy hű népeidet kormányozzad. Az első helyre jutsz az emberek között, mely azonban gonddal, munkával, veszedelmekkel teljes. Vedd figyelembe, hogy minden hatalom Istentől van, aki által a királyok uralkodnak, és a törvényhozók igazságos törvényeiket meghozzák. Te is számot fogsz adni Istennek a reád bízott nyájról. Úgy viseld magadat, hogy ne a te javadat keressed, hanem híveidéit, s jutalmadat ne a földön, hanem az égben várjad." A király kettős püspöki kísérete a püspökszentelés szertartásaihoz tette hasonlóvá a szertartást. A király ezután térde ereszkedett, és kezét az evangéliumoskönyvre helyezve letette az igazságosság és a béke esküjét. Az ezt követő minden szentek litániája alatt az oltár lépcsőire borulva fogadta, ahogy a prímás kétszer keresztet rajzolt rá a pásztorbotjával, kérve Istent, hogy oltalmazza őt, őrizze meg szíve tisztaságát, és tegye gyümölcsözővé országlását.

A király felkenése után vállaira borították Szent István koronázási palástját, visszakísérték trónusához, és ezzel kezdetét vette az ünnepi szentmise. A szentlecke után felövezték: Kösd fel oldaladra kardodat, leghatalmasabb, de ne feledd, hogy a szentek nem a kard erejével, hanem hitükkel győzedelmeskedtek királyságok felett! Végül az evangélium előtt került sor magára a koronázásra, amelynek pápai jogát ősi kiváltság alapján az esztergomi prímás érsek gyakorolta a nádor közreműködésével: Fogadd a királyok koronáját! Ne feledd, hogy a korona a szentség dicsőségét, gazdagságát és hatalmát jelképezi, amelyek által a király a főpapokhoz válik hasonlóvá, mert Isten szolgái a lelkeket kormányozzák, a király pedig a veszedelmektől oltalmazza Isten egyházát. Légy ezért jó király, az erények drága gyöngyeivel ékes, hogy majdan az örök boldogság diadémjával koronáztassál meg a mennyben. Ámen.

A címben jelzett legutóbbi magyar királykoronázás tehát nem is 1916-ban, hanem Károly király életszentségének gyümölcseként az 1922-es örök hazába költözés és a 2004-es boldoggá avatás ünnepi pillanataiban volt. Ez lett a Közép-Európában lezajlott utolsó koronázási szertartás legméltóbb beteljesedése. Ezt az égi koronázást idézi az Istentiszteleti Kongregáció által az új boldog tiszteletére jóváhagyott könyörgés: Istenünk, aki Boldog Károlyt viszontagságos úton a földi királyságból a te országodba vezetted, és mennyei koronával jutalmaztad, az ő közbenjárására add meg nekünk, hogy szent Fiadat és testvéreinket szolgálva mi is eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Boldog Károly közbenjárása kísérje az egykor rábízott közép-európai népek, köztük a "világon legjobb magyar nép" életét és boldogulását, segítse a keresztény családokat és a közhatalmat felelős szolgálatként gyakorló politikusokat egy igazságosabb és békésebb, egy istenesebb és élhetőbb világ kialakításában!

Kovács Gergely

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu